Ugrás a fő tartalomra
ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ….
…avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán

Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap.
Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingolni, vagy a háendemben glamúrnapozni. Apa meg rohant is, és vitte a kutyát.
Szegény Buksi először összeszarta magát a tömegtől, aztán meg jó kutya módjára oszlatni akart, de azt nem hagyták neki, mert az mégsem trendi. Mobilon tolták hát mindahányan a vigyorgós szelfiket, miközben vadul rázták az ejus zászlót és nagyszerű, egyre nagyobb és nagyobb számokat vizionáltak a tömegről, mert hát nem a minőség, hanem a mennyiség számít. Az pedig itt volt. Mennyiség igen. Minőség kevésbé.
A szép beszédek után a dékás mamik és papik karonfogták újlipótvárosi barátnőiket, és békésen, heti tüntetésüket letudva elbattyogtak a zserbóba zserbót enni. A csürhe pedig ott maradt, mert hát nincs itten, kérem, demokrácia. Itt nem lehet véleményt nyilvánítani, tisztességesen tüntetni sem. Hát véleményt nyilvánítottak. Úgy, hogy szólásszabadság, meg véleménynyilvánítási szabadság okán szépen lekurvázták a kormánypárti média újságíróját, megverték a kormányoldali média tévését, és egekig magasztalták a kritikán aluli lájvsztrímelő (figyu, ez nagyon trendi!) nagybetűs tudósítókat. Mert a vélemény, ugye, szabad. Mármint nekik. Másnak nem. Mert itten, kérem, nincs demokrácia. Vagy most akkor mi is van itt?
A ligetesek sellőlánya büszkén tolta hátát a rendőröknek, és üvöltve kérte, tolják még. Még, még, még, mert ennyi nem elég. Mert a teljesen antidemokratikus rendőr méla arccal tűrte a sellőlány saját bevallása szerint izmosan izgató fenekének nyomakodását. És teljesen antidemokratikusan a nyomakodókat még véletlenül sem fújta vagy baszta pofán. Ahogy azokat sem, akik megütötték vagy megdobálták őket, mert ezek a buta rendőrök, és köcsög rendőrség annyira antidemokratikus, hogy nincs benne a virágvasárnapi dzsigibugiban. Nem perdülnek velük táncra, nem kortyolnak a borból, és véletlenül sem buliznak egy jót a demokratikus, bejelentés, és szabályok betartása nélkül is bőszen tüntető tömeggel. Pedig szerintük a magyar rendőr velük van. A köcsög pedig felszólításra sem áll át melléjük. Ki érti ezt. Teljesen kormánypárti módon ők inkább tán otthon lennének, és várnák a családdal a húsvétot.
És nem érte el az ingerküszöböt a pázsit letaposására felszólító - egyébként minden más esetben ötvenezret érő - hívó szó sem. Egyedül egy, a nyakán Ozora (ha nem tudod, mi ez, keress rá, elég a drog meg a fesztivál szavakat a gugliba beírni) tetoválást viselő fiú emelte fel szavát e fertelmes rendbontás ellen, de esetében ettől a teljesen szokatlan megnyilvánulástól eltekintünk, mivel gyengéd szálak fűzhetik a fűhöz. Is.
De hát mivel itt nincs demokrácia, és a szemét rendőrök csak nem akartak oszlatni, hát a nép, az istenadta nép vonulgatni kezdett. Csak úgy, antidemokratikus módon grasszálhattak a városban, ébredésre, felkelésre, és pizsamás tüntire szólítva a már nyugovóra tért, és másnap tán dolgozni vágyó népeket. Mert hát ha ők buliznak, tüntetés álcája mögé bújva, akkor más se pihenjen. Az nem demokratikus.
Ment hát a birkanyáj, elöl bégetett egy vezír, középütt váltva néhány rekedtebb, de ment a nép, az istenadta nép. Útjukat eldobált sörösdobozok, jégeres meg unikumos palackok kísérték, bár a vodka sem volt megvetendő. Gyanítom, a ruszkik haza skandálás okán nem orosz, inkább finn vodkát toltak, azok legalább szeretik a migránsokat, és nem olyan antidemók, mint a ruszkik. Páran nekivetkőztek a kellemesen hideg áprilisi éjszakának. A raszta fiú a félméteres gandzsát cipelve nagyon tüzesnek érezte maga körül a levegőt, de legfőképpen tán a hangulatot. A Fidesz székháznál már székfoglalót tartottak, és a szemét, antidemokratikus rendőrség hagyta, hadd ücsörögjenek a földön. Nem gondoltak a lányok petefészkére, és nem szólították fel őket a hideg aszfaltról való felkelésre sem. Így hát tovább vándorolt a kicsi, és egyre fogyatkozó, fáradó, és egyre sörgőzösebb nyáj. Kicsi Vivi cseppet lemaradt, mert Zara szoknyáját nyakába kapva neki az aszfalt közepén támadt kedve üríteni egyet. Trendi kicsi lány nem bírta a sört és a hideg követ, vagy csak eszébe jutott pár piagőzös, bulinegyedes éjszaka, amikor hasonló módon kuporgott a hideg aszfalton, néha hányva, máskor szopva egyet. A hangulat, a fíling itt is adott volt. És bizony nem kapta meg ő sem a kicsi bünti-csekket, mert olyan antidemokratikus a rendőrség, hogy az arra motorozó közeg inkább zavartan félrefordította a fejét.
De hát kard ki, kard, menjünk neki az antidemokratikus rendszernek! Jöjjön az ülősztrájk, és cseppet sem azért, mert elfáradt a tornából felmentett egyetemisták és sleppjük menete. Az Oktogon pont ideálisnak bizonyult a szabad véleménynyilvánításra, hiszen közel a meki és a börgerking. A dohánybolt is csúcsra járt, pedig ott gandzsa nem nagyon kapható, de finn vodka és német jéger annál több. Fogyott is a jó nép, bár a kitartóak a fagyos aszfalton kuporogva vad kártyapartiba kezdtek, mellettük néhány entellektüelnek látszó tárgy pedig kerekasztalnak vizionálta a villamossínt.
Mert hát, kérem, itten nincsen demokrácia. Nem szabad a vélemény, nem szabad a tüntetés, jön a csúnya rendőrbácsi, és még talán kicsit mérgesen is néz. Ez pedig a gyöngyvirág lelkű kicsi egyetemistáknak, és hozzájuk hasonlónak látszani akaró liberális fattyaknak már mélyen antidemokratikus. Hiszen rájuk csúnyán nézni, az övéktől eltérő véleményt vallani már kritikán aluli.
Én pedig azóta azon agyalok, ha vajon megszűnt volna uszkve fél-egy órára a mobil- és internetkapcsolat, vajon hány omlott volna össze közülük, és képesek lettek volna-e ából bébe eltalálni. Vagy talán megcélozzák az első törzskocsmát, és vadul rázva a rácsot antidemokráciát kiáltanak, hogy nem tudnak egyeztetni, nem megy a lájvsztrím, és mennyire nem trendi, hogy nem konzultálhatnak a rém fontos tüntetésekről az apuci vette és fizette mobilon.
Gizi néni pedig eközben már elégedetten otthon aludt, boldog álmában a kádári vad gulyásdemokráciát sírta vissza, és remegve mondott hálaimát a naccerű, bátor ifjakért. Szerencsére a szemét, a hugy- és egyéb foltokat már nem látta. Mire reggel a rendelőbe indult a traccspartira, valaki– a demokrácia utáni kiabálást mellőzve - feltakarította.
Zsuzsi is boldogan tolta a babakocsit, hiszen ő, és kis családja megtette, amit megkövetelt a haza. Gyermeke majd egy szabad ország polgára, egy szabad egyetem diákja lesz egyszer, egy demokratikus országban, ahol kardlappal, könnygázzal, gumibottal űzik el a demokrácia ellen tüntető gaz ellenzékieket.
Mert hát ellenzék, ugye, az kell. Csak hát nem mindegy, hogy milyen. És itten, kérem, nincsen demokrácia. Csak az ellenzék a demokratikus, akik demokratikusan tépik, verik, ütik a velük egyet nem értőket. Mert nem demokratikus szabadon kuplerájt csinálni a városból, nem demokratikus büntetlenül piknikezni, kártyázni a körúti síneken, és nem demokratikus teleszarni, telehugyozni a várost, sörgőzös – finn vodkás, ruszkihaza skandálós vonulgatás keretében.
"csőrepedés van ömlik a szar
nem tudod hogy ki mit akar
zűrzavar van: anarchia
drága az élet drága a pia

nem vezet innen sehova út
sötét a jövő sötét a múlt
elárult minket a politika
baráti ország lett Nirvánia

hazug kis kurva a történelem
terrorizál a félelem
itt minden nap főnyeremény
az élet: Ponyvaregény "

Jöhet hát a demokratikus ifjúság vad ökölrázás közepette kifejtett kérésére a rém demokratikus állapot, az általuk vágyott, és röpke időre, szerencsére csak felügyelt keretek között megvalósított anarchia. Hátha Magyarország akkor végre tényleg jobban teljesít.
Én pedig már rohadtul nem értem, kinek mi itten a demokrácia....


(2017. április 10.) 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h