Ugrás a fő tartalomra

A KÖLNI KARNEVÁL, AVAGY TARTS KARNYÚJTÁSNYI TÁVOLSÁGOT

Öt nap. Százhúsz óra. Pontosan ennyire volt szükség ahhoz, hogy a médiának kusst parancsoló német vezetést legyőzze az internet. Facebook, twitter, instagram über alles! Mert anno az Arab Tavaszt is általuk vívták győzelemre. Hát most kicsit tán a szólásszabadság is győzhet. Legalább egy csata erejéig. És némileg polkorrekten, de azért lehet érteni a lényeget.

Öt nap kellett, hogy ki merjék mondani: német nagyvárosokban szilveszter éjszakáján menedékkérőnek LÁTSZÓ lények nőnek LÁTSZÓ emberekkel erőszakoskodtak. VÉLHETŐEN a zaklatás, fogdosás mellett nemi erőszak is történt. Ja, és az észak-afrikainak LÁTSZÓ férfiak a nőnek LÁTSZÓ emberek mellett férfinak LÁTSZÓ egyéneket is kifosztottak. A németnek LÁTSZÓ polgárokat petárdának LÁTSZÓ tárgyakkal ijesztgették, és nem kizárható, hogy fegyvernek LÁTSZÓ tárgy is volt náluk. NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL arabnak és egyéb észak-afrikainak LÁTSZÓ, FELTEHETŐLEG menedékkérő (nem migráns!) egyének voltak a zavargások okozói. A rendőrség pedig ezer lény (mert az ilyen nem ember) ellen százötven (!) rendőrt volt képes kivezényelni. Akik persze nem bírtak a csőcselékkel.

Persze a feminipuncik mélyen kussolnak, a migránssimogatók ilyenkor nem ajvékolnak. Olyan csend van a tájukon, hogy ilyen vagy fél éve nem volt. Itthon se. Sőt, hírlik, hogy a hazai üdvöske megható, szilveszteri rohanásában a liftben fogalmazott üzenetében közölte híveivel, hogy minden posztjáról (?) lemond, mert pénzt kell keresnie. No igen, sokba kerül az élet, főleg, ha az információ valós, és szír szívszerelmét már bejuttatta valahogy az országba. Három gyerek mellett újabb éhes száj a családban….

Na de vissza a német eseményekhez. Ha mindez fordítva történt volna, akkor nagyjából már december 30-án tudtunk volna a szilveszteri eseményekről, és azóta is folyna a csapból, hogy szemét nácikok, rohadt szélsőjobbosok zaklattak hátrányos helyzetű bevándorló hölgyeket. Megfáradt lelküket és tépett idegzetüket a házukra hulló bombákra emlékeztető hangos és villogó petárdákkal meg tűzijátékokkal cincálták. Miután burkájukat letépték, a nem várt látvány hatására alantasan bántalmazták őket, majd mindegyiküktől elrabolták szerényke segélyüket, amiből még egy hónapig kellett volna megélniük, egész kiscsaládjukkal együtt. A rendőrség nem százötven, de ezerötszáz rohamrendőrt vezényelt volna azonnal az öt-tíz támadó ellen. Ha mindez fordítva történt volna, az Amnesty International és minden jogvédő szervezet tiltakozna, petíciókat írna, pszichológusok rohannának segíteni az erőszak áldozatain, no és persze azonnali pénzbeli segélyt is kapnának, az elszenvedett sérelmek és sérülések kompenzálására. A világ médiája szélsőjobboldali fenyegetettségről ordibálna, címlapon és öles betűkkel, beszélgetős műsorokban sírhatnák el bánatukat az áldozatok. Az Iszlám Állam hívei még nagyobb tüntetést szerveznének Kölnben, a már megszokott helyeiken, és követelnék azonnal a saria törvények azonnali bevezetését.

A hírek olvastán és hallatán egy nyári beszélgetés jutott eszembe. A Jászai Mari téren ültünk, és néztük, ahogy a rendőrség éppen egy tucatnyi fiatal, migráns fiúval szemben intézkedik. Mellettünk egy idősödő, jól szituált, újlipótvárosi hölgy ült. Éppen várt valakit, aki késett. Hallva beszélgetésünket hozzánk fordult: - Tudja, kedvesem, a legnagyobb baj az, hogy ezeknek a fiatal gyerekeknek egyszer csak majd feláll a micsodája. Kipihenik az út fáradalmait, és elkezdenek fickóskodni. Akkor pedig nőt akarnak szerezni maguknak. És ezek nem fognak fizetni az erre szakosodott hölgyeknek. Nem! Ezek elkapják, akit érnek, és szépen kiélik rajtuk az állati vágyakat. Nem azért, mert nem futja a kurvára, hanem azért, mert nekik ez is jár. Én nem félek, mert nem minket, öregasszonyokat fognak megerőszakolni, megverni, megölni. Ezek a mi szép lányainkra, unokáinkra pályáznak majd.
Mikor felállt, hogy induljon, még visszanézett, és annyit kérdezett: - Van lánya? Akkor nagyon vigyázzon rá! Csúnya világ vár az európai lányokra!

A hír pedig, ami öt napig szót sem érdemelt, és hírértéke sem volt a médiák számára, borzolgatja az idegeket még két-három napig. Mert minden csoda csak addig tart. És hát lassan, szépen beleszokunk az új világrendbe. Aztán megint jönnek a kutyusos-cicusos képek, szívszaggató szerelmes idézetek, a migránshelyzetet elemző okoskodások, a vízbe fúlt migráns csemetéken siránkozó posztok. És a kutya sem kérdezi meg a bundesmuttit, mit szól ahhoz, hogy érik a gyümölcs. Érik a megálmodott, Európát hazavágó, szívének mégis oly kedves multikulti-gyümölcs. Vajon sorosgyuri segít a lelkileg-testileg megnyomorított nőknek is? Gyanítom, ilyenkor azért annyira nem lelkes…..


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h