Ugrás a fő tartalomra

INTEGRÁLÓDNI AKAROK!

Azt hiszem, szeretnék menekült lenni a saját hazámban. Ma ugyanis kikerült egy kép a facebookra, amit bár azóta leszedett megosztója, de sokaknál mentésre került. Igaz, mondták, hogy kamu, meg photshop, meg biztos szervezet kapta, ám szkeptikus emberként kicsit utána nyomoztam. Szóval itt nem éri meg sem becsülettel dolgozni, nemhogy munkanélkülinek vagy hajléktalannak lenni. Ebben az országban az egyetlen járható út, ha menekült leszek. Potya pénz, alig-felelősség, minimum követelmények, és mindezért fizetnek is!

Hát rájöttem, hogy integrálódni szeretnék a társadalomba! Gyorsan, most és azonnal! Szeretnék integrációs szerződést kötni a BÁH-hal, és felvenni a havi járandóságokat, két éven át. Ezért cserébe boldogan együttműködök a családsegítő szolgálat munkatársaival. Ígérem, ezért a potya-pénzért cserébe nem csak aláírásommal hitelesítem a szerződést, de alaposan kihasználom a felkínált szolgáltatásokat is, úgy mint:

·        szociális, életvezetési és mentálhigiénés tanácsadás
·        anyagi nehézségekkel küzdők számára pénzbeli, természetbeni ellátásokhoz, szociális szolgáltatásokhoz való hozzájutás megszervezése
·        családgondozás és közösségfejlesztő programok szervezése
·        szociálisan rászorult személyek (munkanélküliek, lakhatási problémákkal küzdők, fogyatékossággal élők, krónikus betegek, szenvedélybetegek, pszichiátriai betegek, kábítószer-problémával küzdők) és családtagjaik részére tanácsadás nyújtása és családokat segítő szolgáltatások
·        családokon belüli kapcsolaterősítést szolgáló közösségépítő, konfliktuskezelő programok és szolgáltatások, valamint a nehéz élethelyzetben élő családokat segítő szolgáltatások szervezése
·        az integrációs szerződésbe a gondozási terv alapján foglalt társadalmi beilleszkedés elősegítése



Különösen most, hogy amúgy is lakhatási gondokkal küzdök, és albérletet keresek, kifejezetten jól jönne a felkínált összeg mellé a teljes körű támogatás, esetleg egy potyára felkínált, ingyen lakás, de egye fene, az életvezetési tanácsokat is meghallgatom! Mentálhigiéniénés bajaim tudtommal nincsenek, de ha feltétel, ígérem, nagyon fogok gondolkodni, hogy egyet kitaláljak. Ha a családom gondozását átvállalják, jelzem, van két adag mosatlan ruha, és egy nagy kupac vasalnivaló is. A közösségfejlesztésben részt szeretnék venni, de ha lehet, csak velem egyívású és egyvallású emberekkel. Csak jelzem, nem lesz könnyű ilyeneket találni! A családomban nincs konfliktus, de ha kell, simán generálok! Regisztrálok álláskeresőként is, egyszer már úgyis végigjártam ezt az utat, és pontosan tudom, hogy két év alatt se tudnak semmit ajánlani. Sőt, magyarul is megtanulok, még sokkal jobban, igyekszem akadémiai szintre fejleszteni nyelvtudásomat és helyesírási készségemet. 

Szóval integrálódni akarok a társadalomba, és élni szeretnék észrevételi jogommal is majdan. Garantálom, hogy a családsegítő minden munkatársával, és annak munkájával kapcsolatban lesz észrevételem, aminek a felajánlott lehetőséggel élve hangot is adok. Azt is ígérem, hogy a kötelezettségeimet is betartom, ezért az összegért azon a pár mítingen simán megjelenek. Persze remélem, engem is majd egy szép X5-ös fuvaroz a megbeszélésekre, no és a pénzt felvenni, mert ha már lúd, legyen kövér.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán