Ugrás a fő tartalomra
RIBANCVILÁG
Találtam egy cikket a neten, amiben nyugaton élő arab férfiak fejtegetik a véleményüket a legendásan szép magyar lányokról. Ezt írták benne: "A lányokra térve, fejtegette, reméli, hogy nem fogok megsértődni, de bár nagyon szépek a lányok itthon, van velük egy nagyon nagy baj. Az a baj, – mondta, hogy nagyon könnyű őket ágyba vinni. Semmi tartásuk nincs. Egy két pohár ital a bárban, – ahol a fiúk látványosan üveggel kérik az italokat – és még aznap a szállodaszobában fejezik be az éjszakát. Tízből kilencszer. Ez nagyon szomorú – mesélte. Nem tudjuk így becsülni őket, minden este mást viszünk haza."
Emlékszem, valamikor, még az én lánykoromban a "digó" fiúk voltak a menők, persze a többség csak álmodozott a sármos és mindig elegáns olasz fiúkról, hallgatta a dallamos olasz sanzonokat. De becsülettel élt, választott párt, és az álom a családban, a gyerekek mellett már nem volt érdekes.
Ma viszont azt látom, valóban nem érték sem a család, sem a gyerek, de főleg nem a tisztesség. A pénz, a kocsi, a külsőségek, a vágyott álomvilág - csak ez számít. És ezért képesek mindent megtenni. Azt gondolják, egy éjszakás kaland után hercegnők, majd asszonyok lesznek.
Aztán látok magam körül rengeteg csonka családot, egymást maró, elvált szülőket, ahol a gyerek csak pislog. Látok fröcsögő anyákat, akik vadul szidják a gyereknek az apát, és látok gyűlölködő apát, aki csemetéjével vitatja meg anyuka vélt szexuális életét és mentalitását. És látok emiatt lelkileg sérült, ép felnőtté soha nem növő gyereket, kamaszt, fiatalt.
Mert csinálhat a kormány akármilyen családbarát politikát, hozhat akármilyen rendelkezést, törvényt, kedvezményt, amíg a fejekben nem lesz rend, az ország szaporodása és gyarapodása csak látszólagos lesz.
Amíg a könnyű életben reménykedő, magukat mindenkinek odadobó lányok lesznek anyák egyszer, addig borítékolható, hogy gyors lesz a válás, hogy egy vagy több gyerek biztosan megszenvedi. Mert az a nő, aki gyerekkel akarja magának a megszerzett vagyont, hatalmat és életet biztosítani, lelkében még a hormonokkal sem válik anyává. Mert azt tartja a mondás, hogy kurvából lesz a legjobb feleség, de nem szabadna elfelejteni, hogy kurvának lenni munka, azonban a ribancság tudatállapot. Mert a kurvával üzletet köt a férfi, a ribancnak pedig nem fizet. Gombokért, garasokért veszi meg, használja, majd kénye és kedve szerint dobja ki a sokak által, és általa is igen sokszor használt koszos zsebkendőt. Mert nem becsüli, mert nincs miért becsülnie. Valahogy a régi mondások a ribancokat nem mesélik, mert nem ismerték. Mert akkoriban még nem volt olyan.
És az is borítékolható, hogy a kis ribanc, ha észhez is tér, és talál magának egy párt, aki mellett végre szeretne elköteleződni, akkor esélyesen a pasi fog félretekintgetni. Mert jönnek újabb kisribancok, akiknek a célja csak a pénz és a biztonság. Az út vége megint egy csonka család, egy némán kínlódó gyerek, aki nem érti, miért mondanak mást a mesék, mint amit az élet mutat. Mert a becsület és a hűség szavak a mai korra már értelmezhetetlenné, avíttá, kiröhögni való, ócska szlogenné váltak.
Amíg lószar van, veréb is van. Amíg van igény rá, lesznek kurvák. És amíg a férfiak úgy vélik, megengedhető, hogy egy kocsikulcs-villantásra, egy óramutatásra minden este más lány kerüljön az ágyukba, mert olcsóbb és trendibb, mint a tiszta üzlet egy profival, addig ribancokkal is tele lesz a világ.
Felnő egy újabb generáció, amelyik egy esti kaland, egy értelmesnek tűnő, ámde felszínes beszélgetés, pár jól eljátszott szerep után esik be az oltár elé, és fogad holtomiglant-holtodiglant. Felnő egy újabb generáció, amelyik észre sem veszi, hogy hány és hány ember mászkál körülötte álarcban. Vigyorgó, önmagát és a másikat is árunak tekintő, és azt vadul kínálgató maszkban.
A mi elbaszott generációnk után egy még silányabb, az alapvető emberi értékekkel, a sorrendekkel, az emberek maszkja mögé látás képessége nélkül vegetáló emberekkel teli generáció jön. Egy, kettő, sok.
Mert baj van a fejekben. Rohadt nagy baj. És ennek szenvedői a mi gyerekeink lesznek. Családbarát politika ide vagy oda, jönnek az újabb elbaszott generációk. Szaporodjunk, sokasodjunk, termeljünk újabb elbaszott generációkat. És valahol a sokasodás közben szépen elsikkad a lényeg: a nevelés.
„Az én puncim, az én választásom” (Fotó: Getty Images)

(2017. május 28.)


 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyájak, csordák, szellemek

  Azért van annak valami furcsa bája, hogy ha az ember nem akar egyik birkanyájba se beállni bégetni, akkor az egyik nyáj számára fideszbérenc lesz, a másik nyáj számára meg libsi. Úgy aggatjuk a sztereotip jelzőket, mintha kötelező lenne. Nincs átmenet, nincs gondolkodás, csak rekedt, unalmas, egyhangú bégetés. Van annak valami furcsa bája, hogy az emberek manapság a tényközlést összekeverik a véleménnyel, és számukra, de csak a számukra már maga a tény is vélemény, ami valamelyik birkanyáj számára rossz, a másiknak jó. Mert gondolkodni nem trendi, egyszerűbb kicsi dobozokba zárni és felcímkézni mindent. Van valami furcsa bája annak, hogy én ettől már hányni sem tudok, csak sztoikus nyugalommal várom, hogy megfosszák a nyájakat a bundácskájuktól, és szépen levágják őket, így végre valami valós hasznot is hajtva a társadalom számára.  Megjelent: hunhir.info 2020.01.24.

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne