Ugrás a fő tartalomra

HOL VOLTATOK, NÉMET FÉRFIAK?

Mondja meg nekem valaki, hol voltak a férfiak, amikor a lányokat, asszonyokat megtámadták, fogdosták, bántalmazták, megerőszakolták, kirabolták? Hol voltak az élet- és tetterős férfiak? Mert azt nem hiszem, hogy Németországban csak és kizárólag a nők járnak bulizni, csak ők ünnepelnek szilveszterkor, és magukban járkálnak, míg a pasik otthon a cicát, a kutyát – gyereket, ha a karrier oltárán e csodát fel nem áldozzák – dajkálják, és őrzik a ház melegét. Tehát: hol voltak Kölnben, Hamburgban – és ahogy azóta napvilágra került, még tucatnyi német városban – a német legények?

Bár kétségtelenül szép lehet a szerepcserés gondolat az egyenlőségre vágyó feministák számára, de azért, valljuk be, elég esélytelen. Sokkal inkább arra tudok gondolni, hogy a multikultin nevelődött ifjoncok vadul nyomkodták mobiljukat, facebookon és twitteren keresve a megoldást a helyzetre, persze biztos távolságban a zajló eseményektől. Mondjuk ijedtükben még videózni is elfelejtettek, ami azért, valljuk be, ritkaság. Seggükön lelógó gatyájukkal, divatosan belőtt hajukat féltve gyáván meghátráltak, elbújtak, mert pofon után elbőgni magukat annyira gáz lenne. És hát amúgy is, egy egyéjszakás kaland, vagy párhetes ágybetét nem ér ennyi macerát. Nem ér meg egy kis férfias csihipuhit, de még apró pofont sem. A vad szinglik pontosan annyit kapnak, amennyit érdemelnek. Kósza numera, aztán lehet posztolni a gaz pasikról újra a facebookra. Nem is értem, hol is voltak a férfiak….

És hát, valljuk be, ma már nem divat férfinak és nőnek lenni. Ma pasik és csajok vannak. A könnyen kapható lányok és a skalpvadász fiúk korszakát éljük. A nemi szerepek összekeveredtek, hála a vad feminista kampánynak. A nők erősnek akarják mutatni magukat, férfiakkal egyenlő jogok mellett egyenlő lehetőségeket is követelnek. Persze annyira azért nem, hogy a bányába is lemenjenek dolgozni, de az igazgatótanácsi szék már jól hangzik. Nekik joguk van talajrészegen csúszni-mászni, joguk van válogatás nélkül végigkefélni az éjszakát, mindenkivel, aki arra jár. Joguk van mindenhez, mert az a trendi, az a módi, és amúgy is, ők egyenrangúak. De azért elvárják, hogy miközben férfiként élnek, nőként kinyissák előttük az ajtót, felsegítsék a kabátjukat, és ha beüt a gebasz, ne nekik kelljen pofán csapni a gaz támadót. Azért a randevú, a virág és a csoki már ciki. Színházba menni, vagy cukrászdába leülni sem menő. Jó a tali, egy üveg pia, és persze a legmenőbb bárok lehetnek csak a míting színhelyei. Ciki, aki tisztel és nőnek néz, menő a macsó, aki semmire sem tart. Az ifjak pedig anyuci pici fiaiként várják, hogy valaki megtörölje orrocskájukat, ha elcseppenne a sírástól, egy pofon után pedig üvöltve rohannak haza a védő szoknya árnyékába. Mert a keménynek mutatkozó csajok mellett ők labdába úgysem rúghatnak.

Értem én, hogy nem az izzadságban tocsogó, állandóan csatázó férfiakra vágynak a ma női, de könyörgöm, az a jó nekik, ha a pasijuk a fürdőszobában tölti ideje legnagyobb részét, és übereli őket a soppingolásban? Az a jó, ha egy polc felszereléséhez nem a fúrót, hanem a telefont kapja elő, hogy szerelőt hívjon? Jó, ha nyafog, és többet járt a kozmetikába szőrteleníteni, mint ők?

Szóval kérdezem én: hol voltak a szép német fiúk? Hol voltak az északi germánok leszármazottai, egykori dicső harcosok fiai? Azt hiszem, Európa tényleg megérett a nagy változásra. Csak azt kapta az öreg kontinens, amit megérdemelt. És igen, lányok, maradjatok csak karnyújtásnyira a csürhétől. Mert férfi, aki megvédene benneteket, hála nektek egyre kevesebb lesz. És nem biztos, hogy a kellő pillanatban épp mellettetek áll majd. Mert a „muszlim szilveszter” még csak a kezdet volt…. Egy új világ, egy más rend kezdete.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h