BABY? BUMM!
Alapvetően nem azzal van bajom, hogy valaki nem vállal gyereket. Persze sokan szeretnének, de nem jön össze. Mások ilyen vagy olyan ok miatt nem találnak párt, vagy éppen józan ésszel felmérik, hogy ők maguk nem alkalmasak a gyereknevelésre.
Sokszor mondogattam, hogy az emberek baromi tudatosak tudnak lenni, amikor tévét, mikrót vagy kocsit vesznek. Baromi tudatosak tudnak lenni egyébként haszontalan és előbb vagy utóbb elhasználódó dolgok - mint a mobiljuk - megvásárlásakor. Minden apró paraméter - méret, watt, teljesítmény, fogyasztás, stb. - pokolian fontos, no meg persze az ár-érték arány. Mivel a vezetéshez jogosítvány kell, hát azt is megszerzik, hogy az utakon garázdálkodhassanak. Lehetőleg gyorsan és olcsón, valós tudás és gyakorlat nélkül.
Éppen ezért nem értem, miért nincs meg az emberek nagy hányadában ez a tudatosság és alaposság a párválasztásnál, és most nem a bagzós időszakokra gondolok, hanem arra, amikor családalapításhoz és gyerekvállaláshoz választanak párt. Olyankor minden paraméter sutba van dobva, kivéve a küllemi jegyeket. Mert ugye az a fontos, ami látszik. Az ízlésnek megfelelő haj és szemszín, fenék és váll, mell és kar, dizájn, öltözködés. A többi, a belső, a kvalitások csak a kocsinál, a mikrónál, a mobilnál és a tévénél számítanak
A régi mondás, hogy "nézd meg az anyját, vedd el a lányát" (és biza fordítva is, apukát is illik megszemlélni a fiúcska mellé) már régen nem érdekel semmit. Bele a lecsóba, aztán majd szív a gyerek. Bosszú bosszút követ egy elcseszett, át nem gondolt, durr-bele-kapcsolat után, és az egész piti kis játszmának egyetlen vesztese a poronty.
Szóval nem értem, hogy ha a kocsihoz jogosítvány kell, a gyerekvállaláshoz miért nem? Miért alanyi jog a kutyatartás és a gyerekszülés? Nem képzettséghez és végzettséghez, pusztán emberi kvalitásokhoz kellene kötni, és máris kevesebb sérült lelkű gyerek lenne. Sőt, megkockáztatom, jóval több, tudatosan vállalt, és boldog családban felnövő gyerek születne.
De amíg az országokat olyan emberek irányítják, akik semmit nem tudnak a gyerekekről, a gyereknevelésről, annak felelősségéről, sőt, megkockáztatom, nem saját képességeik hiányának felismerése, pusztán önös érdekeik miatt nem vállaltak gyereket, hát sok jóra ne számítsunk.
Amíg olyan emberek irányítják Európa meghatározó országait, akik számára a fogyatkozó nemzet a migránsok betelepítésével oldható meg, semmin ne csodálkozzunk. Ezek az emberek egy biztonságos, védett burokban ülnek, a maguk kis szűk birodalmában. Nem ébreszti fel őket soha éjjel gyereksírás, nem virrasztottak soha beteg gyerek ágya mellett, nem puszilgattak fájó sebeket a térdecskéken, nem pityeregtek ovis anyák napján a szepegve elmondott versikék és szorongatott virágok láttán. Ezek az emberek nem tudják, mit jelent aggódni a jövőnkért, aggódni a mienkért, félteni valakit.
Ők csak magukat féltik, magukért aggódnak, a maguk kényelméért, boldogulásáért, kézzel fogható, anyagi értékeiért. És mindegy, milyen okból nincs gyerekük. Azért, mert nem lehetett vagy éppen mert tudatosan nem vállaltak (legtöbbjüknél ez a valós ok). Egyszerűen képtelenek arra, hogy olyan társadalmi rendet teremtsenek országaikban, ahol a gyerek érték, a gyerek fontos, és nagyobb kincs, mint ékszer, arany, pénz vagy hatalom. És amiért ez igazán baj: nem is akarják tudni, milyen lehet az élet gyerekkel. Még akkor is, ha esetleg nekik nem lehetett. Leszarják, hogy mit jelent a család, és mivel ők képtelenek voltak normális családot teremteni, hát át akarják fogalmazni a társadalom számára a normális család fogalmát. Le akarják tolni a torkokon saját torz, deviáns vagy éppen nemzetromboló és identitáskárosító elképzeléseiket. Mert dögöljön meg a szomszéd tehene is.
Az pedig, hogy mindez az önző, tudatosság nélküli, pénzorientált katyvasz mire vezet, tökéletesen látható Párizs, Berlin és sok más európai nagyváros utcáin. Baby? Európában? Inkább a bumm!
(2017. május 11.)
Alapvetően nem azzal van bajom, hogy valaki nem vállal gyereket. Persze sokan szeretnének, de nem jön össze. Mások ilyen vagy olyan ok miatt nem találnak párt, vagy éppen józan ésszel felmérik, hogy ők maguk nem alkalmasak a gyereknevelésre.
Sokszor mondogattam, hogy az emberek baromi tudatosak tudnak lenni, amikor tévét, mikrót vagy kocsit vesznek. Baromi tudatosak tudnak lenni egyébként haszontalan és előbb vagy utóbb elhasználódó dolgok - mint a mobiljuk - megvásárlásakor. Minden apró paraméter - méret, watt, teljesítmény, fogyasztás, stb. - pokolian fontos, no meg persze az ár-érték arány. Mivel a vezetéshez jogosítvány kell, hát azt is megszerzik, hogy az utakon garázdálkodhassanak. Lehetőleg gyorsan és olcsón, valós tudás és gyakorlat nélkül.
Éppen ezért nem értem, miért nincs meg az emberek nagy hányadában ez a tudatosság és alaposság a párválasztásnál, és most nem a bagzós időszakokra gondolok, hanem arra, amikor családalapításhoz és gyerekvállaláshoz választanak párt. Olyankor minden paraméter sutba van dobva, kivéve a küllemi jegyeket. Mert ugye az a fontos, ami látszik. Az ízlésnek megfelelő haj és szemszín, fenék és váll, mell és kar, dizájn, öltözködés. A többi, a belső, a kvalitások csak a kocsinál, a mikrónál, a mobilnál és a tévénél számítanak
A régi mondás, hogy "nézd meg az anyját, vedd el a lányát" (és biza fordítva is, apukát is illik megszemlélni a fiúcska mellé) már régen nem érdekel semmit. Bele a lecsóba, aztán majd szív a gyerek. Bosszú bosszút követ egy elcseszett, át nem gondolt, durr-bele-kapcsolat után, és az egész piti kis játszmának egyetlen vesztese a poronty.
Szóval nem értem, hogy ha a kocsihoz jogosítvány kell, a gyerekvállaláshoz miért nem? Miért alanyi jog a kutyatartás és a gyerekszülés? Nem képzettséghez és végzettséghez, pusztán emberi kvalitásokhoz kellene kötni, és máris kevesebb sérült lelkű gyerek lenne. Sőt, megkockáztatom, jóval több, tudatosan vállalt, és boldog családban felnövő gyerek születne.
De amíg az országokat olyan emberek irányítják, akik semmit nem tudnak a gyerekekről, a gyereknevelésről, annak felelősségéről, sőt, megkockáztatom, nem saját képességeik hiányának felismerése, pusztán önös érdekeik miatt nem vállaltak gyereket, hát sok jóra ne számítsunk.
Amíg olyan emberek irányítják Európa meghatározó országait, akik számára a fogyatkozó nemzet a migránsok betelepítésével oldható meg, semmin ne csodálkozzunk. Ezek az emberek egy biztonságos, védett burokban ülnek, a maguk kis szűk birodalmában. Nem ébreszti fel őket soha éjjel gyereksírás, nem virrasztottak soha beteg gyerek ágya mellett, nem puszilgattak fájó sebeket a térdecskéken, nem pityeregtek ovis anyák napján a szepegve elmondott versikék és szorongatott virágok láttán. Ezek az emberek nem tudják, mit jelent aggódni a jövőnkért, aggódni a mienkért, félteni valakit.
Ők csak magukat féltik, magukért aggódnak, a maguk kényelméért, boldogulásáért, kézzel fogható, anyagi értékeiért. És mindegy, milyen okból nincs gyerekük. Azért, mert nem lehetett vagy éppen mert tudatosan nem vállaltak (legtöbbjüknél ez a valós ok). Egyszerűen képtelenek arra, hogy olyan társadalmi rendet teremtsenek országaikban, ahol a gyerek érték, a gyerek fontos, és nagyobb kincs, mint ékszer, arany, pénz vagy hatalom. És amiért ez igazán baj: nem is akarják tudni, milyen lehet az élet gyerekkel. Még akkor is, ha esetleg nekik nem lehetett. Leszarják, hogy mit jelent a család, és mivel ők képtelenek voltak normális családot teremteni, hát át akarják fogalmazni a társadalom számára a normális család fogalmát. Le akarják tolni a torkokon saját torz, deviáns vagy éppen nemzetromboló és identitáskárosító elképzeléseiket. Mert dögöljön meg a szomszéd tehene is.
Az pedig, hogy mindez az önző, tudatosság nélküli, pénzorientált katyvasz mire vezet, tökéletesen látható Párizs, Berlin és sok más európai nagyváros utcáin. Baby? Európában? Inkább a bumm!
(2017. május 11.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése