Ugrás a fő tartalomra
BABY? BUMM!
Alapvetően nem azzal van bajom, hogy valaki nem vállal gyereket. Persze sokan szeretnének, de nem jön össze. Mások ilyen vagy olyan ok miatt nem találnak párt, vagy éppen józan ésszel felmérik, hogy ők maguk nem alkalmasak a gyereknevelésre.
Sokszor mondogattam, hogy az emberek baromi tudatosak tudnak lenni, amikor tévét, mikrót vagy kocsit vesznek. Baromi tudatosak tudnak lenni egyébként haszontalan és előbb vagy utóbb elhasználódó dolgok - mint a mobiljuk - megvásárlásakor. Minden apró paraméter - méret, watt, teljesítmény, fogyasztás, stb. - pokolian fontos, no meg persze az ár-érték arány. Mivel a vezetéshez jogosítvány kell, hát azt is megszerzik, hogy az utakon garázdálkodhassanak. Lehetőleg gyorsan és olcsón, valós tudás és gyakorlat nélkül.
Éppen ezért nem értem, miért nincs meg az emberek nagy hányadában ez a tudatosság és alaposság a párválasztásnál, és most nem a bagzós időszakokra gondolok, hanem arra, amikor családalapításhoz és gyerekvállaláshoz választanak párt. Olyankor minden paraméter sutba van dobva, kivéve a küllemi jegyeket. Mert ugye az a fontos, ami látszik. Az ízlésnek megfelelő haj és szemszín, fenék és váll, mell és kar, dizájn, öltözködés. A többi, a belső, a kvalitások csak a kocsinál, a mikrónál, a mobilnál és a tévénél számítanak
A régi mondás, hogy "nézd meg az anyját, vedd el a lányát" (és biza fordítva is, apukát is illik megszemlélni a fiúcska mellé) már régen nem érdekel semmit. Bele a lecsóba, aztán majd szív a gyerek. Bosszú bosszút követ egy elcseszett, át nem gondolt, durr-bele-kapcsolat után, és az egész piti kis játszmának egyetlen vesztese a poronty.
Szóval nem értem, hogy ha a kocsihoz jogosítvány kell, a gyerekvállaláshoz miért nem? Miért alanyi jog a kutyatartás és a gyerekszülés? Nem képzettséghez és végzettséghez, pusztán emberi kvalitásokhoz kellene kötni, és máris kevesebb sérült lelkű gyerek lenne. Sőt, megkockáztatom, jóval több, tudatosan vállalt, és boldog családban felnövő gyerek születne.
De amíg az országokat olyan emberek irányítják, akik semmit nem tudnak a gyerekekről, a gyereknevelésről, annak felelősségéről, sőt, megkockáztatom, nem saját képességeik hiányának felismerése, pusztán önös érdekeik miatt nem vállaltak gyereket, hát sok jóra ne számítsunk.
Amíg olyan emberek irányítják Európa meghatározó országait, akik számára a fogyatkozó nemzet a migránsok betelepítésével oldható meg, semmin ne csodálkozzunk. Ezek az emberek egy biztonságos, védett burokban ülnek, a maguk kis szűk birodalmában. Nem ébreszti fel őket soha éjjel gyereksírás, nem virrasztottak soha beteg gyerek ágya mellett, nem puszilgattak fájó sebeket a térdecskéken, nem pityeregtek ovis anyák napján a szepegve elmondott versikék és szorongatott virágok láttán. Ezek az emberek nem tudják, mit jelent aggódni a jövőnkért, aggódni a mienkért, félteni valakit.
Ők csak magukat féltik, magukért aggódnak, a maguk kényelméért, boldogulásáért, kézzel fogható, anyagi értékeiért. És mindegy, milyen okból nincs gyerekük. Azért, mert nem lehetett vagy éppen mert tudatosan nem vállaltak (legtöbbjüknél ez a valós ok). Egyszerűen képtelenek arra, hogy olyan társadalmi rendet teremtsenek országaikban, ahol a gyerek érték, a gyerek fontos, és nagyobb kincs, mint ékszer, arany, pénz vagy hatalom. És amiért ez igazán baj: nem is akarják tudni, milyen lehet az élet gyerekkel. Még akkor is, ha esetleg nekik nem lehetett. Leszarják, hogy mit jelent a család, és mivel ők képtelenek voltak normális családot teremteni, hát át akarják fogalmazni a társadalom számára a normális család fogalmát. Le akarják tolni a torkokon saját torz, deviáns vagy éppen nemzetromboló és identitáskárosító elképzeléseiket. Mert dögöljön meg a szomszéd tehene is.
Az pedig, hogy mindez az önző, tudatosság nélküli, pénzorientált katyvasz mire vezet, tökéletesen látható Párizs, Berlin és sok más európai nagyváros utcáin. Baby? Európában? Inkább a bumm!

(2017. május 11.)

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h