Ugrás a fő tartalomra
BABY? BUMM!
Alapvetően nem azzal van bajom, hogy valaki nem vállal gyereket. Persze sokan szeretnének, de nem jön össze. Mások ilyen vagy olyan ok miatt nem találnak párt, vagy éppen józan ésszel felmérik, hogy ők maguk nem alkalmasak a gyereknevelésre.
Sokszor mondogattam, hogy az emberek baromi tudatosak tudnak lenni, amikor tévét, mikrót vagy kocsit vesznek. Baromi tudatosak tudnak lenni egyébként haszontalan és előbb vagy utóbb elhasználódó dolgok - mint a mobiljuk - megvásárlásakor. Minden apró paraméter - méret, watt, teljesítmény, fogyasztás, stb. - pokolian fontos, no meg persze az ár-érték arány. Mivel a vezetéshez jogosítvány kell, hát azt is megszerzik, hogy az utakon garázdálkodhassanak. Lehetőleg gyorsan és olcsón, valós tudás és gyakorlat nélkül.
Éppen ezért nem értem, miért nincs meg az emberek nagy hányadában ez a tudatosság és alaposság a párválasztásnál, és most nem a bagzós időszakokra gondolok, hanem arra, amikor családalapításhoz és gyerekvállaláshoz választanak párt. Olyankor minden paraméter sutba van dobva, kivéve a küllemi jegyeket. Mert ugye az a fontos, ami látszik. Az ízlésnek megfelelő haj és szemszín, fenék és váll, mell és kar, dizájn, öltözködés. A többi, a belső, a kvalitások csak a kocsinál, a mikrónál, a mobilnál és a tévénél számítanak
A régi mondás, hogy "nézd meg az anyját, vedd el a lányát" (és biza fordítva is, apukát is illik megszemlélni a fiúcska mellé) már régen nem érdekel semmit. Bele a lecsóba, aztán majd szív a gyerek. Bosszú bosszút követ egy elcseszett, át nem gondolt, durr-bele-kapcsolat után, és az egész piti kis játszmának egyetlen vesztese a poronty.
Szóval nem értem, hogy ha a kocsihoz jogosítvány kell, a gyerekvállaláshoz miért nem? Miért alanyi jog a kutyatartás és a gyerekszülés? Nem képzettséghez és végzettséghez, pusztán emberi kvalitásokhoz kellene kötni, és máris kevesebb sérült lelkű gyerek lenne. Sőt, megkockáztatom, jóval több, tudatosan vállalt, és boldog családban felnövő gyerek születne.
De amíg az országokat olyan emberek irányítják, akik semmit nem tudnak a gyerekekről, a gyereknevelésről, annak felelősségéről, sőt, megkockáztatom, nem saját képességeik hiányának felismerése, pusztán önös érdekeik miatt nem vállaltak gyereket, hát sok jóra ne számítsunk.
Amíg olyan emberek irányítják Európa meghatározó országait, akik számára a fogyatkozó nemzet a migránsok betelepítésével oldható meg, semmin ne csodálkozzunk. Ezek az emberek egy biztonságos, védett burokban ülnek, a maguk kis szűk birodalmában. Nem ébreszti fel őket soha éjjel gyereksírás, nem virrasztottak soha beteg gyerek ágya mellett, nem puszilgattak fájó sebeket a térdecskéken, nem pityeregtek ovis anyák napján a szepegve elmondott versikék és szorongatott virágok láttán. Ezek az emberek nem tudják, mit jelent aggódni a jövőnkért, aggódni a mienkért, félteni valakit.
Ők csak magukat féltik, magukért aggódnak, a maguk kényelméért, boldogulásáért, kézzel fogható, anyagi értékeiért. És mindegy, milyen okból nincs gyerekük. Azért, mert nem lehetett vagy éppen mert tudatosan nem vállaltak (legtöbbjüknél ez a valós ok). Egyszerűen képtelenek arra, hogy olyan társadalmi rendet teremtsenek országaikban, ahol a gyerek érték, a gyerek fontos, és nagyobb kincs, mint ékszer, arany, pénz vagy hatalom. És amiért ez igazán baj: nem is akarják tudni, milyen lehet az élet gyerekkel. Még akkor is, ha esetleg nekik nem lehetett. Leszarják, hogy mit jelent a család, és mivel ők képtelenek voltak normális családot teremteni, hát át akarják fogalmazni a társadalom számára a normális család fogalmát. Le akarják tolni a torkokon saját torz, deviáns vagy éppen nemzetromboló és identitáskárosító elképzeléseiket. Mert dögöljön meg a szomszéd tehene is.
Az pedig, hogy mindez az önző, tudatosság nélküli, pénzorientált katyvasz mire vezet, tökéletesen látható Párizs, Berlin és sok más európai nagyváros utcáin. Baby? Európában? Inkább a bumm!

(2017. május 11.)

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyájak, csordák, szellemek

  Azért van annak valami furcsa bája, hogy ha az ember nem akar egyik birkanyájba se beállni bégetni, akkor az egyik nyáj számára fideszbérenc lesz, a másik nyáj számára meg libsi. Úgy aggatjuk a sztereotip jelzőket, mintha kötelező lenne. Nincs átmenet, nincs gondolkodás, csak rekedt, unalmas, egyhangú bégetés. Van annak valami furcsa bája, hogy az emberek manapság a tényközlést összekeverik a véleménnyel, és számukra, de csak a számukra már maga a tény is vélemény, ami valamelyik birkanyáj számára rossz, a másiknak jó. Mert gondolkodni nem trendi, egyszerűbb kicsi dobozokba zárni és felcímkézni mindent. Van valami furcsa bája annak, hogy én ettől már hányni sem tudok, csak sztoikus nyugalommal várom, hogy megfosszák a nyájakat a bundácskájuktól, és szépen levágják őket, így végre valami valós hasznot is hajtva a társadalom számára.  Megjelent: hunhir.info 2020.01.24.

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne