Ugrás a fő tartalomra

MERT TÜNTETNI JÓ...

Elegáns, újlipótvárosi idősödő hölgyek, csokornyakkendőben kutyát sétáltató fiatalember, betépett fejű, szakállas-bozontos egyetemista, a tömeg előtt forgolódó, sikongató tiniket szállító fehér limuzin. Háttérben az Andrássy út fényei és méregdrága üzletei. Mintha valamiféle harmadrangú amerikai film forgatásába csöppent volna az ember.
Az egyik idős hölgy felkapja a fejét, és azt mondja barátnőjének: ""Ez tetszik, ezt átvesszük!". Majd elkezdi skandálni, hogy "Orbán takarodj".
Ők ugyanis esti program gyanánt tüntettek. Merthogy tüntetni kell. Kicsit olyan volt, mint egy időutazás. Régen, még gyerekkoromban hétfőn nem volt tévéadás. Olyankor az emberek alternatív programokat szerveztek: sétálni mentek, összeültek a családok és beszélgettek, kártyáztak, társasoztak, vagy jobb híján kocsmázni mentek. Ma, ha szar a tévéadás vagy már unalmas a bridzs parti, tüntetni járnak. Ez a trendi.
Szombaton a korrupció és a jogtalanságok ellen, ami így hirtelen, uszkve húsz év után végre eszébe jutott valakinek. Mintha új lenne ebben az országban a dolog, mintha hirtelen csöppent volna közénk a sok-sok jogtalanság és a temérdek korrupt politikus. Vasárnap meg összegyűlt a csürhe a NAV elnök ellen, aki amúgy olyan, mintha egy szado-mazo felnőttfilmből esett volna felfelé a posztjára.
Tüntetni akkor jó, ha lehet menetelni. Bugi a lábban, irány a város, még az idő is jó. A pár kilométer alatt ugyan elhullik néhány lelkes, de fájós lábú és idősödő demonstrátor, de aki kitart, az nagyon aktív. Mondja a szlogeneket, csalogatja a nézelődő, értetlen arcú külföldieket, hogy tartsanak vele, büszkén mutatja felfelé otthon gyártott - hol poénos, hol nagyon ócska - táblácskáit, lengeti az EU-s zászlót, zeng a budai vár, kuncognak a kormányőrök. Kifejezetten cukik az idősödő lelkesedők, és legalább nem szelfiznek kőkorszaki mobiljaikkal. Csak mennek és skandálnak, esti program gyanánt. Cuki az a fiatal lány is, aki épp keresi az útját az életben. Abban az életben, amelyik már jó párat belerúgott, most pedig alternatívaként pártokat kínál neki.
Mert hisszük, pártosodni kell, még akkor is, ha ezek a tüntikék pártfüggetlenek. Vagy legalábbis annak vannak hirdetve. Szóval pártosodni kell, mert anélkül nem tudjuk magunkat bedobozolni. És nem lehet minket sem bedobozolni. Márpedig a doboz fontos! Még jó, hogy egymásról nem tudják, melyikük DK-s, ki MSZP-s vagy miegyéb, mert tán maguktól is gyorsan elhatárolódnának.
Ha pedig már beálltunk a megfelelő sorba és oldalra is, akkor lehet szelfizni. A József Nádor tér nem épp a város legszebb tere, de a nagy facebookos baráti közösség biztos értékeli majd, hogy vagányul tüntettünk így szombat-vasárnap este. Legalábbis így hitte ott néhány csoportnyi fiatal. Lelkes szelfi-kísérleteik kitöltötték az unalmas és már rohadtul elcsépelt szónoklatokat, ők pedig csacsogtak édesen még a Himnusz alatt is.
Orbán takarodj! De hová? És ki jöjjön helyette? Párfüggetlen a rendezvény, nem lehet hát alternatív neveket skandálni. De még ha lehetne, akkor sem tudnának. Mert nincs, egyetlen egy sem.
Maradnak hát a tüntikék, a Kossuth téri beköltözések, szónoklatok, táblácskák, na és persze mindig, mindenhol a pénzgyűjtések. Mert minden tüntike pénzbe kerül, sokba, valakinek. Ki tudja, kinek...



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h