Ugrás a fő tartalomra

SZÍNHÁBORÚ

Üljetek le mind, mert egyes - mondanám szívem szerint. De nem teszem. Mert nem látom értelmét, ahogy nem látom értelmét a most zajló színháborúnak sem. Ki szivárványosba öltözteti a profilképét, más nemzetiszínbe vagy épp Árpád-sávba csomagolja, ki-ki identitása, véleménye, szimpátiája szerint.
Csak azt nem tudom, ennek mi értelme. Sose bántotta senki azokat a homoszexuálisokat, akik a hetero emberekhez hasonlóan otthon, a négy fal között élték családi életüket.- Akik tudomásul vették, hogy a család fogalma egy férfit és egy nőt, valamint az ő kapcsolatukból született gyermekeket jelenti. Sose bántotta senki azokat, akik tudomásul vették, ők mások, így másként is élnek, de szigorúan otthon, a lakásban. Nem értem, miért kell ezt az elfogadást még megerősíteni szivárványokkal is? Mert őket elfogadom, de azokat, akiket a pride-nak nevezett valamin félmeztelenül vonaglanak, azokat nem. Az ugyanis közel sem büszkeség, hanem magamutogatás. Nem arról szól, amiről kellene, azaz hogy fogadjuk el a másként élőket és érzőket, ha azt kulturáltan teszik, hanem arról, hogy megmutassák, ők ezt is megtehetik, mert ettől többek, jobbak, különbek, de főleg különlegesebbek. Hát nem!
És nem értem a "másik oldalt" sem. Miért ellentéte, miért kontrája a szivárványnak a trikolór vagy az Árpád sáv? Miért ezzel kell demonstrálni azt, hogy nem fogadom el a magamutogatást, a megkülönböztető kivagyiságot? Miért ezt a két színösszeállítást kell szembeállítani a szivárvánnyal? Míg nemzeti színeinknek hagyománya, kultúrája, történelme van, addig a szivárvány mást fejez ki. A sokszínűségnek, amire utalni akarnak se történelme, se hagyománya ebben az országban. Akkor miért ez az ellenpólus?
Nem fogom kitenni, egyiket sem. Ahogy Los Angelesben élő, homoxeszuális ismerősöm sem szivárványosodott be, mert senkire nem tartozónak tartja sem identitását, sem véleményét. És nem váltott a másik színekre sem, pedig imádja hazánkat, és többet tud történelmünkről, mint sok rohammagyar együttvéve.
Ám mindez nem releváns. Nem kellenek ide és most ezek a színek, mert az egyiknek nincs helye, a másik kettőnek nincs aktualitása.
És ha már színek, akkor miért nem inkább az oroszok trikolórja? Náluk ugyanis nincs vonaglás, nincs magamutogatás, de csendben, négy fal között bárki megélheti a másságát. Ám ha utcára viszi, gyerekek és öregek szeme elé akarja tárni, teherautón vonaglani, csupasz valagát a világ elé tárni, akkor annak kemény vége lesz. Akkor ez a fehér-kék-vörös már ezerszer inkább kontra, sőt, igen ütős kontra. Nem?
Sajnálom, én nem vagyok ennyire színes. Maradok kicsi, szürke egérke, a magam kis egyhangú és színtelen világában, saját, mindig egyszínű nézeteimmel. Vagy mégsem?
Üljetek le mind, mert egyes. És lehet, mégis inkább én vagyok a színes?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h