Ugrás a fő tartalomra

KIFULLADT A MINI-MAJDAN

Tudtuk mi azt, hogy megunják és hazamennek. Megunta Orbán is, hogy csürhe menetel szép városa utcáin, hömpölygő koszt, üres sörösdobozokat, eldobált cigicsikkeket hagyva maga után. Megunta tán a tömény fűszagot is,ami elárasztotta a Parlament környékét, bejelentette hát, egyelőre nem lesz netadó. Vagy ha lesz is, másként. Hazajött a hideg Svájcból és adott is, meg nem is.
A célt elérte, a nép lenyugodott, lehet szabadon letölteni pornót, ingyen filmet, zenét, nem kell érte többet fizetni. Lehet nyomkodni a mobilokat és szelfizni doszt mindenütt, nem kerül most többe.
Persze azért a két tüntetés szervezőinek zsebében még sok pénz maradt a kétnapos gyűjtésből, valahogy el kell tüntetni - legalábbis papíron - a bevételt. Szerveztek hát ünneplő tüntetést. Meg gyűjtést, hátha nem lesz elég alapon.
Bár az "ünneplő tüntetés" szókapcsolat jelentését nem igazán értem, mert vagy ünneplek, vagy tüntetek, de hát lelkük rajta, ők már ezt is feltalálták. Mindenszentek napja előtt ők ünnepelve tüntettek. Megünnepelték vélt győzelmüket, hihették, ők voltak a nyerők, Orbán pedig röhög a markába. A csrürhe megnyugodott, lehet tovább agyalni, milyen néven tolják be újra ezt a baromságot, hogy mindenki lenyelje. Egyébként még jó, hogy menet nem volt, mert lehet, úgy megünnepelték volna magukat, hogy páran a töklámpásaikkal a Dunába esnek.
Volt helyette újra vagyonokért felépített színpad, aranyárban mért hangosítás, voltak késéssel kezdett beszédek, Orbánnak még mindig takarodnia kell, és a "nem kell netadó" helyett már a "nem lett netadó" szólt. Mintha előre tudták volna, hogy ez lesz. Mintha tudták volna, hogy Orbán meghátrál, persze kizárólag a telefonnal világítós, bulis beszólásokkal tarkított, Che Guevara zászlós menetek miatt. Orbán biztos megrettent a komcsi rémtől.
A beszédek semmiről sem szóltak. Méltatták magukat, a tömeget, hiszen a nép, az Istenadta nép végül is csak összekalapozott nekik némi pénzt. Meg kell hát köszönni, de jó gyorsan. Uszkve negyven perc alatt lezavarták, beleszámítva késést és Himnuszt is. Cirkuszt a népnek, főleg így hónap végén.
Aztán mikor vége lett a magvas szónoklatoknak, volt buli. Lett hát cirkusz, még nagyobb. Sőt, be is lett jelentve: szabad a tánc, mulassatok. Igen, a nép, mely már igencsak csökkent létszámban álldogált a téren, bulizni kezdett. Már aki nem unta meg és nem ment haza. De az ottmaradtak a gépzenére rázni kezdtek, ruhákaikat kimelegedve dobálták le. Önjelölt művészek tartották magasba táblácskáikat és alkotásaikat a fotósok kedvéért, akik szoros gyűrűt vontak az eksztázisban vonagló, korántsem ifjú lázadók köré. "Csak egy tánc volt, tőled kaptam én, ezután ment minden könnyedén" - énekelhették volna, ha nem jófajta drogos dzsigibugi szól. Mert nekik már minden könnyen ment ott. Cuki bácsi töklámpást emelet a feje fölé, benne kicsi mécsessel, és én nem tudtam, sírjak vagy nevessek ezen a szánalmasra sikeredett estén.
Minden esetre tüntettek, amúgy liberális módon, elvek, cél és eszmék nélkül, a maguk örömére, bulival megspékelve. Így kell ezt. Hiszen netadó nem lett. Ha pedig majd lesz, vagy benyelik vagy tüntetnek megint. Hiszen a show-nak folytatódnia kell.

2014-11-01




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h