Ugrás a fő tartalomra

KEDVES (?) MIGRÁNSOK!

Bocs, hogy nem hívlak benneteket sem menekültnek, sem menedékkérőnek, de nem tartalak benneteket annak. Biztos akad köztetek néhány, de az a kevés igazán elenyésző számú. Bár, ha jól belegondolok, ti igenis menekültek vagytok.

Menekültök a saját kultúrátok, a saját vallásotok szigorú szabályai elől. Menekültök az elől az élet elől, amit aztán itt Európában ránk akartok kényszeríteni, némileg átdolgozott formában. Veritek a melleteket, hogy ti vagytok a nagy muszlim férfiak, közben pedig lejáratjátok nem csak saját magatokat, de vallásotokat is. Vagy elfelejtettétek, hogy a Korán nem engedi az alkoholfogyasztást? No és a drogokról vajon mit ír a Próféta? A Korán bizony nem engedi a vendéglátóval szemben azt a viselkedést sem, amit ti megengedtek magatoknak itt, a vendéglátó Európában. És a Korán azt sem engedi meg, ahogy azokkal a lányokkal bántatok, szerte Európa városaiban. De azért gyere, vetkőzz, hadd nézzem most én a te tested. Vajon van rajta tetoválás? Mert én tudom, hogy az iszlámban halálos bűn a férfi testének megváltoztatása, halálos bűn a tetoválás. Bárcsak annyi tízezresem volna, ahány tetovált, „Allah akbar”-t kiáltót láttam közületek az elmúlt hónapokban! Nézzük hát, rajtad milyen a jel, barátom? Kopt keresztény vagy, csuklódon a keresztelés örök jelével, vagy bűnöző, magát muszlimnak hazudó betolakodó?

Ha mi elmegyünk az országaitokba látogatóba, kőkeményen betartatjátok velünk a szabályokat. Nem grasszálhatunk csak úgy, útlevél nélkül nálatok. Fehér európai nőként még a döglesztő melegben sem hordhatok kényelmes, rövid ruhát, és nem mászkálhatok fedetlen fejjel. Ha vendégeskedni akarok az országotokban, akkor rohadnom kell az izzadtságban, a fejem búbjától a talpamig becsomagolva. De ha elmegyek hozzátok, akkor ezt is vállalom. Azért, mert így fejezem ki a tisztelemet, na és mert nem szeretnék mocskos börtöneitekben megrohadni egy kivillanó váll miatt.

Nálunk, Európában nincsenek ilyen szigorú dolgok. Tetszett nektek, hogy itt minden sokkal szabadabb, mégis, a ti kultúrátoknak és a mi szabadságunknak valami sajátos, nyakatekert és nagyon visszás elegyét akarjátok létrehozni. Tetszett a szabadság, de azért az ne járjon mindenkinek. Ide jöttetek, mert itt vannak éttermek, kocsmák, alkohol és szép lányok. Nektek pedig minden kell, egyszerre, azonnal, csak mert jár. Kell, hogy aztán a saját képetekre formáljátok. De most őszintén: ha mindent megváltoztattok, akkor mi lesz itt olyan, ami annyira vonzott benneteket? Úgy egyáltalán, tudjátok ti, hogy mi a fenét akartok?
Vagy kell az európai fíling, kirabolható balekok, megverhető buzik és megerőszakolható lányok, de kell egy fal is a két világ között? Nálatok, a falon belül a burka meg a saria, kívül meg minden, amit elvehettek, ha éppen arra fáj a fogatok? Szabad ki- és bejárás, a ti kedvetek szerint?

Hát, hajrá. Próbálkozni a kettős világgal lehet, de ha kérhetem, minket széles ívben kerüljetek el. Mert lehet, hogy a német, osztrák és finn pasik töketlenek, és nem álltak ki a lányok, asszonyok mellett. De ha emlékeztek, ti kölni arab macsók, volt ott egy keletről jött kidobó. És lehet, hogy Európa politikusai töketlenek, pátyolgatnak benneteket, hívnak és szeretnek. De csak kicsit gondoljatok vissza: van pár ország, ahonnan széles ívben ki lettetek rúgva.

Na, olyan vagyunk mi, mint az a megtermett kidobó. Itt benneteket senki nem szeret. Nem kérünk a szeméthegyeitekből, nem kérünk a kulturálatlan kultúrátokból, szóval nem kérünk belőletek. És ne tévedjetek el magabiztosságotokban: csak a bundesmutti hívott titeket. Nálunk csak pár agymosott feminipunci, meg sérült lelkű liberális tárta szélesre felétek a karját és a lábait. Itt, keletebbre a lányok készülnek. Nem a fogadásotokra, sokkal inkább esetleges hívatlan érkezésetekre. Merthogy a hívatlan és még bunkó vendéget mi nagyon nem szeretjük. Viszont ügyesen megleckéztetjük.

Képezzük magunkat belőletek, hogy tudjuk, mi az, amit NEM akarunk. Olvassuk a Koránt, nézzük videókon a viselkedéseteket. Készülünk keményen – belőletek! És felénk még akadnak a portáshoz hasonló kemény gyerekek. Olyanok, akik tanulmányozva benneteket már pontosan tudják, nektek nem elég a tökötökre lépni. Már tudják, hogy ti a vér szagától megvadulva még ádázabbak lesznek. Veletek hosszú harcot, ökölcsatát vívni bizony nem szabad. Emlékszünk még, mit műveltetek a Tahír téren a saját asszonyaitokkal, azokkal, akik veletek álltak a könnygáz elé. Veletek együtt, a ti szabadságotokért. Emlékszünk a rettegő szavaikra, a sírásukra, ahogy meggyalázásukat elmesélték. Hát a mieinkkel ezt nem fogjátok tenni. A mi lányaink ugyanis nem használati tárgyak. És készülnek a fiaink, hogy megvédjék őket, hogy továbbra is nyugodtan élhessenek a mi kicsi országunkban.

Szóval, kicsit sem kedves migránsok, maradjatok csak a bundesmutti szoknyája mellett, és röhögjetek jókat a kölni polgármester néni lányoknak szánt viselkedési kódexén. Még. Mert ha lassan, de ébredeznek a német fiúk is. Utána majd a franciák, az osztrákok, a finnek, és mind a többi. De számotokra a legnagyobb csalódás lányaink harca és lázadása lesz.

Persze hiába mondanám nektek, kik azok az Erinnüszök, Görögországból ti csak Leszbosz és Kósz szigetét ismeritek, a mitológiát vajmi kevéssé. De mi itt, kelet felé tele vagyunk ilyen bosszúálló Erinnüszökkel. Sok apró, ébredező és belőletek felkészülő, bosszúálló nő, aki nem hagyja, hogy az övéit bárki bántsa. Olyan, aki nem hagyja magát, nem hagyja családját. Előbb vagy utóbb kiismerünk benneteket, és a tervetek, hogy a lányainkat burkába dugjátok, miközben ti élitek itt a kifacsart, sajátos képre formált, muszlimnak nehezen nevezhető életet, lassan csak keserű álom lesz nektek.

Mert: „Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti.”

Ha harc, hát legyen harc. Ti kezdtétek! Emlékeztek? Még ott, Röszkén. Párizs, Brüsszel, a „muszlim szilveszter” már csak a folytatás. Itt, nálunk mutattátok meg először igazi arcotokat. „Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe.” Hát mi már dolgozunk ezen. És ha kell, akkor megyünk segíteni nyugatabbra.

Soha ne felejtsétek el, honnan kapta a mi kontinensünk a nevét! Európa lehet, hogy vén, ám igenis gyönyörű, és ha kicsit megtört, és sokat szenvedett is, akkor is igen büszke NŐ!

Nem-szeretettel és nem-üdvözlettel:

Egy szőke, zöld szemű, fehérbőrű európai nő
 
 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

HURRÁ, ÉN VAGYOK ZSÁNDÁRK

Több mázsa ruha, hátizsákok, hálózsákok, cipők és bakancsok. Epilátor, fésű és terhességi teszt. Persze pozitív. Ezt rejti az ártér Szeged mellett. Hosszú a gát, a város szívétől a határig ér, és azon is túl, le a tengerig. De engem csak ez a kis szakasz érdekel, az, amely a város mellett húzódik, az országhatárig. A miénk. Az ártér, ahol az erdőben most nem a tündér, hanem a szemét az úr. Három tündér mégis megpróbált rendet tenni. Ideiglenes táborok, tábortűz nyomai, és szemét, szar, mocsok mindenütt. A XXI. század Magyarországának valósága, a pesti és budai jövő látképe. Egy más kultúra jövőképe. Három asszony, aki segíteni akar. Három tündér, aki rendet akar, és tenni akar. Nem szájkarate a facebook előtt, valós tett és rend, mert ez a lelke mindennek. És hát a fíling: segítsük a menekülteket. Ad itt a fél ország már, ki enni, ki inni, más ruhát, játékot, cipőt. Hegyekben áll az adomány a segítőknél, válogat, csomagol boldog – boldogtalan. Politikus és háziasszony
ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán