Üljetek le mind, mert egyes - mondanám szívem
szerint. De nem teszem. Mert nem látom értelmét, ahogy nem látom
értelmét a most zajló színháborúnak sem. Ki szivárványosba öltözteti a
profilképét, más nemzetiszínbe vagy épp Árpád-sávba csomagolja, ki-ki
identitása, véleménye, szimpátiája szerint.
Csak azt nem tudom, ennek mi értelme. Sose bántotta senki azokat a homoszexuálisokat, akik a hetero emberekhez hasonlóan otthon, a négy fal között élték családi életüket.- Akik tudomásul vették, hogy a család fogalma egy férfit és egy nőt, valamint az ő kapcsolatukból született gyermekeket jelenti. Sose bántotta senki azokat, akik tudomásul vették, ők mások, így másként is élnek, de szigorúan otthon, a lakásban. Nem értem, miért kell ezt az elfogadást még megerősíteni szivárványokkal is? Mert őket elfogadom, de azokat, akiket a pride-nak nevezett valamin félmeztelenül vonaglanak, azokat nem. Az ugyanis közel sem büszkeség, hanem magamutogatás. Nem arról szól, amiről kellene, azaz hogy fogadjuk el a másként élőket és érzőket, ha azt kulturáltan teszik, hanem arról, hogy megmutassák, ők ezt is megtehetik, mert ettől többek, jobbak, különbek, de főleg különlegesebbek. Hát nem!
És nem értem a "másik oldalt" sem. Miért ellentéte, miért kontrája a szivárványnak a trikolór vagy az Árpád sáv? Miért ezzel kell demonstrálni azt, hogy nem fogadom el a magamutogatást, a megkülönböztető kivagyiságot? Miért ezt a két színösszeállítást kell szembeállítani a szivárvánnyal? Míg nemzeti színeinknek hagyománya, kultúrája, történelme van, addig a szivárvány mást fejez ki. A sokszínűségnek, amire utalni akarnak se történelme, se hagyománya ebben az országban. Akkor miért ez az ellenpólus?
Nem fogom kitenni, egyiket sem. Ahogy Los Angelesben élő, homoxeszuális ismerősöm sem szivárványosodott be, mert senkire nem tartozónak tartja sem identitását, sem véleményét. És nem váltott a másik színekre sem, pedig imádja hazánkat, és többet tud történelmünkről, mint sok rohammagyar együttvéve.
Ám mindez nem releváns. Nem kellenek ide és most ezek a színek, mert az egyiknek nincs helye, a másik kettőnek nincs aktualitása.
És ha már színek, akkor miért nem inkább az oroszok trikolórja? Náluk ugyanis nincs vonaglás, nincs magamutogatás, de csendben, négy fal között bárki megélheti a másságát. Ám ha utcára viszi, gyerekek és öregek szeme elé akarja tárni, teherautón vonaglani, csupasz valagát a világ elé tárni, akkor annak kemény vége lesz. Akkor ez a fehér-kék-vörös már ezerszer inkább kontra, sőt, igen ütős kontra. Nem?
Sajnálom, én nem vagyok ennyire színes. Maradok kicsi, szürke egérke, a magam kis egyhangú és színtelen világában, saját, mindig egyszínű nézeteimmel. Vagy mégsem?
Üljetek le mind, mert egyes. És lehet, mégis inkább én vagyok a színes?
Csak azt nem tudom, ennek mi értelme. Sose bántotta senki azokat a homoszexuálisokat, akik a hetero emberekhez hasonlóan otthon, a négy fal között élték családi életüket.- Akik tudomásul vették, hogy a család fogalma egy férfit és egy nőt, valamint az ő kapcsolatukból született gyermekeket jelenti. Sose bántotta senki azokat, akik tudomásul vették, ők mások, így másként is élnek, de szigorúan otthon, a lakásban. Nem értem, miért kell ezt az elfogadást még megerősíteni szivárványokkal is? Mert őket elfogadom, de azokat, akiket a pride-nak nevezett valamin félmeztelenül vonaglanak, azokat nem. Az ugyanis közel sem büszkeség, hanem magamutogatás. Nem arról szól, amiről kellene, azaz hogy fogadjuk el a másként élőket és érzőket, ha azt kulturáltan teszik, hanem arról, hogy megmutassák, ők ezt is megtehetik, mert ettől többek, jobbak, különbek, de főleg különlegesebbek. Hát nem!
És nem értem a "másik oldalt" sem. Miért ellentéte, miért kontrája a szivárványnak a trikolór vagy az Árpád sáv? Miért ezzel kell demonstrálni azt, hogy nem fogadom el a magamutogatást, a megkülönböztető kivagyiságot? Miért ezt a két színösszeállítást kell szembeállítani a szivárvánnyal? Míg nemzeti színeinknek hagyománya, kultúrája, történelme van, addig a szivárvány mást fejez ki. A sokszínűségnek, amire utalni akarnak se történelme, se hagyománya ebben az országban. Akkor miért ez az ellenpólus?
Nem fogom kitenni, egyiket sem. Ahogy Los Angelesben élő, homoxeszuális ismerősöm sem szivárványosodott be, mert senkire nem tartozónak tartja sem identitását, sem véleményét. És nem váltott a másik színekre sem, pedig imádja hazánkat, és többet tud történelmünkről, mint sok rohammagyar együttvéve.
Ám mindez nem releváns. Nem kellenek ide és most ezek a színek, mert az egyiknek nincs helye, a másik kettőnek nincs aktualitása.
És ha már színek, akkor miért nem inkább az oroszok trikolórja? Náluk ugyanis nincs vonaglás, nincs magamutogatás, de csendben, négy fal között bárki megélheti a másságát. Ám ha utcára viszi, gyerekek és öregek szeme elé akarja tárni, teherautón vonaglani, csupasz valagát a világ elé tárni, akkor annak kemény vége lesz. Akkor ez a fehér-kék-vörös már ezerszer inkább kontra, sőt, igen ütős kontra. Nem?
Sajnálom, én nem vagyok ennyire színes. Maradok kicsi, szürke egérke, a magam kis egyhangú és színtelen világában, saját, mindig egyszínű nézeteimmel. Vagy mégsem?
Üljetek le mind, mert egyes. És lehet, mégis inkább én vagyok a színes?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése