Ugrás a fő tartalomra

HISZEK EGY....

Hiszek egy Orbánban, hiszek egy Gyurcsányban, hiszek egy Vonában....Hit kell az embereknek. A hosszú évek alatt tomboló cucialista rendszer alatt elveszett az Isten-hit. Lenevelték róla az emberek nagy részét. Minden más vallás is népszerűtlenné vált, nem kell Buddha, nem kellenek az ősi vallások sem. Nem elég megengedők, nem elég nyitottak a szép, új világ kapuinak kinyílására. Hogyan nevelték volna hát a hitetlen szülők csemetéiket bármilyen hitre?
De mi a hit? Te tudod? Mit jelent ez a szó? Megsúgom. Egy görög szó az "eredetije", a pisztisz. Ennek jelentése nem más, mint erős meggyőződés, bizalom.
Hitet kell hát adni az Isten adta népnek, ha már az istenekbe vetett hit elveszett. Hitet kell teremteni, tűzzel-vassal, népsanyargatással, húzd-meg-ereszed-meg játékkal.
Lett hát a húsz év alatt sok új hit. És a sok új hit teremtett magának hitvallást. Olyat, amit még az Istenben hívő emberek torkán is le tudnak tolni, hadd higgyenek sajátjuk mellett egy másikban is.
Magukat Istennek képzelő emberek dogmatizálták saját elképzeléseiket, terveiket, reményeiket, melyekről tudták, csakis saját hatalmi pozíciók erősítésére és kicsiny zsebük vastagra tömködésére való.
Lettek hát új hitek és új bálványok. Az orbánista szekta temploma a stadion, és leborulva előtte imádják a magát Putyinnak vizionáló, de amúgy igen okos és kifejezetten rafkós, diktátori szerepben tetszelgő egykori lázadót.
A gyurcsányista szekta időszakos képzavarai mesterségesen kreált hibák a készülékben. Pontosan tudják, nem a létszám, a minőség a fontos, a cél a magát udvari bolondnak mutató, ám igen okos és nagy játékos körüli hívek megszűrése. Jól megy a szar elválasztása a májtól. Nem baj, ha a maradék öreg, nem baj, ha fiatal, csak higgyen, imádjon és lehetőleg keveset kérdezzen.
A vonaista szekta az éhezéstől félőrültek menedéke. Akik már radikalizálódtak a sok szartól, vagy nagyon jobbra mennek, vagy nagyon balra. A bal kevésbé népszerű, a "rákosimátyáselvtárspajtás" éra rossz emlékei miatt a bal annyira nem stílusos. Itt lehet hinni sok mindenben, ami szép, jó, és sok igazságot hordoz. A sok igazság pedig mindig elfedi az apró hazugságokat.
Legfőképpen mindegyik szektahit elrejti a valós tényt: a politikuspálya is csak munka. Jól, túl jól megfizetett munka. Olyan munka, amikor a hited már nem a tiéd, de ezt legalább tudod is. Ezért kapod a sok pénzt. No meg azért, hogy mindezt letold az emberek torkán. Hogy megossz és uralkodj, a saját kis - engedélyezett - birkanyájad felett.
Mert kétségeink ne legyenek. Gondolkozni már nincs erő. A gondolkozáshoz létbiztonság, élhetőség és nem éhezés kell. A jóllakott birkanyáj pihen, gondolkodik és próbálkozik. Az pedig nem jó. Éhesen kell terelni őket, saját kis szentélyük felé, hogy ott imára boruljanak kedvenc vezéreik előtt, igyák szavait és mantrázzák faszságait.
"rákosimátyáselvtárspajtás" "orbánviktorelvtárspajtás" "gyurcsányferőelvtárspajtás" "vonagáborelvtárspajtás" - szóljon hát a dal. A név hit szerint szabadon cserélhető.

2014-10-30

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h...

Kutyaszilveszter

Amíg nem volt petárda, ostorokkal csattogtattak, egyszerre többel. Meg lövöldöztek. Régen néha ágyúkkal is. Egyszerre többel. Kedves “állatvédők”, pontosabban orvaceznórai magasságokba emelt posztokat agyatlanul osztogatók! Az nem zavar titeket hogy agyontenyésztett, őseire már kicsit sem hajazó kutyát dédelgettek? Hogy nektek köszönhetően nincsenek kutyák, mert teljesen megváltoztattátok a kutyák eredeti valóját? Lakásban tartjátok, ruhákban, csilivili cicomával, ami a legnagyobb állatkínzás, ami csak létezik, közben meg ti vagytok a nagy megmondó állatvédők? Naponta néhányszor engeditek valós környezetükbe a kutyákat, és nagyjából azt csináljátok vele mint a 16 éves gyereketekkel, aki nem tudja eldönteni, fiú-e vagy lány. Szerencsétlen ötvenkilós eb meg éli a plüssmacik életét. Nem kutyával ÉLEK, hanem kutyát TARTOK, annak megfelelően, ahogy több mint tízezer évig tartották. Ebben az is benne van, hogy igényeinek megfelelően etetem, nem trendi vegánul....

Pride, patrióták, pisilő kisfiú

Valamikor nagyon szerettem Brüsszelt. Kedves, kicsi főváros, a Benelux államok egyik gyöngyszeme, a németalföldi kereskedővárosok egyik legszebbje. Ma pedig a városalapító Goorik, és a Brüsszelt fővárossá kinevező Jó Fülöp forognak a sírjukban. Ma már ez a szépséges város, a klasszicizáló, de gótikus és barokk elemeket is felvonultató csodáival megint méltó lett nevének eredetéhez. Település a mocsárban.  Igen, Brüsszel neve eredetileg, a frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ezt változtatták később Broeklanden aan de Zenne-re, melynek jelentése nem más, mint település a mocsárban. Ebbe a mocsárba süllyedt vissza mára Brüsszel, az Európai Unió és a NATO fővárosa. A kontrasztok fővárosa. A kontraszt jó és kell, ám van, amikor már túl sok, amikor már zavaró a szemnek és az agynak. Ezt éltük most Brüsszelben… Most hétvégén európai patrióták tüntettek az unió fővárosában. A nyolc ország polgárai, bár kis létszámban, de annál elkötelezettebben álltak ki el...