Ugrás a fő tartalomra

HISZEK EGY....

Hiszek egy Orbánban, hiszek egy Gyurcsányban, hiszek egy Vonában....Hit kell az embereknek. A hosszú évek alatt tomboló cucialista rendszer alatt elveszett az Isten-hit. Lenevelték róla az emberek nagy részét. Minden más vallás is népszerűtlenné vált, nem kell Buddha, nem kellenek az ősi vallások sem. Nem elég megengedők, nem elég nyitottak a szép, új világ kapuinak kinyílására. Hogyan nevelték volna hát a hitetlen szülők csemetéiket bármilyen hitre?
De mi a hit? Te tudod? Mit jelent ez a szó? Megsúgom. Egy görög szó az "eredetije", a pisztisz. Ennek jelentése nem más, mint erős meggyőződés, bizalom.
Hitet kell hát adni az Isten adta népnek, ha már az istenekbe vetett hit elveszett. Hitet kell teremteni, tűzzel-vassal, népsanyargatással, húzd-meg-ereszed-meg játékkal.
Lett hát a húsz év alatt sok új hit. És a sok új hit teremtett magának hitvallást. Olyat, amit még az Istenben hívő emberek torkán is le tudnak tolni, hadd higgyenek sajátjuk mellett egy másikban is.
Magukat Istennek képzelő emberek dogmatizálták saját elképzeléseiket, terveiket, reményeiket, melyekről tudták, csakis saját hatalmi pozíciók erősítésére és kicsiny zsebük vastagra tömködésére való.
Lettek hát új hitek és új bálványok. Az orbánista szekta temploma a stadion, és leborulva előtte imádják a magát Putyinnak vizionáló, de amúgy igen okos és kifejezetten rafkós, diktátori szerepben tetszelgő egykori lázadót.
A gyurcsányista szekta időszakos képzavarai mesterségesen kreált hibák a készülékben. Pontosan tudják, nem a létszám, a minőség a fontos, a cél a magát udvari bolondnak mutató, ám igen okos és nagy játékos körüli hívek megszűrése. Jól megy a szar elválasztása a májtól. Nem baj, ha a maradék öreg, nem baj, ha fiatal, csak higgyen, imádjon és lehetőleg keveset kérdezzen.
A vonaista szekta az éhezéstől félőrültek menedéke. Akik már radikalizálódtak a sok szartól, vagy nagyon jobbra mennek, vagy nagyon balra. A bal kevésbé népszerű, a "rákosimátyáselvtárspajtás" éra rossz emlékei miatt a bal annyira nem stílusos. Itt lehet hinni sok mindenben, ami szép, jó, és sok igazságot hordoz. A sok igazság pedig mindig elfedi az apró hazugságokat.
Legfőképpen mindegyik szektahit elrejti a valós tényt: a politikuspálya is csak munka. Jól, túl jól megfizetett munka. Olyan munka, amikor a hited már nem a tiéd, de ezt legalább tudod is. Ezért kapod a sok pénzt. No meg azért, hogy mindezt letold az emberek torkán. Hogy megossz és uralkodj, a saját kis - engedélyezett - birkanyájad felett.
Mert kétségeink ne legyenek. Gondolkozni már nincs erő. A gondolkozáshoz létbiztonság, élhetőség és nem éhezés kell. A jóllakott birkanyáj pihen, gondolkodik és próbálkozik. Az pedig nem jó. Éhesen kell terelni őket, saját kis szentélyük felé, hogy ott imára boruljanak kedvenc vezéreik előtt, igyák szavait és mantrázzák faszságait.
"rákosimátyáselvtárspajtás" "orbánviktorelvtárspajtás" "gyurcsányferőelvtárspajtás" "vonagáborelvtárspajtás" - szóljon hát a dal. A név hit szerint szabadon cserélhető.

2014-10-30

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán