Ugrás a fő tartalomra

NEM KÉREM A DOBOZOM


Valahol azt mondta, írta valaki "részesei vagyunk a nemzeti oldalnak nevezett szemétdombnak". Tényleg? Én nem hiszem. Nincs olyan, hogy nemzeti oldal. Lehet, valaha volt. Már rég nincs, csak sokan nem látják. Abba kellene hagyni az elmebeteg dobozolást, üzenném ezt sokaknak, ha olvasnák. Hányás az egész. Köszönöm, nem kérek belőle, én nem akarok ehhez a "nemzeti oldal"-nak nevezett csürhéhez tartozni. A másikhoz sem. A harmadikhoz sem. Se jobbra, se balra. Mert ez egyik sem az, ami. Csak kívülről úgy látszik, mint a régi székely viccben. Nincs itt jobb és nincs bal, csak egymással marakodó kicsi csürhécskék. Mindenki játssza benne a maga szerepét, és igyekszik megfelelni a dobozkáján szereplő feliratnak.
A demokrata a legnagyobb rasszista és a nácinak nevezett nagynemzeti a legjobban bégető birka. Ölik egymást, de nem egymás ellen, hanem mellett. Jobb a jobbot, mert jobbabb, szélsőbb, ultrább. Bal a balt, mert nem elég bal, mert nem elég komcsi, mert nem elég demokrata. Utál itt már mindenki mindenkit, és csak készülnek a dobozok. Szépek, szögletesek, mert az ív, a hajlat már megzavar. Ha nincs sztereotípia, nincs rend a lélekben. És hát rend a lelke mindennek.
Jobb és bal? Ez is, az is szemétdomb. A kettő pedig lassan összeér.... Illetve már sok ponton összeért, a kör mindig bezárul, akármerre indulsz. Ha indulsz, odajutsz. Ideológia nélküli, elvtelen emberek erre képesek. Mennek és odaérnek. Csak kell a név, az elnevezés az embereknek. Kell a címke a dobozon. El kell nevezni, be kell dobozolni magukat valahogyan. Aztán persze a doboz falai puhák, sőt, sokszor átlátszóak…

Köszönöm tisztelettel, nem kérem a dobozom. Én én vagyok. Se jobb, se bal, se náci, se demokrata. Vagyok, aki lenni akarok. Egy iciripiciri pontocska, akit sose fogsz ismerni. Épp ezért sok a dobozom, és tudom, mindenki mást lát a feliraton. Én pedig? Meredeken leszarom!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán