"A menekült olyan személy, akik származási vagy szokásos lakhelyének országán kívül van, mert faji, vallási, nemzetiségi vagy politikai üldözés éri, vagy mert egy üldözött 'társadalmi csoport' tagja. E személy menedékkérő, míg el nem ismeri az állam, amelyhez fordul."
De nem menekült az, aki nem tud, vagy nem akar szülőhazájában megélni, küzdeni a megélhetésért, küzdeni az életért és a lehetőségekért. Nem menekült az, aki nem akarja saját magának kivívni azokat a jogokat, amelyeket más államok polgáraitól oly nagyon irigyel. Nem menekült az, aki egy álmot kergetve, a facebookon tájékozódva nekiindul az ismeretlennek, hogy új hazát keressen magának.
Nem menekült az, aki választott célországa, melyet hazájának akar tekinteni, törvényeit nem ismeri és nem tiszteli. Nem menekült az, aki nem integrálódni akar, hanem elvárja, hogy választott új hazája fogadja el az ő vallását, hagyományait és szokásait. Nem menekült az, aki képes műholdas telefonról segítséget kérni, miközben sír-ri, hogy éhezik és üldözik. Aki éhezik, annak nincs mobilja. Nemhogy műholdas, semmilyen.
Gazdasági menekült? Röhög a májam! Kreáltunk egy szép, új szót. Én menekülhettem volna "gazdaságiként". Éheztem, fáztam, és bizony akkor telefonom sem volt. Semmilyen, főleg nem háromszázezres műholdas csoda. Meg Nike és Adidas cuccom se, hogy abban menekülhessek. Egyáltalán, ruhám sem sok. Nem voltak százezreim embercsempészre, hogy új hazába jussak, és nem volt mit eladnom, hogy legyen erre pénzem. Pucér volt a seggem, mint újszülött koromban. Gazdasági menekült? Röhög még mindig a májam.
Nincs szükségem olyan emberekre, akik annyit tudnak csak tenni egy jobbnak vélt vagy remélt életért, hogy kifizetik az embercsempészt és nekivágnak az ismeretlennek. Nincs szükségem olyan emberekre, akik képtelenek tenni azért, hogy jobb legyen az életük, mert akkor ha idejönnek, itt sem tesznek majd semmit, csak élősködnek. Elvárnak és kikövetelnek. fedelet a fejük fölé, ételt a hasukba, legyen minden, kaja, pia, játszótárs.
Nem akarok ilyen menekültnek nevezett élősködőket. Nem kérek olyan embereket, akik csak rátelepedni tudnak más országok lakóira, akik csak élősködni tudnak a nyakukon, mert otthon képtelenek kivívni a maguk szabadságát, a maguk jogait. Na ja, kérem, a jogokkal ám kötelezettségek is járnak. A kettő mindig párban van. Aki pedig nem akar semmit tenni, az ne várjon ellenszolgáltatást a semmiért.
Nem akarok olyan élősködőket, akik fehér lányokat erőszakolnak meg, hobbiból, mert a muzulmán nő érinthetetlen. Tisztelem a kultúráját, de féltem a lányomat. Mert a fehér lánynak úgyis segítenek, ha túléli, mert az ő kultúrája amúgy sem számít? Merthogy az erőszak is egy kommunikációs forma? Ha igen, akkor nem kérem az ő kultúrájukat. Majd ha akarom, megnézem az ő országukban, vendégként, tiszteletben tartva a törvényeiket, a szabályaikat, a rendet. De itt, az én országomban senki ne kényszerítse rám sem a vallását, sem a hagyományait, sem a kultúráját, de főleg ne az életformáját. Ne vegye el a pénzemet, ne az én adómból legyen a kaja, a pia, és ne az én gyerekem a játszótárs.
Nem kérem a menekülteket. Segítek mindenkinek, akinek akarok, és akiről úgy gondolom, valóban rászorul. Annak, akin látom, hogy akar és tesz azért, hogy neki jobb legyen. Nem úgy, hogy nekivág az ismeretlennek, egy álmot kergetve, ellopva más népek életét, pénzét, országát, megbecstelenítve és lenézve kultúráját és hagyományait, asszonyait és lányait. Annak, aki akar és tud küzdeni, aki képes kivívni saját szabadságát, aki tudja értékelni és nem túl- vagy alulértékelni saját magát. Annak, aki dolgozni akar és jutni egyről a kettőre, annak, akinek az álmok mellé tervei is vannak az életre.
Menj haza, te "gazdasági menekültnek" csúfolt élősködő!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése