Ugrás a fő tartalomra

KRISZTUS KOPORSÓJA

Nagynemzeti tarhálás. Mostanság már jó ideje ez a divat. A nemzeti identitás ugyanis gyakorta szegénységgel párosul, épp ezért radikalizálódott jónép. Régen még futotta dizsire, viszkire, cuccra, majd ahogy kopott az álla, már csak jófajta, ám olcsóbb össznemzeti bulira.
Szegényedett, radikalizálódott, aztán ha már kongott a kassza, hát tarhált egy cseppet. Kinek erre, kinek arra kellett.
Volt, van, aki bírság befizetésére, van, aki másnak a nevében, de csak úgy, hogy jusson és maradjon is. Akad, akinek rezsiszámlára kell, másnak a laptop hiányzik.
A lényeg mindig az, hogy maradjon. Mert jó, ha marad. Néha spanyol útra, máskor földre, paripára, imára.
Dobozos, befőttesüveges, kalapos biznisz itt és ott is. Gyűjt és tarhál mindenki, valakinek, valamire. Azt, hogy kinek és mire, sokszor csak a jó ég tudja.
No és persze van elszámolás is! Mindig. Néha? Hol a befőttesüvegből, hol a papírdobozból kerülnek elő az érmék és a bankjegyek, és senkinek fel sem tűnik, ha néhány közülük a zsebbe vándorol. A lista így is elkészül, tudhatni, miből mennyi volt, hogy mire költetett.
A lélek megnyugodott, boldog, ki adhatott, és ha mással nem is, egy álommal gazdagabb lett, ki kapott.
Szép, új világ, nagy magyar valóság. Üvegek, dobozok, érmék és bankjegyek.
A lényeg a tarha, még ha segítségnek is hívják. Büszke magyar, ki ad, és leköpni csak a koldust szabad.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h...

Kutyaszilveszter

Amíg nem volt petárda, ostorokkal csattogtattak, egyszerre többel. Meg lövöldöztek. Régen néha ágyúkkal is. Egyszerre többel. Kedves “állatvédők”, pontosabban orvaceznórai magasságokba emelt posztokat agyatlanul osztogatók! Az nem zavar titeket hogy agyontenyésztett, őseire már kicsit sem hajazó kutyát dédelgettek? Hogy nektek köszönhetően nincsenek kutyák, mert teljesen megváltoztattátok a kutyák eredeti valóját? Lakásban tartjátok, ruhákban, csilivili cicomával, ami a legnagyobb állatkínzás, ami csak létezik, közben meg ti vagytok a nagy megmondó állatvédők? Naponta néhányszor engeditek valós környezetükbe a kutyákat, és nagyjából azt csináljátok vele mint a 16 éves gyereketekkel, aki nem tudja eldönteni, fiú-e vagy lány. Szerencsétlen ötvenkilós eb meg éli a plüssmacik életét. Nem kutyával ÉLEK, hanem kutyát TARTOK, annak megfelelően, ahogy több mint tízezer évig tartották. Ebben az is benne van, hogy igényeinek megfelelően etetem, nem trendi vegánul....

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlana...