Ugrás a fő tartalomra

A SZ/ÜLŐ HA ENGEDETLEN…

Találtam egy cuki cikket a 444.hu oldalán. Naná, hogy ott. Egy facebook eseményt reklámoznak éppen, amiben két anyuka szülősztrájkot szervez. A kormány közoktatáspolitikája ellen, az általuk uszítónak és propagandának nevezett kommunikáció ellen. Csak úgy, a szombati, pedagógustüntetésnek csúfölt balliberális kerekasztal margójára.

A szöveg célirányos, elsősorban a tanárok megsegítésére hív fel, szóval egy kis seggnyalás is van a dologban, hátha csemete jobban fekszik majd a suliban. Mondjuk ezt a fajta szülői magatartást ismerjük jól. Sok hasonló, önmegvalósító anyuka telepszik rá a szülői értekezletekre, és teszi azokat elviselhetetlen, órákig tartó szófosás-estékké. És csak reméljük, hogy anyuka kicsinyének sulija nem olyan megátalkodott, ahol a tanárok pontosan látták és látják, a tüntike nem róluk szólt. Nem olyan megátalkodottak, hogy el sem mentek emiatt tüntizni egyet a zuhogó esőben. Sőt, még csak nem is olyan suliba jár csemete, ahol netán meg is kérték a pedagógusokat, ugyan, hagyják már iskola falain kívül nézeteiket, ezzel együtt pedig a ballib megmozdulás könnyfacsaró, ám tanárokhoz és közoktatáshoz csak minimális részben köthető emlékeit se osszák meg neveltjeikkel.

Én pedig, ha baj, ha nem baj, a gyerekemet úgy elzavarom a suliba február 29-én is, hogy ihaj. Merthogy ez a dolga a büdös kölykinek. Ha én ugyanis kitalálom, hogy pénteken sztrájkolni fogok, és nem megyek be a munkahelyemre, mert így demonstrálok a szegény, leterhelt, igénytelen szinglik után rogyásig ganézó takarítónők mellett a női vécé mocskában, hát jó eséllyel úgy kivágnak, mint macskát szarni. Még akkor is, ha megindokolom, mennyire igazam van, vagy apám ad igazolást nekem.

És elzavarom a gyereket, mert nem vagyok hajlandó már most arra tanítani, hogy szabályszegéssel és hazudozásokkal vívja ki magának a jogokat, és nem akarom azt tanítani neki, a kötelezettségeket nem kötelező betartani. Nem akarom, hogy azt tanulja, nem kell a kommunikáció, nem kell a dolgokat megbeszélni, elég egy jó nagyot balhézni. És nem akarom, hogy azt tanulja, mindenki más dolgába értőn bele kell pofáznia, még akkor is, ha köze sincs, vagy nem is ért hozzá. És én is szépen elbattyogok dolgozni, mert a tanárok jogos követelései miatti kiállás nem a kölyök lógásával és az én egyszemélyes sztrájkommal, hanem párbeszéddel fog megoldódni. Mert a gyerekem azt tanulja meg, hogy a másokért való kiállás nem a közös balhékkal és bulikkal kezdődik és ér véget.

A háromnapos szülői igazolás lehetőségét pedig megtartom olyan fontosabb alkalmakra, mint családi esemény (keresztelő, temetés, halaszthatatlan rokonlátogatás, családi hétvége meghosszabbítása, stb.), vagy ha a gyerek olyan fáradt, hogy majd kiesik a gatyájából. Na, ilyenkor otthon maradhat egy napot, és alhat rogyásig. Mert ezek sokkal fontosabbak az ő élete, jövője, érzelmi és testi fejlődése szempontjából, mint anyuka megfelelési kényszeres hisztije miatt lógni egy napot.

„Kedves Szülők!
Mi lenne, ha mi szülők is segítenénk a tanárokat, és egyértelműen jeleznénk a Tisztelt Kormányzat felé, hogy valódi és eredményes változást szeretnénk az oktatásban, nem csak a szokásos látszatintézkedéseket és uszító propagandát.
Sztrájkoljunk mi is! Ne engedd a gyerekedet 2016. FEBRUÁR 29-ÉN iskolába! Három nap hiányzást igazolhat a szülő, legyen ez az első figyelmeztetés! Fogjunk össze, így a gyerekek felügyelete is megoldható aznapra és láthatóvá válik az is, hogy MI, szülők szeretnénk-e a változást!
Oszd meg a bejegyzést, hogy minél többen csatlakozzanak!
Ui.: nem érdekelnek a lehúzó megjegyzések, a gyerekem jövője, boldogulása érdekel!”


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h