Ugrás a fő tartalomra
MOSZKVA KÖSZÖNI, MÉG MINDIG ÁLL
Jelentem tisztelettel, a mára rendelt, aktuálisan és sokadjára meghirdetett kormány- és rendszerváltás az időjárási körülmények okán bizonytalan időre el lett napolva.
Mondjuk tegnap, amikor szentpétervári barátaim megérkeztek, még nevettünk rajta, hogy magukkal hozták a telet. Tervezgették, hogy fürdőzés és városnézés után megtekintik a mára kiírt, trendi hívónevű tüntikét. Lévén nem éppen Putyinista lelkek, hát még lelkessé is váltak az „Állítsuk meg Moszkvát” elnevezés hallatán, bár azért halkan megjegyezték, hogy ez a terve már Napóleonnak, sőt, Hitlernek sem nagyon sikerült. Ugyebár az a fránya tél, a „winter is coming” ismert mondata…. Hiába, no, az a randa nacionalizmusuk csak előgyütt. Aztán megnézegették az elmúlt hetek Oktogon ücsörgős, betépős, piázós tüntike after partyjait, és gyakorlott tüntetőként kedvet kaptak jönni. Pedig ők nem tudhatták, milyen az, amikor vad és kellően agg tüntetők esernyővel böködik a szemeket…Na de az már régi történet.
Ma pedig kétségbeesetten hívtak, hát miért marad el a heppening. És nem értették. Mert ők, ha valamit tenni akarnak, akkor megteszik. Az orosz, ha vodkát akar inni, és nincs, hát csinál. Ha kitalál egy kutyafajtát, pár évtized kemény munkájával előállítja. Nincs lehetetlen. Méteres hóban vezetnek, az orosz Normafát nem kell lezárni két centi hó miatt, és a villamosok sem állnak le. Ha elakadnak, nem leülnek betépni a hóba, hanem előveszik a csomagtartóból a lapátot, és kiássák magukat.
Kicsiny hazánkban azonban a Labrisz leszbikusai bőszen üvöltik, hogy a nők nélkül itt senki ne merjen forradalmat csinálni. Ők a „jelenlegi erőszakos, elnyomó, diktatórikus, kirekesztő, megbélyegző, jogtipró, gyűlölködő és mérhetetlenül korrupt kormányzatot” akarják leváltani. Most nem, mert épp esett egy kis hó, szóval inkább melegednek egy cseppet, de majd hétfőre elmúlik a hideg. Akkor lehet csürhülni megest.
A bulikán felszólalt volna a ligetvédős zsándárk is, akit soha nem zavart a kemény hideg, hiszen egy éve hóban-fagyban öleli a fákat. A sátorból. Készült is biztos frappáns, kiabálós beszéddel, hiszen megafonhoz szokott a szentem, és daloló tömeghez. Lelki szemei előtt már biztos látta, hogy bemászik a követség ablakán, és kitűzi oda is az unijós zászlót, a derék orosz harcosok pedig kemény és feszes fenekét csodálják mindeközben. Viszont tény, hogy ha megázott volna, a rendőrök okkal nevezték volna ismét büdösnek. Ezt már nem kockáztatta, hát eső és hó okán most egy kissé későbbre halasztotta az aktuális rendszerváltást.
A modernkor Táncsics(k)a, Marcika pedig állítólag forrón szereti, hát nem jön be neki a hideg. Mondjuk irányultsága engem vajmi kevéssé zavar, de úgy látszik, az eső és a hó, a közlekedési káosz számára is komoly zavart okozott a dzsípíeszben, így a kormányváltási bulik programját újratervezték. A vízbázisú festéket is lemossa az eső, Hitler után szabadon koppintva festőlegényt játszani sem olyan jó ilyenkor.
Annyira gáz, hogy a gyuribá pénzelte technika nem bírja az esőt. Jön majd a lebaszás ámérikából, legények, szőnyeg szélén állni még virtuálisan is kényelmetlen. És főleg nem kifizetődő. Pedig valljuk be, némi aprócska, szikrázós, tűzijátékos áramütés a követség előtt nem is lett volna rossz móka. Techno helyett mástól állt volna égnek az emberek haja, csak lehet, a humortalan oroszok terrorakciónak vették volna a bulit. Ezt pedig a szervezők már nem kockáztathatták. Hiába rendelték meg hát a hőn utált Moszkvából a trendi usánkákat, komoly gazdasági válságba taszajtva ezzel a hideg tajgák népét. Én is tehetem naftalinba a cuki rózsaszín, frissen, e rendezvényre érkezett füles sapkám. Putyin papa úgy megijedt, hogy gyorsan hárppal meg kemtréllel ránk küldte a telet. Nem sikerült Moszkvát megállítani, az usanka pedig nem divatos a bulinegyed közepén. Hüpp….
Pedig a bulitüntizőknek tényleg mindent szabad. Gyülekezési jog köntösébe bújva lehet csürhülni és szemetelni, utcán piálni és betépve bulizni. A hatalom, a hőn utált vezírek pedig pont magasról tesznek rájuk. Ők, a nép gyermekei, a nép szava pont a népet, az istenadta népet hergelik jó pár napja. Vad népképviseleti törekvésüknek se rendőr, se néputálat, se hőbörgő autós, se nyakukba zúduló lábvíz nem tudott eddig gátat vetni. Egyre magasabbra törő, már Moszkva megállítására vágyó reményeiknek azt hitték, semmi sem szab határt.
Hát az orosznak csúfolt és hitt, de annak nyomába sem érő tél odabaszott. Még jó, hogy a barátaim pénteken hazamennek. Addigra állítólag már melegszik majd az idő. Viszik vissza magukkal a hideget is. A hét végére pont ki lehet pihenni a fagy és az eső, a hó okozta sokkot, és mehet sok két- és számos farkú csahos kutya újra ugatni és óbégatni, megspékelve genderelméletes, cejus, rasztás, hipszter és hippi haverjukkal karöltve akár az Oktogonra. Lehet újra rendszert váltani, meg kormányt cserélni, falakat és szobrokat festegetni és hős mártírt, meg zsándárkot játszani. Csak úgy, a tél múlta okán.
A mai napon mínusszal zár az Oktogon. A mekiben és börgerben megmarad a sok kaja, a dohányboltok berendelt piakészlete pedig árválkodik a hűtőkben. Nem tudják még az árusok, hogy érdeklődés híján ma elmarad az aktuális kormány- és rendszerváltás. Elmaradt a diktatúra helyett vágyott, demokráciának csúfolt anarchia.
Moszkva pedig még mindig áll, a hatalom köszöni szépen, még mindig ugyanúgy regnál, és mint tudjuk, „winter is coming”. Jövőre is. De előtte lesz még nyár, és sok-sok fesztivál. Titeket pedig, kedves festőlegények, zsándárkok, Táncsicsok és tünti-bulizók, Ozora tárt karokkal vár.

(2017. április 19.)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h