Ugrás a fő tartalomra

AZ EP-BE, NEM SZERETETTEL



Értem én, hogy vége van annak az időnek, amikor ellenőrzés nélkül lehetett a nyugat-balkáni útvonalon közlekedni. Értem azt is, hogy Donald Tusk egy reggel felébredt, kinézett az ablakon, és egy migránst látva ücsörögni a padon, kifakadt. Felszólította az úton levőket, hogy „„Ne gyertek Európába! Ne higgyetek az embercsempészeknek! Ne kockáztassátok az életeteket! Mind hiábavaló!” Úgy egy év szabadon grasszálás után mintha hirtelen világosodott volna meg Európa nyugati fele.  Értem én mindezt, hiszen jó páran szajkózzuk már egy éve, hogy nem jó ez úgy, ahogyan van. 

Csak azt nem értem, ezt ki, mikor és hogyan fogja elmagyarázni az Idomeni sártengerben ücsörgő, dagonyázó, Merkel mutti felé szónoklatokat intéző migránsoknak. Ki fogja elmondani annak a szírnek, aki közölte, csak úgy bele pacekba, kamerába, hogy ők akkor is jönnek. Mert őket nem állítja meg az a pár katona és rendőr. Át akarnak és át is fognak törni a határzáron.

És egyáltalán, mondd csak, Hans, Wolf és mind, ti németek, ti hívtátok ezeket? Vagy bundesmutti a megkérdezésetek nélkül tárta ki karjait? Kérte-e Napoleon vagy Jeanne d’Arc bármelyik utóda, hogy országuk négerek tanyája, arab hordák martaléka legyen? Megkérdezték-e a fejesek, akarunk a lányainkra burkát, csadort, hidzsábot húzni a jövőben? Vagy csak úgy, a fejünk felett döntöttek a sorsunkról, alkudozva, cigánykodva, a pénzünkkel kufárkodva?

Szóval tessék szíves lenni megmondani, hogy ott fenn, az Európai Parlamentben a cigánykodó alkudozáson kívül csinálnak-e valamit? Valami érdemlegeset? Mert én szeretnék még néha más országba is utazni, csak éppen jelenleg nem érzem biztonságosnak. Nem érzem megnyugtatónak, hogy Európa legszebb, kulturális alapunkat adó, nagyjaink emlékét őrző nagyvárosaiban lábukat lógató, nőket zaklató, mindenhová odapiszkitó migránsokat kerülgessek. Vagy csak arról szól a történet, hogyan járnak jobban pénzben, igen, maguk ott fenn? Ha kifizetik a török zsarolást, vagy ha beengedik a sok jöttmentet, és utána szépen, integrációs támogatás címén eltartja őket a kontinens? Hogyan járnak jobban? 

És hogyan járunk jobban mi, közemberek, akik nem védett házakban élünk, és nem testőrséggel közlekedünk? Ha hagyjuk, hogy az Iszlám Állam Európáig terjeszkedjen, vagy engedjük, hogy a törökök beléptetésével a gyerekeink már az újra nagy Oszmán Birodalom tagjai legyenek?

Hogyan járunk jobban? Ha engedjük, hogy jöjjenek egy darabig, mert hát szabad a gazda és a választás, aztán csücsüljenek a meleg, kellemes görög földön, legfeljebb nem megyünk oda nyaralni többet?  Vagy esetleg várjuk meg, amíg a 15 ezernyi migráns között felüti a fejét valami kórság, járvány, nyavalya, hogy azt utána az embercsempészekkel szépen továbbhurcolják a kontinens belsejébe? Arra játszunk, hogy majd lesznek ott 20-30-40 ezren, sárban, mocsokban, betegségben, és majd akkor a kis hadsereg végigdúlva országainkat eljut az áhított muttiland-be?

Értem én, hogy sajnáljuk őket, hogy szeressünk mindenkit, de biztos, hogy erre az a megoldás, hogy a németek rajzos könyvekkel mutatják meg a migránsoknak, hogyan kell nőket erőszakolni és teherbe ejteni? Biztos, hogy az a megoldás, hogy aki hozzánk bejut, az majd táborba kerül, és onnan grasszál tovább, amerre kedve és lába viszi? Mászkálnak Pesten és Győrben, mert senkit nem érdekel, merre járnak, és mert senkinek, sehol nem kellenek. Szerbiába ne menjek, visszaadni őket lehetetlen, de ha afgán vagy bangladesi, saját hazája sem tart rá igényt. Nem kell ez a csürhe sehol a világon, se itt, se otthon, se sehol.

Szóval, Tusk papa és ti mind, ott fenn, a nagyok, mondjátok csak, eddig aludtatok? Álmodtatok szép Seherezádéról, míg tavaly az a másfél millió besétált, ám rájöttetek hirtelen, a mese sosem lesz valóság? Keresitek vajon még az elveszett pár százezret, vagy most írjátok éppen a nagy európai mese végét?

Van egy rossz hírem: kinőttünk már az idióta mesékből, bár hiszünk néha még a szépben. Ám a ti mesétek nem szép, és nem jó, ellenben kusza, csalárd és szövevényes. Szóval, ha kérhetem, meseírás és kufárkodás, alkudozás helyett inkább valami hasznosat tegyetek. Mondjuk életetekben egyszer, először, még ha utoljára is, próbáljatok meg tökös férfiként viselkedni, nemet mondani, és egy iciripicirit a jövőnkért harcolni.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán