Ugrás a fő tartalomra

AZ INTENZÍV HABZÁSÚ FENYEGETÉS ÉS A FÉLELEM BÉRE

Mindig van egy első, és hát egy csecsemőnek minden új a nap alatt. Azt mondják, először fenyegette meg az Iszlám Állam kicsiny országunkat. Zeng is tőle rendesen a média, kommenteli a facebookon a hatásvadász cikkeket boldog és boldogtalan a nagy rettegésben. Átveszi szépen az összes hatásvadász habiszti oldal, az ember pedig már nem is tudja, mit is kell most tennie. Félni vagy nem félni – ez itt a kérdés. 

Mondjuk, a szaros füvet legelő bégetők látványos rettegésén már nem tudok csodálkozni…. Megvan itt már a menetrend, mikor kell és illik rettegős és mikor habzó szájú mondatokat odabiggyeszteni a cikk alá. Mikor van itt a siránkozás, és mikor az ima ideje. Előre tudja már az ember, mire számíthat egy-egy firkálmány alatt. Ám azért szeretném figyelmeztetni a nagy hírt felkapókat, hogy tavaly keringett már egy térkép is, persze szigorúan első alkalommal említve, illetve feltüntetve rajta hazánkat is, mint a nagy állam részét. Valahogy azóta az „első” igencsak feledésbe merült….

Azon kívül szeretném emlékeztetni azokat, akik halál nyugodtan ültek a seggükön, és napi hisztijük kimerült a TEK-esek jelenlétének bírálatában, hogy a határaink még igen sokfele nyitva vannak. Ugyan délről szűrten jönnek már csak a migránsok, ám akik egyszer bejutottak, azok nyugat, de észak felől is simán jöhetnek. Akár robbanóanyaggal, akár fegyverrel, akár egy autónyi dzsihadistával. Merthogy arról a kutya se ellenőriz, ahogy nem ellenőrizték az uber-fasza taxisként működő, majd abból terroristává avanzsáló Abdeslamot se. Hozta-vitte kicsi nyáját, és röhögtek a kocsiban a félni nem akaró, őket etetgető migráns-simogatókon.

Szóval meséljétek már el nekem, kicsi rettegők, szenzációs cikket osztogatók, eddig nem féltetek? Most lett hirtelen aktuális a nagy össznépi rettegés, hogy csúnya dzsihadista bácsi leírta az ország nevét? Nem gondoltatok bele, hogy a nyári sok ezerből vajon mennyi maradhatott itt, ilyen-olyan papírokkal, hála a sok simogatónak? Nem tűnt fel, hogy azok, akik napokig, hetekig itt táboroztak, vagy épp vendégeskedtek a ”védett házak” nyugalmában, esélyesen szépen kiismerték a várost? A várost, és az itt élő embereket is, akik még arra is hülyék, hogy féljenek. Akik pont jól elvannak a nagy politika által kreált játszótéren, és ölik egymást doszt a jobbos-balos kötélhúzós játékban.

Jó duma, hogy „ne féljünk, mert ezt akarják elérni”. Amolyan igazi, liberális, agymosott duma. Mert aki nem fél, az hülye, aki nem fél, az beteg agyú és életképtelen, az életre alkalmatlan ember. Mert aki fél, az védekezik. Aki fél, az tudja, hogyan kell együtt élni a veszéllyel. Az felkészül a veszélyre.

De sebaj, ti nemeztáruló, liberális szörnyek. Ti ne féljetek. Ajvékoljatok tovább kedvenc migránsaitokért, simogassátok és pátyolgassátok őket, tele hittel, hogy ők mind jók. Válogassátok őket egyenként, mint búzából a pelyvát, és várjátok, amúgy fél lábon állva, hogy majd jön egy, és bemutatkozik: Eslam vagyok, és terrorista. Higgyétek, hogy ide nem jönnek, mert ez olyan szar ország, hogy még egy dzsihadistának sem kell. De csak azért, mert nektek, ugye, nem kell? 

Mi meg majd szépen, csendben, félve, de felkészülünk testben és lélekben is arra, amikor a horda ideér.  Ugyanis van egy régi, magyar mondás: jobb félni, mint megijedni. Az ésszerű óvatosság segít elkerülni a veszélyes helyzeteket, mert elővigyázatossá tesz minket. Kivéve az agymosott liberálist, aki annyira utál mindent, ami magyar. Aki még a régi mondáson is csak lenézően röhög….


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h