Ugrás a fő tartalomra
PRAY FOR...
Ima Pray for akármelyikváros. Persze, jó az. Kell, mert sokszor erőt ad, túlélni a túlélhetetlent. Aki hisz, bármiben, annak jó és kell. Csak éppen van, amikor már nem elég. Van, amikor az ima már édeskevés. Észre kellene venni, melyik az a pillanat, amikor az ima nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete kell legyen.
Mégis, az emberek azt hiszik, ezzel tehetik a legtöbbet. Egy ima, egy szál virág, egy mécses és pár látványosan elmorzsolt könnycsepp. Részvét-táviratok, együttérző sorok. És a penzum letudva, megcselekedtük, mit megkövetelt a világ és persze a facebook. Minden csoda három napig tart, és az élet visszatér a normális kerékvágásba.
Mert már az a normális, hogy megpróbálnak az európai emberek normálisan élni a következő terror vagy bármilyen más, fehér őslakosok ellen elkövetett támadásig. Az a normális, ha félve szállnak fel a metróra, a buszra, ha elmenekülnek elhagyott szatyor láttán. Az a normális, ha állandóan figyelnek és maguk mögé lesnek, honnan jöhet egy támadás. Az a normális, ha nem beszélnek a félelmeikről, ha mosolyognak és kitárják karjukat a potenciális gyilkosaik felé. Az a normális, ha bezárják a templomaikat, hogy már ott se tudjanak sírni és imádkozni elhunyt szeretteikért. Az a normális, ha már csak otthon, a négy fal között mernek köpni egyet, elmondani, hogy elegük van, és talán mégsem ez a normális élet.
De azért #prayformanchester
Mert ezek a gyerekek nem felelősek a felnőttek bűneiért, szüleik és nevelőik rossz döntéseiért, a politikusok aljasságaiért.

Azok a felelősek, akik elhiszik, hogy egy suttogva elmondott ima és a frissen vágott, szép szál virág, a mécses és a facebook poszt segít. Akik elhiszik, hogy ez éppen elég, mert ennél többet ők nem tehetnek. Hiszen egy fecske még soha nem csinált nyarat, ugye?
És felelősek azok, akik azt gondolják, hogy a sok hashtag a városnevekkel - prayforparis, prayforbruxelles, prayforlondon és mind az összes többi - elég. Mert ők csak egy fecske, magányos, kicsit és védtelen. Ennyit bír a szárnyuk, és főleg a kényelemben hízott, fotelből küzdő fenekük.
Mert ma már nem az a kérdés, melyik városért, mely város aktuális áldozatainak lelki üdvéért mondunk imát. Ma már egész Európáért kellene imát mondani. Minden egyes városért és minden egyes európai őslakosért, minden olyan emberért, aki áldozat. A terroristák aktuális vagy potenciális áldozata, de az idióta, pénzéhes és végtelenül gonosz politikusok áldozata is.
De legfőképpen azokért kellene imát mondani, akik támogatják az inváziót, támogatják a nagy összeborulást, befogadást és együttélést, ráerőltetve az európai emberek életére és zsebére. Azok ép elméjéért vagy mielőbbi, minél távolabbi migrációjáért kellene imákat mormolni, akik a kontinensre szabadítottak kultúránktól idegen, beilleszkedésre nem vágyó és arra alkalmatlan néptömegeket. Nem embereket, nem egyes embereket, nem a valós áldozatokat, hanem egy masszát. Fekete, könyörtelen, élősködő és terrorizáló masszát. Azokért, akik pénzen és elkötelezetten, de saját kis védett zugukban megbújva támogatták az ide is beszivárgó terrort. Akik hatalmukkal terroristákat hívtak a vén Európa legyilkolására, és akik még mindig ezek hátát veregetik a robbanós büfikék után.
Csak ha befejeztétek az imát, kinn vannak a hashtagek, a profilképek is lecserélődtek aktuális zászlósra, ha elmondtátok és leírtátok, mennyire sajnáljátok, ha vittetek virágot az aktuális követség elé, és letettétek oda a mécseseket is, ideje lenne végre felébredni. Mert szép az ima, jó az ima és hasznos is. De ha csak addig ad erőt, amíg biztonságba bújtok az otthonaitokban, addig pont semmire sem elég.
Szép az ima és jó. Kell, de csak akkor, ha valós tett, ha valós véleménynyilvánítás követi. Ha ki meritek mondani végre a félelmeiteket, a valós érzéseiteket, ha képesek vagytok ima után a magatok módján csatába is indulni.Ha képesek vagytok utána józanul, magatok, családotok, szűkebb és tágabb közegetek érdekeit szem előtt tartva szólni és tenni. Nem gyűlölködve, nem fröcsögve. Pusztán tiszta fejjel gondolkodva.
Kell az ima, ha nem elveszi a józan ítélőképességet, hanem segíti és támogatja a helyes döntéseket. Addig minden ima csak hazug, üres szólam marad.

(2017. május 23.)

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyájak, csordák, szellemek

  Azért van annak valami furcsa bája, hogy ha az ember nem akar egyik birkanyájba se beállni bégetni, akkor az egyik nyáj számára fideszbérenc lesz, a másik nyáj számára meg libsi. Úgy aggatjuk a sztereotip jelzőket, mintha kötelező lenne. Nincs átmenet, nincs gondolkodás, csak rekedt, unalmas, egyhangú bégetés. Van annak valami furcsa bája, hogy az emberek manapság a tényközlést összekeverik a véleménnyel, és számukra, de csak a számukra már maga a tény is vélemény, ami valamelyik birkanyáj számára rossz, a másiknak jó. Mert gondolkodni nem trendi, egyszerűbb kicsi dobozokba zárni és felcímkézni mindent. Van valami furcsa bája annak, hogy én ettől már hányni sem tudok, csak sztoikus nyugalommal várom, hogy megfosszák a nyájakat a bundácskájuktól, és szépen levágják őket, így végre valami valós hasznot is hajtva a társadalom számára.  Megjelent: hunhir.info 2020.01.24.

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne