Ugrás a fő tartalomra

MÁS/SÁG

A tegnap megszólaltatott bennem egy hangot: más vagyok! Kicsi és bumszli a lábam, tán lúdtalpam is van. Nehezen viselem gyarapodó ráncaimat is, így hát tele vagyok frusztrációval. Ez a világ ugyanis csak a szép embereknek való. Ők tudnak csak érvényesülni, azok, akik szépek és fiatalok.
Így hát azt gondolom, ideje vonulást szerveznünk a kis lábú, öregedő frusztráltaknak, mert igenis igényünk van a társadalmi elfogadásra.
Kollégám azt jelezte tegnap, neki olyan az alsó végtagja, mint varjú lábán a véna, cukkolják is doszt a strandon. Ő sem fiatal, és ezek miatt frusztrált is. Szeretne vonulni ez ellen, mert úgy érzi, nem fogadja el a társadalom.
Ancsinak eláll a füle. Zavarja is rendesen, mert megbámulják még a közértben is, azt érzi, ezért nem szolgálja ki rendesen az eladó, ezért mosolyog rá mindig gúnyosan.
Zolinak az a baja, hogy teljesen hetero, de mivel nagyon szép fiú, tökéletes testtel, mindenki buzinak nézi. Hiába megy a barátnőjével az utcán, nem az ő stílusa nyilvános helyen fogdosni és csókolgatni, így azt hiszik, a lány a buzigyerek húga. Ő is frusztrált és vonulni akar.
Zsuzsi telt és frusztrált, mert bár nem eszik sokat, soha nem lesz nádszál. Ilyen az alkata. De ha hétvégi bevásárlásra megy, gúnyos pillantásokat kap, sokszor megjegyzéseket is, mekkora egy zabagép.
Szóval mindegyikük vonulni akar. Jönnének velem! Igaz, egybehangzóan állították, ők nem akarnak provokálni, csak társadalmi elfogadásra vágynak. Fogadja el mindenki a kis lábúakat, a ráncosodókat, a pipaszár lábúakat, elálló fülűeket, a szabálytalan orrúakat, a túl szépeket és a túl csúnyákat, a kövéreket és a soványakat. Ők ígérik, nem provokálnak. Vagy ha mégis, hát meggondolták magukat a menet közben. Mert időnként nálunk előferdül, izé, előfordul az ilyen.
De a vonulás nekik, nekünk is jár. Mert mások vagyunk. Valamiben mások. És hát a másságukat a többiek is néha megsétáltatják az utcán, a boltban, a köztereken. Élni ugyanis kell, létezni nem árt. Bár tény, apró másságukat ők nem pakolják a nyilvánosság elé. Nem raknak irányító nyilat a testükre, hogy kiemelje, hogy megmutassa a lábat, a fület, az orrot, és nem mutatja jelzőfény a ráncokat, a hájhurkákat. Ők igyekeznek leplezni, ám mégis, látszik. A társadalom pedig ítél.
Kell az elfogadás, hát kell a vonulás. Ott majd ki lehet emelni minden hibát, minden frusztráló másságot. De azért, ha kérhetlek, sorstársam, te más, legalább te ne provokálj!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyájak, csordák, szellemek

  Azért van annak valami furcsa bája, hogy ha az ember nem akar egyik birkanyájba se beállni bégetni, akkor az egyik nyáj számára fideszbérenc lesz, a másik nyáj számára meg libsi. Úgy aggatjuk a sztereotip jelzőket, mintha kötelező lenne. Nincs átmenet, nincs gondolkodás, csak rekedt, unalmas, egyhangú bégetés. Van annak valami furcsa bája, hogy az emberek manapság a tényközlést összekeverik a véleménnyel, és számukra, de csak a számukra már maga a tény is vélemény, ami valamelyik birkanyáj számára rossz, a másiknak jó. Mert gondolkodni nem trendi, egyszerűbb kicsi dobozokba zárni és felcímkézni mindent. Van valami furcsa bája annak, hogy én ettől már hányni sem tudok, csak sztoikus nyugalommal várom, hogy megfosszák a nyájakat a bundácskájuktól, és szépen levágják őket, így végre valami valós hasznot is hajtva a társadalom számára.  Megjelent: hunhir.info 2020.01.24.

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne