Ugrás a fő tartalomra

KRISZTUS KOPORSÓJA

Nagynemzeti tarhálás. Mostanság már jó ideje ez a divat. A nemzeti identitás ugyanis gyakorta szegénységgel párosul, épp ezért radikalizálódott jónép. Régen még futotta dizsire, viszkire, cuccra, majd ahogy kopott az álla, már csak jófajta, ám olcsóbb össznemzeti bulira.
Szegényedett, radikalizálódott, aztán ha már kongott a kassza, hát tarhált egy cseppet. Kinek erre, kinek arra kellett.
Volt, van, aki bírság befizetésére, van, aki másnak a nevében, de csak úgy, hogy jusson és maradjon is. Akad, akinek rezsiszámlára kell, másnak a laptop hiányzik.
A lényeg mindig az, hogy maradjon. Mert jó, ha marad. Néha spanyol útra, máskor földre, paripára, imára.
Dobozos, befőttesüveges, kalapos biznisz itt és ott is. Gyűjt és tarhál mindenki, valakinek, valamire. Azt, hogy kinek és mire, sokszor csak a jó ég tudja.
No és persze van elszámolás is! Mindig. Néha? Hol a befőttesüvegből, hol a papírdobozból kerülnek elő az érmék és a bankjegyek, és senkinek fel sem tűnik, ha néhány közülük a zsebbe vándorol. A lista így is elkészül, tudhatni, miből mennyi volt, hogy mire költetett.
A lélek megnyugodott, boldog, ki adhatott, és ha mással nem is, egy álommal gazdagabb lett, ki kapott.
Szép, új világ, nagy magyar valóság. Üvegek, dobozok, érmék és bankjegyek.
A lényeg a tarha, még ha segítségnek is hívják. Büszke magyar, ki ad, és leköpni csak a koldust szabad.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyájak, csordák, szellemek

  Azért van annak valami furcsa bája, hogy ha az ember nem akar egyik birkanyájba se beállni bégetni, akkor az egyik nyáj számára fideszbérenc lesz, a másik nyáj számára meg libsi. Úgy aggatjuk a sztereotip jelzőket, mintha kötelező lenne. Nincs átmenet, nincs gondolkodás, csak rekedt, unalmas, egyhangú bégetés. Van annak valami furcsa bája, hogy az emberek manapság a tényközlést összekeverik a véleménnyel, és számukra, de csak a számukra már maga a tény is vélemény, ami valamelyik birkanyáj számára rossz, a másiknak jó. Mert gondolkodni nem trendi, egyszerűbb kicsi dobozokba zárni és felcímkézni mindent. Van valami furcsa bája annak, hogy én ettől már hányni sem tudok, csak sztoikus nyugalommal várom, hogy megfosszák a nyájakat a bundácskájuktól, és szépen levágják őket, így végre valami valós hasznot is hajtva a társadalom számára.  Megjelent: hunhir.info 2020.01.24.

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne