Ugrás a fő tartalomra

A NEMZETTELEN STRAPAKANCA ÉS A NEMZET VAGINÁJA



Úgy látszik, a migránsok zsohárzsuzsikája nagyon nem tudja elfelejteni megaláztatását, melyet K.O. formájában gyűjtött be Budaházy Eddától. Gyanítom, ennek köszönhető, hogy nyilvános posztjában nemes egyszerűséggel előbb a Nemzet Vaginájának, majd gyógyszere elgurulván már vadul acsarkodva a Nemzet Pinájának szólítja a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom alapítóját.

Nos, alpáriságán nincs mit csodálkozni. Aki ennyi időt tölt el a mélyigénytelen, műveletlen, sokszor analfabéta migránsok tömegében, a testi, lelki és szellemi mocsok közepén, kellő kompenzáció (vagy mondjuk azt, ba….tlanság) híján maga is lemegy kutyába. Ráadásul valószínűleg nagyon sértő lehet ránézve, hogy őt még nem nevezték ki – csak úgy, a köreikben úgyis szent Internacionálé nyomán, szabadon – Nemzetközi Vaginának. Hiszen várnunk sem kell rá, zsohárasszony már jó ideje nemzetközivé tette saját világát és vagináját.

Mondjuk, ha egy nő, egy magát anyának valló lény problémának tartja, hogy a gyereket három évesen oviba dugjuk, azért az gáz. Vagy még életében nem hallott szocializációról, pedig jobb helyeken már a kutyát is szocializálják, apró kölyökkortól, nemhogy a gyereket. Ám számára az otthoni, lepkegyűjtéssel tarkított – vagy azzal kiváltott – szűkkörű oktatás a szocializáció csúcsa, no és az, ha gyermekei számára szép, színes a világ és az új papa. Persze az se baj, ha hakni útjai során sógor, koma, néni és ángyi neveli a gyereket, hiszen a szép, színes, multikulti világba belefér, ha anya hetekig nincs kézközelben. Mondjuk amikor épp Leszboszon migránsokat simogat – saját csemetéi buksija helyett.

Nincs ezzel baj, mindenki úgy él, ahogy akar. Csak éppen nincs sok joga belevauzni más életébe akkor, ha az övé elcseszett. Elcseszett, még ha ő azt is hazudja, nagyon tuti. Különösen akkor nem, ha őt a K.O-ban kiütő ellenfele boldog, kiegyensúlyozott házasságban él, és minden gyermeke manapság ugyan nem trendi módon, de egy apa terméke. Lehet, hogy fáj, amiért ezt nem tudta überelni, ám ettől még fröcsögve gyűlölködni sem kell(ene). Bár… tőlük a szitok és a mocskolódás a mi fülünkben már dicséretként cseng.

Mivel ő keresetlen – és nőietlen – szavakkal közölte hőn utált ellenfelével, hogy „az én princimből kurvagyorsan húzzon kifelé!” , mi kedvesen, ám hozzá hasonló stílusban kérjük, a mi országunkból az összes migránsával együtt kurvagyorsan húzzon kifelé. Mondjuk a szír amorozójáig. Vagy vele együtt. Jó messzire.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán