Ugrás a fő tartalomra

HOL VOLTATOK, NÉMET FÉRFIAK?

Mondja meg nekem valaki, hol voltak a férfiak, amikor a lányokat, asszonyokat megtámadták, fogdosták, bántalmazták, megerőszakolták, kirabolták? Hol voltak az élet- és tetterős férfiak? Mert azt nem hiszem, hogy Németországban csak és kizárólag a nők járnak bulizni, csak ők ünnepelnek szilveszterkor, és magukban járkálnak, míg a pasik otthon a cicát, a kutyát – gyereket, ha a karrier oltárán e csodát fel nem áldozzák – dajkálják, és őrzik a ház melegét. Tehát: hol voltak Kölnben, Hamburgban – és ahogy azóta napvilágra került, még tucatnyi német városban – a német legények?

Bár kétségtelenül szép lehet a szerepcserés gondolat az egyenlőségre vágyó feministák számára, de azért, valljuk be, elég esélytelen. Sokkal inkább arra tudok gondolni, hogy a multikultin nevelődött ifjoncok vadul nyomkodták mobiljukat, facebookon és twitteren keresve a megoldást a helyzetre, persze biztos távolságban a zajló eseményektől. Mondjuk ijedtükben még videózni is elfelejtettek, ami azért, valljuk be, ritkaság. Seggükön lelógó gatyájukkal, divatosan belőtt hajukat féltve gyáván meghátráltak, elbújtak, mert pofon után elbőgni magukat annyira gáz lenne. És hát amúgy is, egy egyéjszakás kaland, vagy párhetes ágybetét nem ér ennyi macerát. Nem ér meg egy kis férfias csihipuhit, de még apró pofont sem. A vad szinglik pontosan annyit kapnak, amennyit érdemelnek. Kósza numera, aztán lehet posztolni a gaz pasikról újra a facebookra. Nem is értem, hol is voltak a férfiak….

És hát, valljuk be, ma már nem divat férfinak és nőnek lenni. Ma pasik és csajok vannak. A könnyen kapható lányok és a skalpvadász fiúk korszakát éljük. A nemi szerepek összekeveredtek, hála a vad feminista kampánynak. A nők erősnek akarják mutatni magukat, férfiakkal egyenlő jogok mellett egyenlő lehetőségeket is követelnek. Persze annyira azért nem, hogy a bányába is lemenjenek dolgozni, de az igazgatótanácsi szék már jól hangzik. Nekik joguk van talajrészegen csúszni-mászni, joguk van válogatás nélkül végigkefélni az éjszakát, mindenkivel, aki arra jár. Joguk van mindenhez, mert az a trendi, az a módi, és amúgy is, ők egyenrangúak. De azért elvárják, hogy miközben férfiként élnek, nőként kinyissák előttük az ajtót, felsegítsék a kabátjukat, és ha beüt a gebasz, ne nekik kelljen pofán csapni a gaz támadót. Azért a randevú, a virág és a csoki már ciki. Színházba menni, vagy cukrászdába leülni sem menő. Jó a tali, egy üveg pia, és persze a legmenőbb bárok lehetnek csak a míting színhelyei. Ciki, aki tisztel és nőnek néz, menő a macsó, aki semmire sem tart. Az ifjak pedig anyuci pici fiaiként várják, hogy valaki megtörölje orrocskájukat, ha elcseppenne a sírástól, egy pofon után pedig üvöltve rohannak haza a védő szoknya árnyékába. Mert a keménynek mutatkozó csajok mellett ők labdába úgysem rúghatnak.

Értem én, hogy nem az izzadságban tocsogó, állandóan csatázó férfiakra vágynak a ma női, de könyörgöm, az a jó nekik, ha a pasijuk a fürdőszobában tölti ideje legnagyobb részét, és übereli őket a soppingolásban? Az a jó, ha egy polc felszereléséhez nem a fúrót, hanem a telefont kapja elő, hogy szerelőt hívjon? Jó, ha nyafog, és többet járt a kozmetikába szőrteleníteni, mint ők?

Szóval kérdezem én: hol voltak a szép német fiúk? Hol voltak az északi germánok leszármazottai, egykori dicső harcosok fiai? Azt hiszem, Európa tényleg megérett a nagy változásra. Csak azt kapta az öreg kontinens, amit megérdemelt. És igen, lányok, maradjatok csak karnyújtásnyira a csürhétől. Mert férfi, aki megvédene benneteket, hála nektek egyre kevesebb lesz. És nem biztos, hogy a kellő pillanatban épp mellettetek áll majd. Mert a „muszlim szilveszter” még csak a kezdet volt…. Egy új világ, egy más rend kezdete.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyájak, csordák, szellemek

  Azért van annak valami furcsa bája, hogy ha az ember nem akar egyik birkanyájba se beállni bégetni, akkor az egyik nyáj számára fideszbérenc lesz, a másik nyáj számára meg libsi. Úgy aggatjuk a sztereotip jelzőket, mintha kötelező lenne. Nincs átmenet, nincs gondolkodás, csak rekedt, unalmas, egyhangú bégetés. Van annak valami furcsa bája, hogy az emberek manapság a tényközlést összekeverik a véleménnyel, és számukra, de csak a számukra már maga a tény is vélemény, ami valamelyik birkanyáj számára rossz, a másiknak jó. Mert gondolkodni nem trendi, egyszerűbb kicsi dobozokba zárni és felcímkézni mindent. Van valami furcsa bája annak, hogy én ettől már hányni sem tudok, csak sztoikus nyugalommal várom, hogy megfosszák a nyájakat a bundácskájuktól, és szépen levágják őket, így végre valami valós hasznot is hajtva a társadalom számára.  Megjelent: hunhir.info 2020.01.24.

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne