Ugrás a fő tartalomra

ANARCHIA ÜBER ALLES

Sorra azt olvasom mindenhol: nem értik, pontosan miért is tüntetnek a taxisok. Nem tudják, nem értik, nem értelmezik az emberek. A média sem. Pedig rém egyszerű. A taxisokat temérdek rendelet betartására kötelezik. Nem alternatívan választható, hogy sárga legyen-e a kocsijuk, vagy sem. Nem dönthetnek arról, milyen áron vigyék az utasokat, mert meg lett szabva a számukra.

A taxisok semmi mást nem szeretnének, mint egyenlő jogokat, azonos kötelezettségek mellett. A rendeletek és szabályok betartását, minden személyfuvarozást végző ember által, legyen az taxis vagy Uberes. Azt akarják elérni, hogy az Uber sofőrök is tartsák be a rájuk vonatkozó szabályokat, és velük is tartassa be a hatóság. Vagy ha ez nem működik, akkor nekik se kelljen semmit betartani, ne büntessék és szankcionálják őket, ha nem felelnek meg a szabályozásoknak. Akkor legyen anarchia!
Tehát: vagy legyen mindenki szabályozva, vagy legyen szabadverseny, farkastörvényekkel.

És még egy: nem, nem most jutott eszükbe utálni az Ubert. Több mint egy éve írnak petíciókat, fogalmaznak meg kérvényeket, járják a hivatalokat, kutatják az illetékeseket. Halkan, csendben, jogkövető állampolgárként. Csak éppen ez nem volt érdekes se a média, se az illetékesek számára. Nem volt hír, és nem tűnt komoly problémának. Nem volt uborkaszezon, és senkit nem érdekelt.
Most az lett, mert dugó van a városban. Hideg! És ez már látszik. Most már látszik, ami korábban nem látszott. Az, hogy rohadt nagy bajok vannak az országban. Hogy nagyon nem működik itt a jogkövető magatartás, és egyáltalán nem működnek az egyenlő jogok és kötelezettségek. Csak éppen azért, mert ezt a taxisok tolják le az emberek torkán, hát még jobban utálják őket.
 
Azért utálják, mert egyszerű emberek és nem kommunikációs, marketing és pr szakemberek? Azért utálják, mert dolgozni szeretnének, ami, valljuk be, nem divat kis hazánkban? Vagy azért, mert az igazsággal szembesülni mindig kényelmetlen? Ki tudja. Talán, ha vége lesz ennek a káosznak, kiderül. Vagy sohasem.

Ám ha egyszer eljön a totális anarchia korszaka, ne csodálkozzon senki, aki feketének vagy fehérnek akarta látni a dolgokat. Mert a két szín között mindig ott a szürke ötven árnyalata. És ez az ötven árnyalat az, ami nem paragrafusokról, rendeletekről, hanem emberekről, életekről szól.

És utálják, mert Magyarországon mindenki ért mindenhez. Itt mindenki tuti politikus és közgazdász. Itt, kérem, mindenki fordítva ül a lovon. Visszanéz a múltba, amikor még szép volt, fiatal és sikeres, boldog és tudatlan. Vagy legalábbis annak hitte magát. Álomvilágban él, és nem mer felébredni az álmaiból. A takarítónő tart előadást, okít ifjat és öreget, hisz ő a történelem avatott tudója. A tanár, aki erre hivatott lenne, a gyorsétterem vécéjét sikálja. A cipész újságot ír, és a kőműves azt hiszi, tud ő cipőt talpalni.

Ebben az országban, kérem, csak zsenik élnek. A politika, ugyebár, alapkövetelmény, abból már nyolc általános elvégezte után simán diplomázni tudna bárki. Olyan komoly meg- és bemondások vannak, hogy nem is értem, a kormányzat és hazánk összes, pozícióban levő politikusa miért is nem ezeket olvassa. Lehetőleg munka helyett, nullahuszonnégyben!
Mindenki ért persze a közgazdaságtanhoz is, komoly érvekkel cáfolják és magyarázzák a pro és kontra híreket. Mert itt mindenki mindenkinél mindent jobban tud. Mára már kiderült, a taxizásban és fuvarszervezésben is jártas a fél ország.

Hát, én inkább, ha lehet, kérem, hogy a cipész talpaljon, a kőműves építsen, és a sofőr fuvarozzon. Ne Gézuka, aki kitalálta, hogy a Suzukija nem csak az asszony teszkóba hordására lehet jó, és hát ha odáig el tud gurulni, már überfasza sofőr is lesz. Engem sofőr vigyen, aki szavatolja a biztonságomat, a kényelmemet, ha már fizetek, és nem mellesleg, ha baj van, a biztosítása fedezi a káromat. Azt a kárt, amit rossz esetben Gézuka autójának, de még lakásának ára sem fedez.

Vagy ha ez már nem megy ebben az országban, azt hiszem, elmegyek építésznek és/vagy kőművesnek én is. Végül is olyan szép házakat álmodok meg. Legfeljebb ha ráomlik valakire az én álomházam, majd megvonom a vállam, és elfutok, elbújok a felelősség elől. Úgy, ahogy azt mások is büntetlenül teszik.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h