Ugrás a fő tartalomra

MÁS/SÁG

A tegnap megszólaltatott bennem egy hangot: más vagyok! Kicsi és bumszli a lábam, tán lúdtalpam is van. Nehezen viselem gyarapodó ráncaimat is, így hát tele vagyok frusztrációval. Ez a világ ugyanis csak a szép embereknek való. Ők tudnak csak érvényesülni, azok, akik szépek és fiatalok.
Így hát azt gondolom, ideje vonulást szerveznünk a kis lábú, öregedő frusztráltaknak, mert igenis igényünk van a társadalmi elfogadásra.
Kollégám azt jelezte tegnap, neki olyan az alsó végtagja, mint varjú lábán a véna, cukkolják is doszt a strandon. Ő sem fiatal, és ezek miatt frusztrált is. Szeretne vonulni ez ellen, mert úgy érzi, nem fogadja el a társadalom.
Ancsinak eláll a füle. Zavarja is rendesen, mert megbámulják még a közértben is, azt érzi, ezért nem szolgálja ki rendesen az eladó, ezért mosolyog rá mindig gúnyosan.
Zolinak az a baja, hogy teljesen hetero, de mivel nagyon szép fiú, tökéletes testtel, mindenki buzinak nézi. Hiába megy a barátnőjével az utcán, nem az ő stílusa nyilvános helyen fogdosni és csókolgatni, így azt hiszik, a lány a buzigyerek húga. Ő is frusztrált és vonulni akar.
Zsuzsi telt és frusztrált, mert bár nem eszik sokat, soha nem lesz nádszál. Ilyen az alkata. De ha hétvégi bevásárlásra megy, gúnyos pillantásokat kap, sokszor megjegyzéseket is, mekkora egy zabagép.
Szóval mindegyikük vonulni akar. Jönnének velem! Igaz, egybehangzóan állították, ők nem akarnak provokálni, csak társadalmi elfogadásra vágynak. Fogadja el mindenki a kis lábúakat, a ráncosodókat, a pipaszár lábúakat, elálló fülűeket, a szabálytalan orrúakat, a túl szépeket és a túl csúnyákat, a kövéreket és a soványakat. Ők ígérik, nem provokálnak. Vagy ha mégis, hát meggondolták magukat a menet közben. Mert időnként nálunk előferdül, izé, előfordul az ilyen.
De a vonulás nekik, nekünk is jár. Mert mások vagyunk. Valamiben mások. És hát a másságukat a többiek is néha megsétáltatják az utcán, a boltban, a köztereken. Élni ugyanis kell, létezni nem árt. Bár tény, apró másságukat ők nem pakolják a nyilvánosság elé. Nem raknak irányító nyilat a testükre, hogy kiemelje, hogy megmutassa a lábat, a fület, az orrot, és nem mutatja jelzőfény a ráncokat, a hájhurkákat. Ők igyekeznek leplezni, ám mégis, látszik. A társadalom pedig ítél.
Kell az elfogadás, hát kell a vonulás. Ott majd ki lehet emelni minden hibát, minden frusztráló másságot. De azért, ha kérhetlek, sorstársam, te más, legalább te ne provokálj!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h