Ugrás a fő tartalomra

ANARCHIA ÜBER ALLES

Sorra azt olvasom mindenhol: nem értik, pontosan miért is tüntetnek a taxisok. Nem tudják, nem értik, nem értelmezik az emberek. A média sem. Pedig rém egyszerű. A taxisokat temérdek rendelet betartására kötelezik. Nem alternatívan választható, hogy sárga legyen-e a kocsijuk, vagy sem. Nem dönthetnek arról, milyen áron vigyék az utasokat, mert meg lett szabva a számukra.

A taxisok semmi mást nem szeretnének, mint egyenlő jogokat, azonos kötelezettségek mellett. A rendeletek és szabályok betartását, minden személyfuvarozást végző ember által, legyen az taxis vagy Uberes. Azt akarják elérni, hogy az Uber sofőrök is tartsák be a rájuk vonatkozó szabályokat, és velük is tartassa be a hatóság. Vagy ha ez nem működik, akkor nekik se kelljen semmit betartani, ne büntessék és szankcionálják őket, ha nem felelnek meg a szabályozásoknak. Akkor legyen anarchia!
Tehát: vagy legyen mindenki szabályozva, vagy legyen szabadverseny, farkastörvényekkel.

És még egy: nem, nem most jutott eszükbe utálni az Ubert. Több mint egy éve írnak petíciókat, fogalmaznak meg kérvényeket, járják a hivatalokat, kutatják az illetékeseket. Halkan, csendben, jogkövető állampolgárként. Csak éppen ez nem volt érdekes se a média, se az illetékesek számára. Nem volt hír, és nem tűnt komoly problémának. Nem volt uborkaszezon, és senkit nem érdekelt.
Most az lett, mert dugó van a városban. Hideg! És ez már látszik. Most már látszik, ami korábban nem látszott. Az, hogy rohadt nagy bajok vannak az országban. Hogy nagyon nem működik itt a jogkövető magatartás, és egyáltalán nem működnek az egyenlő jogok és kötelezettségek. Csak éppen azért, mert ezt a taxisok tolják le az emberek torkán, hát még jobban utálják őket.
 
Azért utálják, mert egyszerű emberek és nem kommunikációs, marketing és pr szakemberek? Azért utálják, mert dolgozni szeretnének, ami, valljuk be, nem divat kis hazánkban? Vagy azért, mert az igazsággal szembesülni mindig kényelmetlen? Ki tudja. Talán, ha vége lesz ennek a káosznak, kiderül. Vagy sohasem.

Ám ha egyszer eljön a totális anarchia korszaka, ne csodálkozzon senki, aki feketének vagy fehérnek akarta látni a dolgokat. Mert a két szín között mindig ott a szürke ötven árnyalata. És ez az ötven árnyalat az, ami nem paragrafusokról, rendeletekről, hanem emberekről, életekről szól.

És utálják, mert Magyarországon mindenki ért mindenhez. Itt mindenki tuti politikus és közgazdász. Itt, kérem, mindenki fordítva ül a lovon. Visszanéz a múltba, amikor még szép volt, fiatal és sikeres, boldog és tudatlan. Vagy legalábbis annak hitte magát. Álomvilágban él, és nem mer felébredni az álmaiból. A takarítónő tart előadást, okít ifjat és öreget, hisz ő a történelem avatott tudója. A tanár, aki erre hivatott lenne, a gyorsétterem vécéjét sikálja. A cipész újságot ír, és a kőműves azt hiszi, tud ő cipőt talpalni.

Ebben az országban, kérem, csak zsenik élnek. A politika, ugyebár, alapkövetelmény, abból már nyolc általános elvégezte után simán diplomázni tudna bárki. Olyan komoly meg- és bemondások vannak, hogy nem is értem, a kormányzat és hazánk összes, pozícióban levő politikusa miért is nem ezeket olvassa. Lehetőleg munka helyett, nullahuszonnégyben!
Mindenki ért persze a közgazdaságtanhoz is, komoly érvekkel cáfolják és magyarázzák a pro és kontra híreket. Mert itt mindenki mindenkinél mindent jobban tud. Mára már kiderült, a taxizásban és fuvarszervezésben is jártas a fél ország.

Hát, én inkább, ha lehet, kérem, hogy a cipész talpaljon, a kőműves építsen, és a sofőr fuvarozzon. Ne Gézuka, aki kitalálta, hogy a Suzukija nem csak az asszony teszkóba hordására lehet jó, és hát ha odáig el tud gurulni, már überfasza sofőr is lesz. Engem sofőr vigyen, aki szavatolja a biztonságomat, a kényelmemet, ha már fizetek, és nem mellesleg, ha baj van, a biztosítása fedezi a káromat. Azt a kárt, amit rossz esetben Gézuka autójának, de még lakásának ára sem fedez.

Vagy ha ez már nem megy ebben az országban, azt hiszem, elmegyek építésznek és/vagy kőművesnek én is. Végül is olyan szép házakat álmodok meg. Legfeljebb ha ráomlik valakire az én álomházam, majd megvonom a vállam, és elfutok, elbújok a felelősség elől. Úgy, ahogy azt mások is büntetlenül teszik.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

HURRÁ, ÉN VAGYOK ZSÁNDÁRK

Több mázsa ruha, hátizsákok, hálózsákok, cipők és bakancsok. Epilátor, fésű és terhességi teszt. Persze pozitív. Ezt rejti az ártér Szeged mellett. Hosszú a gát, a város szívétől a határig ér, és azon is túl, le a tengerig. De engem csak ez a kis szakasz érdekel, az, amely a város mellett húzódik, az országhatárig. A miénk. Az ártér, ahol az erdőben most nem a tündér, hanem a szemét az úr. Három tündér mégis megpróbált rendet tenni. Ideiglenes táborok, tábortűz nyomai, és szemét, szar, mocsok mindenütt. A XXI. század Magyarországának valósága, a pesti és budai jövő látképe. Egy más kultúra jövőképe. Három asszony, aki segíteni akar. Három tündér, aki rendet akar, és tenni akar. Nem szájkarate a facebook előtt, valós tett és rend, mert ez a lelke mindennek. És hát a fíling: segítsük a menekülteket. Ad itt a fél ország már, ki enni, ki inni, más ruhát, játékot, cipőt. Hegyekben áll az adomány a segítőknél, válogat, csomagol boldog – boldogtalan. Politikus és háziasszony
ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán