Nagynemzeti tarhálás. Mostanság már jó ideje ez a divat. A nemzeti identitás ugyanis gyakorta szegénységgel párosul, épp ezért radikalizálódott jónép. Régen még futotta dizsire, viszkire, cuccra, majd ahogy kopott az álla, már csak jófajta, ám olcsóbb össznemzeti bulira.
Szegényedett, radikalizálódott, aztán ha már kongott a kassza, hát tarhált egy cseppet. Kinek erre, kinek arra kellett.
Volt, van, aki bírság befizetésére, van, aki másnak a nevében, de csak úgy, hogy jusson és maradjon is. Akad, akinek rezsiszámlára kell, másnak a laptop hiányzik.
A lényeg mindig az, hogy maradjon. Mert jó, ha marad. Néha spanyol útra, máskor földre, paripára, imára.
Dobozos, befőttesüveges, kalapos biznisz itt és ott is. Gyűjt és tarhál mindenki, valakinek, valamire. Azt, hogy kinek és mire, sokszor csak a jó ég tudja.
No és persze van elszámolás is! Mindig. Néha? Hol a befőttesüvegből, hol a papírdobozból kerülnek elő az érmék és a bankjegyek, és senkinek fel sem tűnik, ha néhány közülük a zsebbe vándorol. A lista így is elkészül, tudhatni, miből mennyi volt, hogy mire költetett.
A lélek megnyugodott, boldog, ki adhatott, és ha mással nem is, egy álommal gazdagabb lett, ki kapott.
Szép, új világ, nagy magyar valóság. Üvegek, dobozok, érmék és bankjegyek.
A lényeg a tarha, még ha segítségnek is hívják. Büszke magyar, ki ad, és leköpni csak a koldust szabad.
Szegényedett, radikalizálódott, aztán ha már kongott a kassza, hát tarhált egy cseppet. Kinek erre, kinek arra kellett.
Volt, van, aki bírság befizetésére, van, aki másnak a nevében, de csak úgy, hogy jusson és maradjon is. Akad, akinek rezsiszámlára kell, másnak a laptop hiányzik.
A lényeg mindig az, hogy maradjon. Mert jó, ha marad. Néha spanyol útra, máskor földre, paripára, imára.
Dobozos, befőttesüveges, kalapos biznisz itt és ott is. Gyűjt és tarhál mindenki, valakinek, valamire. Azt, hogy kinek és mire, sokszor csak a jó ég tudja.
No és persze van elszámolás is! Mindig. Néha? Hol a befőttesüvegből, hol a papírdobozból kerülnek elő az érmék és a bankjegyek, és senkinek fel sem tűnik, ha néhány közülük a zsebbe vándorol. A lista így is elkészül, tudhatni, miből mennyi volt, hogy mire költetett.
A lélek megnyugodott, boldog, ki adhatott, és ha mással nem is, egy álommal gazdagabb lett, ki kapott.
Szép, új világ, nagy magyar valóság. Üvegek, dobozok, érmék és bankjegyek.
A lényeg a tarha, még ha segítségnek is hívják. Büszke magyar, ki ad, és leköpni csak a koldust szabad.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése