Ugrás a fő tartalomra

ÉLNI VAGY ÉLŐSKÖDNI - EZ ITT A KÉRDÉS.


"A menekült olyan személy, akik származási vagy szokásos lakhelyének országán kívül van, mert faji, vallási, nemzetiségi vagy politikai üldözés éri, vagy mert egy üldözött 'társadalmi csoport' tagja. E személy menedékkérő, míg el nem ismeri az állam, amelyhez fordul."
De nem menekült az, aki nem tud, vagy nem akar szülőhazájában megélni, küzdeni a megélhetésért, küzdeni az életért és a lehetőségekért. Nem menekült az, aki nem akarja saját magának kivívni azokat a jogokat, amelyeket más államok polgáraitól oly nagyon irigyel. Nem menekült az, aki egy álmot kergetve, a facebookon tájékozódva nekiindul az ismeretlennek, hogy új hazát keressen magának.
Nem menekült az, aki választott célországa, melyet hazájának akar tekinteni, törvényeit nem ismeri és nem tiszteli. Nem menekült az, aki nem integrálódni akar, hanem elvárja, hogy választott új hazája fogadja el az ő vallását, hagyományait és szokásait. Nem menekült az, aki képes műholdas telefonról segítséget kérni, miközben sír-ri, hogy éhezik és üldözik. Aki éhezik, annak nincs mobilja. Nemhogy műholdas, semmilyen.
Gazdasági menekült? Röhög a májam! Kreáltunk egy szép, új szót. Én menekülhettem volna "gazdaságiként". Éheztem, fáztam, és bizony akkor telefonom sem volt. Semmilyen, főleg nem háromszázezres műholdas csoda. Meg Nike és Adidas cuccom se, hogy abban menekülhessek. Egyáltalán, ruhám sem sok. Nem voltak százezreim embercsempészre, hogy új hazába jussak, és nem volt mit eladnom, hogy legyen erre pénzem. Pucér volt a seggem, mint újszülött koromban. Gazdasági menekült? Röhög még mindig a májam.
Nincs szükségem olyan emberekre, akik annyit tudnak csak tenni egy jobbnak vélt vagy remélt életért, hogy kifizetik az embercsempészt és nekivágnak az ismeretlennek. Nincs szükségem olyan emberekre, akik képtelenek tenni azért, hogy jobb legyen az életük, mert akkor ha idejönnek, itt sem tesznek majd semmit, csak élősködnek. Elvárnak és kikövetelnek. fedelet a fejük fölé, ételt a hasukba, legyen minden, kaja, pia, játszótárs.
Nem akarok ilyen menekültnek nevezett élősködőket. Nem kérek olyan embereket, akik csak rátelepedni tudnak más országok lakóira, akik csak élősködni tudnak a nyakukon, mert otthon képtelenek kivívni a maguk szabadságát, a maguk jogait. Na ja, kérem, a jogokkal ám kötelezettségek is járnak. A kettő mindig párban van. Aki pedig nem akar semmit tenni, az ne várjon ellenszolgáltatást a semmiért.
Nem akarok olyan élősködőket, akik fehér lányokat erőszakolnak meg, hobbiból, mert a muzulmán nő érinthetetlen. Tisztelem a kultúráját, de féltem a lányomat. Mert a fehér lánynak úgyis segítenek, ha túléli, mert az ő kultúrája amúgy sem számít? Merthogy az erőszak is egy kommunikációs forma? Ha igen, akkor nem kérem az ő kultúrájukat. Majd ha akarom, megnézem az ő országukban, vendégként, tiszteletben tartva a törvényeiket, a szabályaikat, a rendet. De itt, az én országomban senki ne kényszerítse rám sem a vallását, sem a hagyományait, sem a kultúráját, de főleg ne az életformáját. Ne vegye el a pénzemet, ne az én adómból legyen a kaja, a pia, és ne az én gyerekem a játszótárs.
Nem kérem a menekülteket. Segítek mindenkinek, akinek akarok, és akiről úgy gondolom, valóban rászorul. Annak, akin látom, hogy akar és tesz azért, hogy neki jobb legyen. Nem úgy, hogy nekivág az ismeretlennek, egy álmot kergetve, ellopva más népek életét, pénzét, országát, megbecstelenítve és lenézve kultúráját és hagyományait, asszonyait és lányait. Annak, aki akar és tud küzdeni, aki képes kivívni saját szabadságát, aki tudja értékelni és nem túl- vagy alulértékelni saját magát. Annak, aki dolgozni akar és jutni egyről a kettőre, annak, akinek az álmok mellé tervei is vannak az életre.
Menj haza, te "gazdasági menekültnek" csúfolt élősködő!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h