Ugrás a fő tartalomra

VÁROSNÉZŐ KÖRSÉTA AZ ANONYMUS-SZAL - AVAGY HOL A RENDSZERHIBA?

Városnéző körsétát tartott tegnap a magyar Anonymus csoport. Vártak vagy ezernyi embert, hiszen ennyien jelezték részvételi szándékukat a facebookon, ám végül úgy megunták a sok-sok tüntikét, hogy el se jöttek.
Az a száz ember, aki ott volt, lelkesen várta, mi lesz. Néhány törzsszurkoló, izé, törzstüntető aggastyán megjelent, nézegette a netről kinyomtatott maszkot és várta a csodát.
Amúgy igazuk van, teljesen egészséges ez a sok esti körséta a levegőn. Kisnyögdíjból nem futja wellness-re, meg fitneszre, hát itt letudják.
Voltak beszédek is, már a Gellért téren kezdődtek. A hangosbeszélő recsegett, érteni egy szót sem lehetett, de előkerült egy mikrofon. Az csak halk volt. A sok profi számítógépes guru egy tisztességes hangosítást nem tudott összehozni. Vagy nem is volt ott egy hacker sem? Gyanítom, ők otthon maradtak.
Azért volt megélhetési nemzeti mutyiárus, aki felmérve a terepet rájött, a liberális egyetemista bulin nincs sok keresnivalója nemzeti trikolórra, karddal turullal, de még a Fradi sál sem menő.
Szóval voltak beszédek. Abból, amit véletlenül hallani lehetett, megtudtam például, hogy az evolúció útja az erőszakmentesség, és hogy minden az égvilágon rendszerhiba, a környezetszennyezéstől kezdve Vida Ildikó létezéséig. A Parlamentig tartó vonulás során annyiszor skandálták különféle szókapcsolatokban a rendszerhibát, hogy már lassan magamat is annak éreztem, de a rendezvényt mindenképp.
A kedvenc szlogen a "Nem kell Orbán, nem kell Gyurcsány, szabad népnek nem kell kúrmány" lett. Ahogy láttam, nekik is tetszett, mert egy hang állandóan élesen belevisított.
Városnéző körsétánk a Gellért téren kezdődött, onnan a "tömegnek" nevezett turistacsoport átvonult a Szabadság hídon, több BKV-használó legnagyobb örömére, őket is egészségügyi sétára kényszerítve. Mókás látvány volt a masírozó pár tucatnyi lázadó, kísérve kétszer annyi rendőr és legalább tucatnyi rendőrautó által. A Váci utca és a Petőfi Sándor utca népe békés lemondással szemlélte az újabb menetet, lassan belejön a Belváros a tüntikékbe. A József Nádor tér sem maradhatott ki, kapott a már bezárt minisztérium pár szlogent, uszkve öt perc erejéig, majd futottak előre a rendőrök: gyerünk tovább. Kisebb kurflik, irány a Bazilika. Ez csak három percet érdemelt, kevésbé volt érdekes a pedofil papok emlegetése, mint a zártkapus minisztérium.
Irány a Bank Center! Lassan a tüntetések kultikus helye lesz, de hogy most ide minek mentünk, nem tudom. A mikrofon halk volt, szóval lövésem sincs, kinek és mit üzentek az üres és bezárt épületben, de célja biztos volt a megállásnak. Vagy csak elfáradtak?
Megemlékeztek a Szabadság térről, felsorolva annak minden nevezetességét, még az amerikai követséget sem kihagyva. A vak sötétben egy-két rikkantás is elhangzott, majd irány a Vértanúk tere. Hogy miért, ne kérdezd, meg sem álltak - egészen a Parlamentig.
Ahol be is jelentették a tüntetés végét, majd békésen, egy kis ráadás erejéig a szép épület elé vonultak. Gyanítom azért, mert rájöttek, ott jobb képek készíthetők maszkos mivoltukról, mint a metró ócska szocreál épületével a háttérben.
Eljött az este vége, megvolt a séta, spórolva megint egy napi fitnesz belépő, úgyhogy ők is megunták, majd hazamentek. Véget ért a móka mára, zárult Anonymus mókatára. Úgyhogy most lelkesen várom, lelkesedésem hiányában mikor hackelnek meg lelkesen engem is. Gyanítom, a rendszerhiba mégsem bennem van.


2014-11-06




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán