Ugrás a fő tartalomra

„TAXISOK VERTEK UBEREST” - a történet kicsit másképpen, avagy: az igazság odaát van

Megvan a sztori, hogy egy-két nappal a taxis blokád után harsogott a média a „taxisok vertek Uberest” sztoritól? Teljesen jó médiahecc indult a szemét, forintkergető taxisok ellen, és még indokot is találtak rá az Uber-fanok: megbénult a város. Mondjuk annyira nem, de ez pont senkit nem érdekelt. De volt egy bukott taxis, akit röpke idő alatt két taxiscég is offolt a tagjai közül – nagy eséllyel nem ok nélkül -, és aki emiatt Uber sofőrnek állt. És volt egy hétvégi adok – kapok, ami amúgy szinte minden hétvégén többször is megesik szép városunk sok pontján. Csak most ebből hírt lehetett csinálni, és lehetett megint köpködni egy sort a taxisokra. Az érme másik oldala pedig – úgy tűnik – rajtam kívül senkit nem érdekelt. Hitetlen Tamásként csak nyafogtam a kicsit sem kerek történet, a fals, és többször, de mindig másként hallott – olvasott sztori miatt. Az akarat pedig diadalt aratott, és interjút adott nekem az ügy két gyanúsítottja.
Magyar Menedék - Badiny

Cs. Ákos és J. Valter egy étteremben vártak rám. Két átlagos, normális, udvarias srác. Nem lobbanékonyak, nem hirtelenek, nincs bennük gyűlölet, sőt, már harag sem. Semmi mást nem akarnak, mint tisztázni a sok – sok hazugságot, szándékos ferdítést, ami nevük köré fűződött a médiának és az Uber amúgy igen ütős marketingjének köszönhetően.

M: - Tisztázzunk egy kérdést: ti taxisok vagytok? Egyáltalán van valami közötök a taxis szakmához?

V: - Semmi az égvilágon.

Á: - Én egy rövid ideig taxiztam, de már jó ideje kiszálltam ebből. Most már más irányba megy az életem.

M: - Mi történt az ominózus napon?

V: - Hétvége volt, végeztünk a munkával, és lementünk egy vendéglátó helyre, hogy megigyunk egy-két sört. Villamossal mentünk, elkezdtünk sörözgetni, beszélgettünk. Amikor éreztük, hogy kezdünk fáradtak lenni, úgy döntöttünk, hazamegyünk. Ákos telefonon rendelt egy taxit. Amikor láttuk, hogy a hely előtt megáll egy taxi, azt hittük, hogy az érkezett meg, amit Ákos rendelt. Ő kiment és beült a kocsiba, a sofőr meg szólt neki, hogy ez nem az a kocsi, amit ő rendelt. Én már csak azt láttam, hogy szóváltás alakul ki, és az ember fújja Ákost könnygázzal, akkor mentem ki.

Á: - Igen, kimentem, beültem a kocsiba és mondtam a nevemet. Szólt az ember, hogy nem engem várt. Már a stílusa is gusztustalan volt, lekezelő és nagyképű, ahogy megszólalt, ebből eredt az, hogy verbálisan egymásnak estünk. Egyébként nem véletlenül kevertem össze az általam rendelt taxival, mert bár utólag kiderült, hogy nem volt sárga a rendszáma, és nem volt rajta szabadjelző, de egyértelműen taxinak nézett ki a kocsi, mert a fekete kockák is rajta voltak. Én rendeltem egyet, ő beállt a hely elé, sárga volt, kockák rajta az oldalán. Nem is foglalkoztam a kérdéssel. Taxit rendeltem, az pedig megjött, és kész. Kérdezték később, láttam-e benne taxiórát. Őszintén szólva nem figyeltem, nem ezzel foglalkoztam. Azt hittem, megjött a rendelt kocsi, és beültem, mert haza akartam jutni. Tehát végül szóváltásba keveredtünk, én pedig már szálltam ki, de a gyerek jött, és fújt a gázsprayvel.

M: - Milyen indokkal fújt le téged?

Á: - Akkor már én is indulatosabb voltam, de a vita megmaradt a verbalitás szintjén, igaz, kissé emeltebb hangon, mind a kettőnk részéről. Bár ő azt állítja, hogy én ütni akartam felé, azért valljuk be, nem logikus, hogy a tőlem egy – másfél méterre állóra felemelem a kezem. Nem állok neki ütlegelni, amúgy is csak a levegőt csépelném ilyen távolságból, ráadásul okom sem volt rá, csak szájkarate ment. Ő viszont ügyesen célzott a gázsprayvel, telenyomta vele az arcomat, szememet.

M: - Mennyire voltatok piásak?

V: - Jól éreztük magunkat.

Á: - Iszogattam néhány italt, de ki tudtam menni a kocsiig, tudtam kommunikálni. Nem voltam olyan szinten, hogy ne tudtam volna, mi zajlik körülöttem, mi a helyzet. És nem voltam agresszív sem.

M: - Valter, te akkor hol voltál?

V: - A vendéglátóhely előterében, a dohányzóban álltam. Mikor láttam, mi történik, elindultam Ákos felé. Lehet, hogy az ember azt gondolta, bántani akarom, de semmi erre utaló mozdulatot nem tettem. Nem is balhés szándékkal mentem, hanem hogy hazajussunk. Ennek ellenére azonnal telibe fújt engem is. Taknyunk – nyálunk egybefolyt, semmit nem látott már egyikünk sem.

M: - És a verekedés? Így verekedtetek az emberrel, vakon, prüszkölve?

V: - Azért ez így elég életszerűtlen történet, nem? Kettőig nem látott egyikünk sem. Mi pontosan eddig a pillanatig voltunk a történetben. Olyan adag sprayt kaptunk, hogy másnap este, már letartóztatásunk után, amikor átszállítottak a Gyorskocsi utcába, a sofőr is köhögött a ruhánkból áradó paprika spray-szag miatt. Csípte a bőrömet, pedig addigra már többször lemostam. Az ember pedig azt vallotta, hogy bár semmit nem láttam, és közelében sem voltam, én ütöttem meg, és ő tudja, hogy pont attól az ütéstől tört el az orra. Biztos ráíródott valahogy, hogy „Ezt a Valter ütötte”, nem?

M: - Hogy lettetek akkor gyanúsítottak?

Á: - Nem tudom. Én elindultam gyalog, alig láttam, de hallottam, hogy kiabálnak a szórakozóhely előtt. Biztos mindenki kivette a részét a dolgokból, javarészt verbálisan, de hogy ki mit csinált vagy nem csinált, azt mi már nem láttuk.

V: - Engem egy barátom hazavitt, hogy szedjem rendbe magam, mert kegyetlenül csípett a spray, folyt a szemem, orrom, mindenem.

M: - Akkor ki verekedett? Merthogy a médiában benneteket neveztek meg elsőrendű gyanúsítottaknak….

Á: - A sofőr a vallomásában elmondta, hogy elsőként ő fújt, és engem fújt le először. Utána következett Valter. Már ezzel bebizonyította, hogy mi nem támadhattunk rá. Ennek ellenére azt állította, hogy miután egy flakon sprayt ránk fújt, mi elkezdtük őt ütni. Ez már életszerűtlen. Bár mellékszál, de az is elgondolkodtató, hogy az első papíron még 50 ezer forintos anyagi kárt említett, ehhez képest mostanra már 500.000.-Ft körüli összegről hallottam a nyomozóktól.
Persze kértünk szakértőt, pótnyomozást, igazságügyi szakértőt ezzel kapcsolatban, de arra vonatkozóan is, hogy állapítsák már meg, hogy ha ilyen intenzitással, ilyen távolságból és ilyen mennyiségben fújnak le valakit paprika sprayvel, akkor az milyen cselekményt képes még utána elkövetni. Egyelőre ezekkel a kérésekkel nem foglalkoztak a hatóságok, de reméljük, sor kerül rá.

M: - Gondolom, nem először voltatok ezen a szórakozóhelyen. A többiek mit meséltek, mit vallottak tanúként?

V: - Semmit nem láttak. Tudták, hogy történt valami, de senki nem látott semmit. Azok, aki véletlenül mégis, még azt is összekeverték, kin volt kabát, kin nem. Pedig kicsit sem hasonlítunk egymásra Ákossal. Azért ne felejtsük el, ide az emberek nagy része szórakozni ment le, nagy részük italt is fogyasztott.

M: - Ti hallottatok olyat, hogy elhangzott, miszerint problémát jelent, hogy az ember Uber sofőr? Merthogy a sértett nyilatkozatai szerint az egész balhé abból robbant ki, hogy meglátták, ő nem taxis, hanem Uberes. És hát ugye nem sokkal előtte volt a taxis blokád….

Á: - Én tudom, mi az az Uber, de igazából nem nagyon érdekelt sose. Senkivel nincs bajom, nem izgat a kérdés. Ha akkor azt mondta volna, figyelj, haver, nincs utasom, elviszlek, akkor neki fizettem volna ki a pénzt. Egyszerűen haza akartam jutni, ennyi volt a történet. A taxisok és Uberesek közötti vitát, a tüntetést sem követtem, úgy gondoltam, és gondolom most is, majd az állam és a hatóságok rendezik ezt a kérdést.

M: - Nem gondoltatok arra, hogy feljelentitek az embert?

V: - Mi voltunk, vagyunk gyanúsítva, esélyünk nem volt erre eddig. Én jeleztem, hogy panaszt fogok tenni. És hát nem esik jól az a sok pénz sem, amit miatta fizetünk az ügyvédnek. Ráadásul Ákos se a telefonját, se a pénzét nem kapta még vissza a rendőrségtől.

M: - Mennyi ideig voltatok benn?

V: - Hat napig. Össze – vissza szállítgattak bennünket, fogdáról fogdára vittek, aztán mikor megkaptuk a 30 napot, leraktak a Nagy Ignác utcába. Ott már rendes zárkába kerültünk. Ezután átvittek a Venyige utcába, ahol már egy zárkába kerültünk, és mondták, hogy szabadulunk.

M: - A másik két srác hogy lett meg?

V: - Bementek és feladták magukat. Ők három napot voltak benn. Sajnálom, hogy nem jöttek el elmondani, mi történt, hogy néz ki a sztori az ő szemszögükből. Egyébként minden híreszteléssel ellentétben ők sem taxisok, közük sincs ahhoz a szakmához. Még csak taxi sem volt akkor a környéken.

Á: - Akkor mondjuk ki: nekünk nem vette el az az Uberes a kenyerünket. Egyikünknek sem, aki jelenleg ebben az ügyben érintett. Nem volt okunk utálni őt azért, amit dolgozik.

M: - Hogy álltak hozzátok a rendőrök?

Á: - Ők is érezték, hogy nem kerek ez a történet. A legszebb az egészben, hogy rajtunk kívül mindenki össze – vissza beszélt. Mi pedig mind a négyen, egymástól függetlenül, elzárva is ugyanazt vallottuk, ugyanúgy mondtuk el a történteket. Mégis aljas indokból elkövetett súlyos testi sértéssel gyanúsítanak bennünket úgy, hogy valójában Valter és én voltunk a sértettek, hiszen minket támadott meg az ember. Még a rendőrök is azt mondták, ha nem Uberes a másik fél, hanem postás, vagy eladó, akkor nem lett volna ekkora felhajtás. Akkor szimpla hétvégi, szórakozóhelyi balhé, ami után kihallgatnak, majd szépen haza is engednek. Azért voltak érdekes dolgok, például nem engedtek telefonálni, és hiába kértem, hogy értesítsék az ügyvédemet, nem tették meg. Sőt, kirendeltek ehelyett egy védőt. Bár édesanyámat értesítették, a folytatólagos kihallgatáson hiába kértem ismét az ügyvédem értesítését, az előadó nem hívta fel. A kirendelt védőt nem fogadtam el, a saját védőm pedig hétfőre tudta kideríteni, hol is vagyok.

M: - Az Uber sofőr sérüléseiről mit tudtok?

Á: - Láttuk a fényképeket a sajtóban, meg olvastuk a nyilatkozatait. Azért az érdekes, hogy a sérülései után már saját lábán ment be a rendőrségre. Agyrázkódással.

V: - De a képeken is csak annyi látszott, hogy két vatta fel van nyomva az orrába. Ilyet én is tudok csinálni neked, ha most le akarod fotózni. Nekem ez nem elég hiteles.

M: - Mi sérült a kocsin?

Á: - A tükör, a motorháztető, az ajtók – összesen négy vagy öt horpadás volt rajta, ahogy a később mutatott képeken látszik. Azt még tudomásom szerint nem vizsgálták, hogy minden, a kocsin lévő sérülés ennél az eseménynél keletkezett-e. Ja, és állítólag van lopott karkötő is. Erről mondjuk korábban nem is tudtunk semmit.

M: - Mennyire életszerű, hogy egy autóból, amiben van tablet, telefon, brifkó, miegyéb, semmi mást nem lopnak el, csak egyetlen, véletlenül oda helyezett karkötőt?

V: - Mennyire életszerű, hogy egy értékes karkötőt egy személyszállításra használt kocsiban csak úgy lerak valaki, lehetőleg szem elé? Egyébként utána volt másik változat is, miszerint leesett a kezéről, és miközben ütötték, mint a lovat, és halottnak tetette magát, azért azt jól hallotta, hogy valaki felvette. Ki tudja már, mi igaz ebben az egész sztoriban.

M: - Volt valamilyen negatív hatása az életetekre ennek a történetnek, a média ferdítéseinek?

V: - A többieknek állítólag családi problémákat okozott, volt, akit otthonról is kidobtak, velem édesanyám nem áll szóba, de az egyik srác a munkáját is bebukta. A tárgyalás, és az igazság kiderülése pedig még messze van. Az pedig már talán senkit nem fog érdekelni, főleg nem a médiát, és azokat, akik ebbe szándékosan vagy nem, de taxis - Uberes konfliktust magyaráztak bele. Remélem, hogy a nyomozati eljárás során már kiderül az igazság.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h