Ugrás a fő tartalomra

ELKÚRTA VAGY MEGKÚRTA A NYÚL A BORZOT?

Nem vagyok paranoiás és nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. Na jó, egy kicsit igen, de ez még nem a patológiás eset.
Van azonban pár dolog, ami összepakolva pici és szőke agyamban, elgondolkodtatott.
Építettek egy négyes metrót. Csak amúgy szocisan, elkúrták, nem kicsit, de nagyon. Beázik, már induláskor füstölt a mozgólépcső, rövidebb lett, mint tervezték, na és persze sokkal, de sokkal többe került.
Vannak azonban érdekes kérdések is, olyanok például, hogy miért kellett egy megálló a Keleti után a II. János Pál pápa térre is. A környéket nem ismerők kedvéért elmondom: gyalog, lassú tempóban sem több, mint tíz perc séta az út a két hely között.
De hát…ugye ott volt sok-sok pici és nem pici alagutacska, a régi, azóta már elkótyavetyélt MSZMP székház alatt, egészen a Gázművekig. Az alagutacskákban lehettek is akár dokumentumok, meg sok egyéb csontváz sok szekrényben, ezt már annyian elmondták, miért ne hinnénk? De lehet, hogy csak felesleges, túl sokak által ismert alagutacskák voltak azok, olyan alagutacskák, ahová nemszeretem emberek, sőt, a pórnép is lejuthat.
Szóval lett négyes metró, gyorsan át is adták, mindenféle szerviz-alagúttal és egyébbel együtt. Választások előtt. De biztos a választás volt a lényeg? Azt azért közölték már a nyitáskor: alagútba befényképezni tilos, kivéve. ha jön a vonat. Miért is?
Meg hát füstöl a hármas metró. Folyton. Minden héten háromszor legalább. Ám amikor kimennek a tűzoltók, se füst, se tűz, sose. Életveszélyes, mondják, de azért jár. Kivéve, amikor hétvégeken szakaszosan újítják fel. Mármint azt a réges-régi, sok-sok alagúttal ellátott, anno még a szovjetek által felügyelt és toldozott-foldozott metrót. Mert hát mondják, sok mindent elloptak-elvittek azok az országból, de lehet, hogy valamit itt is hagytak, valamit esetleg odaraktak, építettek, bővítettek? Jó lenne tudni, a fejeseknek is, hát most gyógyítgatják a nagybeteget.
Na de mindegy. Ugyanis építettek sok-sok stadiont. Újat, szépet, csillogót. A stadionokról a focin kívül nekem mindig Chile jut az eszembe. Ki érti miért? Pinochet bebizonyította, oda kurva sok embert be lehet zárni egyszerre. Sőt, megfelelő állásból még szépen le is lehet vadászni, nem egyenként, de többesével. Az pedig már spórolás, ami jó a gazdaságnak, hát nem?
És hát persze egy stadion építésekor sok-sok földmunka van. Kinek tűnik fel pár tucattal több teherautónyi elszállított föld? Ki látja, mit építenek még esetleg alá?
És ekkor merül fel a kérdés: miért kellett a népes Orbán-klánnak az NB1-esnek nem mondható Felcsútra, pont a házuk mögé egy stadion?
Na ja, bunkert építtetni sokkal feltűnőbb lett volna. Ráadásul az unalmas, nem kihasználható olyankor, amikor nincs rá szükség. Egy stadion sokkal több célt szolgál: lehet benne focizni, bulizni, sőt, a sok kis birkát, ha rosszalkodik, bele is lehet zárni. Szóval baromira kifizetődő. És még a házból is mozizható a dolog.
Épül is rögtön még egy pár stadionocska, most rohamléptekkel majd a libás csapatnak is fog, akik gondolom megsértődtek a lemaradáson és most ajvékolva gágognak egy minimum luxusvkivitelűért. Persze kárpótlásból, kárpótlásként. Csak mert jár, na.
Aztán persze ne feledkezzünk el a légvédelmi szirénákról sem. Már azokról, amiket Újpesten már hetek óta idegszaggatóan tesztelgetnek, és lám, csoda vagy sem, tökéletesen működnek. Olyannyira, hogy egy kerülettel arrébb pár nap alatt szépen újakat szereltek fel. Most majd azokat próbálgathatják, tépázva a lakók idegeit.
Ám ha ez még nem fejlesztette volna senkiben sem tökélyre a pánikot, akkor szólok, nemrég szépséges, amerikai hadicucc vonult át (?) kicsi hazánkon, néhány katonával együtt. De ez nem meglepő, NATO ország vagyunk, szóval itt lehetnek. Hivatkoztak is rögtön ukrán háborúra, miegyébre, mikor egy kis szemfüles lefotózta a sok hadimotyót. Szép, fess néger fiúkat még nem, de ami késik, nem múlik. Hogy ezek miért nem tanultak még meg teleportálni?
Egy biztos: magyarázat mindenre van. Stadionra – a sport szükségessége, metróra – a választások, szirénára – a kötelező ellenőrzési idő, katonákra – a NATO.
Azt pedig csak én, a lassan patológiás esetté váló gyanítom, hogy Orbán szart be attól, kissé túl sokkal veregette a mi faszunkkal az EU csalánját, így már a csalán is mérges lett, és lassan a farkak feje is szépen dagad. No meg tán rá jött arra, hogy hiába próbál két lyukra játszani, az EU meg Putyin felé, baszni és szűznek maradni egyszerre nem lehet.


2014-11-05

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán