Ugrás a fő tartalomra

NEM KÉREM A DOBOZOM


Valahol azt mondta, írta valaki "részesei vagyunk a nemzeti oldalnak nevezett szemétdombnak". Tényleg? Én nem hiszem. Nincs olyan, hogy nemzeti oldal. Lehet, valaha volt. Már rég nincs, csak sokan nem látják. Abba kellene hagyni az elmebeteg dobozolást, üzenném ezt sokaknak, ha olvasnák. Hányás az egész. Köszönöm, nem kérek belőle, én nem akarok ehhez a "nemzeti oldal"-nak nevezett csürhéhez tartozni. A másikhoz sem. A harmadikhoz sem. Se jobbra, se balra. Mert ez egyik sem az, ami. Csak kívülről úgy látszik, mint a régi székely viccben. Nincs itt jobb és nincs bal, csak egymással marakodó kicsi csürhécskék. Mindenki játssza benne a maga szerepét, és igyekszik megfelelni a dobozkáján szereplő feliratnak.
A demokrata a legnagyobb rasszista és a nácinak nevezett nagynemzeti a legjobban bégető birka. Ölik egymást, de nem egymás ellen, hanem mellett. Jobb a jobbot, mert jobbabb, szélsőbb, ultrább. Bal a balt, mert nem elég bal, mert nem elég komcsi, mert nem elég demokrata. Utál itt már mindenki mindenkit, és csak készülnek a dobozok. Szépek, szögletesek, mert az ív, a hajlat már megzavar. Ha nincs sztereotípia, nincs rend a lélekben. És hát rend a lelke mindennek.
Jobb és bal? Ez is, az is szemétdomb. A kettő pedig lassan összeér.... Illetve már sok ponton összeért, a kör mindig bezárul, akármerre indulsz. Ha indulsz, odajutsz. Ideológia nélküli, elvtelen emberek erre képesek. Mennek és odaérnek. Csak kell a név, az elnevezés az embereknek. Kell a címke a dobozon. El kell nevezni, be kell dobozolni magukat valahogyan. Aztán persze a doboz falai puhák, sőt, sokszor átlátszóak…

Köszönöm tisztelettel, nem kérem a dobozom. Én én vagyok. Se jobb, se bal, se náci, se demokrata. Vagyok, aki lenni akarok. Egy iciripiciri pontocska, akit sose fogsz ismerni. Épp ezért sok a dobozom, és tudom, mindenki mást lát a feliraton. Én pedig? Meredeken leszarom!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h