Ugrás a fő tartalomra

KIFULLADT A MINI-MAJDAN

Tudtuk mi azt, hogy megunják és hazamennek. Megunta Orbán is, hogy csürhe menetel szép városa utcáin, hömpölygő koszt, üres sörösdobozokat, eldobált cigicsikkeket hagyva maga után. Megunta tán a tömény fűszagot is,ami elárasztotta a Parlament környékét, bejelentette hát, egyelőre nem lesz netadó. Vagy ha lesz is, másként. Hazajött a hideg Svájcból és adott is, meg nem is.
A célt elérte, a nép lenyugodott, lehet szabadon letölteni pornót, ingyen filmet, zenét, nem kell érte többet fizetni. Lehet nyomkodni a mobilokat és szelfizni doszt mindenütt, nem kerül most többe.
Persze azért a két tüntetés szervezőinek zsebében még sok pénz maradt a kétnapos gyűjtésből, valahogy el kell tüntetni - legalábbis papíron - a bevételt. Szerveztek hát ünneplő tüntetést. Meg gyűjtést, hátha nem lesz elég alapon.
Bár az "ünneplő tüntetés" szókapcsolat jelentését nem igazán értem, mert vagy ünneplek, vagy tüntetek, de hát lelkük rajta, ők már ezt is feltalálták. Mindenszentek napja előtt ők ünnepelve tüntettek. Megünnepelték vélt győzelmüket, hihették, ők voltak a nyerők, Orbán pedig röhög a markába. A csrürhe megnyugodott, lehet tovább agyalni, milyen néven tolják be újra ezt a baromságot, hogy mindenki lenyelje. Egyébként még jó, hogy menet nem volt, mert lehet, úgy megünnepelték volna magukat, hogy páran a töklámpásaikkal a Dunába esnek.
Volt helyette újra vagyonokért felépített színpad, aranyárban mért hangosítás, voltak késéssel kezdett beszédek, Orbánnak még mindig takarodnia kell, és a "nem kell netadó" helyett már a "nem lett netadó" szólt. Mintha előre tudták volna, hogy ez lesz. Mintha tudták volna, hogy Orbán meghátrál, persze kizárólag a telefonnal világítós, bulis beszólásokkal tarkított, Che Guevara zászlós menetek miatt. Orbán biztos megrettent a komcsi rémtől.
A beszédek semmiről sem szóltak. Méltatták magukat, a tömeget, hiszen a nép, az Istenadta nép végül is csak összekalapozott nekik némi pénzt. Meg kell hát köszönni, de jó gyorsan. Uszkve negyven perc alatt lezavarták, beleszámítva késést és Himnuszt is. Cirkuszt a népnek, főleg így hónap végén.
Aztán mikor vége lett a magvas szónoklatoknak, volt buli. Lett hát cirkusz, még nagyobb. Sőt, be is lett jelentve: szabad a tánc, mulassatok. Igen, a nép, mely már igencsak csökkent létszámban álldogált a téren, bulizni kezdett. Már aki nem unta meg és nem ment haza. De az ottmaradtak a gépzenére rázni kezdtek, ruhákaikat kimelegedve dobálták le. Önjelölt művészek tartották magasba táblácskáikat és alkotásaikat a fotósok kedvéért, akik szoros gyűrűt vontak az eksztázisban vonagló, korántsem ifjú lázadók köré. "Csak egy tánc volt, tőled kaptam én, ezután ment minden könnyedén" - énekelhették volna, ha nem jófajta drogos dzsigibugi szól. Mert nekik már minden könnyen ment ott. Cuki bácsi töklámpást emelet a feje fölé, benne kicsi mécsessel, és én nem tudtam, sírjak vagy nevessek ezen a szánalmasra sikeredett estén.
Minden esetre tüntettek, amúgy liberális módon, elvek, cél és eszmék nélkül, a maguk örömére, bulival megspékelve. Így kell ezt. Hiszen netadó nem lett. Ha pedig majd lesz, vagy benyelik vagy tüntetnek megint. Hiszen a show-nak folytatódnia kell.

2014-11-01




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán