Ugrás a fő tartalomra

MERT TÜNTETNI JÓ...

Elegáns, újlipótvárosi idősödő hölgyek, csokornyakkendőben kutyát sétáltató fiatalember, betépett fejű, szakállas-bozontos egyetemista, a tömeg előtt forgolódó, sikongató tiniket szállító fehér limuzin. Háttérben az Andrássy út fényei és méregdrága üzletei. Mintha valamiféle harmadrangú amerikai film forgatásába csöppent volna az ember.
Az egyik idős hölgy felkapja a fejét, és azt mondja barátnőjének: ""Ez tetszik, ezt átvesszük!". Majd elkezdi skandálni, hogy "Orbán takarodj".
Ők ugyanis esti program gyanánt tüntettek. Merthogy tüntetni kell. Kicsit olyan volt, mint egy időutazás. Régen, még gyerekkoromban hétfőn nem volt tévéadás. Olyankor az emberek alternatív programokat szerveztek: sétálni mentek, összeültek a családok és beszélgettek, kártyáztak, társasoztak, vagy jobb híján kocsmázni mentek. Ma, ha szar a tévéadás vagy már unalmas a bridzs parti, tüntetni járnak. Ez a trendi.
Szombaton a korrupció és a jogtalanságok ellen, ami így hirtelen, uszkve húsz év után végre eszébe jutott valakinek. Mintha új lenne ebben az országban a dolog, mintha hirtelen csöppent volna közénk a sok-sok jogtalanság és a temérdek korrupt politikus. Vasárnap meg összegyűlt a csürhe a NAV elnök ellen, aki amúgy olyan, mintha egy szado-mazo felnőttfilmből esett volna felfelé a posztjára.
Tüntetni akkor jó, ha lehet menetelni. Bugi a lábban, irány a város, még az idő is jó. A pár kilométer alatt ugyan elhullik néhány lelkes, de fájós lábú és idősödő demonstrátor, de aki kitart, az nagyon aktív. Mondja a szlogeneket, csalogatja a nézelődő, értetlen arcú külföldieket, hogy tartsanak vele, büszkén mutatja felfelé otthon gyártott - hol poénos, hol nagyon ócska - táblácskáit, lengeti az EU-s zászlót, zeng a budai vár, kuncognak a kormányőrök. Kifejezetten cukik az idősödő lelkesedők, és legalább nem szelfiznek kőkorszaki mobiljaikkal. Csak mennek és skandálnak, esti program gyanánt. Cuki az a fiatal lány is, aki épp keresi az útját az életben. Abban az életben, amelyik már jó párat belerúgott, most pedig alternatívaként pártokat kínál neki.
Mert hisszük, pártosodni kell, még akkor is, ha ezek a tüntikék pártfüggetlenek. Vagy legalábbis annak vannak hirdetve. Szóval pártosodni kell, mert anélkül nem tudjuk magunkat bedobozolni. És nem lehet minket sem bedobozolni. Márpedig a doboz fontos! Még jó, hogy egymásról nem tudják, melyikük DK-s, ki MSZP-s vagy miegyéb, mert tán maguktól is gyorsan elhatárolódnának.
Ha pedig már beálltunk a megfelelő sorba és oldalra is, akkor lehet szelfizni. A József Nádor tér nem épp a város legszebb tere, de a nagy facebookos baráti közösség biztos értékeli majd, hogy vagányul tüntettünk így szombat-vasárnap este. Legalábbis így hitte ott néhány csoportnyi fiatal. Lelkes szelfi-kísérleteik kitöltötték az unalmas és már rohadtul elcsépelt szónoklatokat, ők pedig csacsogtak édesen még a Himnusz alatt is.
Orbán takarodj! De hová? És ki jöjjön helyette? Párfüggetlen a rendezvény, nem lehet hát alternatív neveket skandálni. De még ha lehetne, akkor sem tudnának. Mert nincs, egyetlen egy sem.
Maradnak hát a tüntikék, a Kossuth téri beköltözések, szónoklatok, táblácskák, na és persze mindig, mindenhol a pénzgyűjtések. Mert minden tüntike pénzbe kerül, sokba, valakinek. Ki tudja, kinek...



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride, patrióták, pisilő kisfiú

Valamikor nagyon szerettem Brüsszelt. Kedves, kicsi főváros, a Benelux államok egyik gyöngyszeme, a németalföldi kereskedővárosok egyik legszebbje. Ma pedig a városalapító Goorik, és a Brüsszelt fővárossá kinevező Jó Fülöp forognak a sírjukban. Ma már ez a szépséges város, a klasszicizáló, de gótikus és barokk elemeket is felvonultató csodáival megint méltó lett nevének eredetéhez. Település a mocsárban.  Igen, Brüsszel neve eredetileg, a frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ezt változtatták később Broeklanden aan de Zenne-re, melynek jelentése nem más, mint település a mocsárban. Ebbe a mocsárba süllyedt vissza mára Brüsszel, az Európai Unió és a NATO fővárosa. A kontrasztok fővárosa. A kontraszt jó és kell, ám van, amikor már túl sok, amikor már zavaró a szemnek és az agynak. Ezt éltük most Brüsszelben… Most hétvégén európai patrióták tüntettek az unió fővárosában. A nyolc ország polgárai, bár kis létszámban, de annál elkötelezettebben álltak ki elveik

A MIGRÁCIÓ IGAZI ARCA

Temérdek kérdés, kétely, kétség. Egy új helyzet, amivel most Magyarország szembesül. Péter – nevezzük így – korábban a BÁH-nál dolgozott. Napjait bevándorlók, letelepülők és menekültek között töltötte, még akkor, amikor egy ügyintéző ráért beszélgetni velük, amikor még volt esély és erő az egyéni sorsokkal foglalkozni. Szabadidejében imád olvasni, a földrajz, a történelem, a vallástörténet és a jog komolyan érdekli. Ezek miatt is átfogóan ismeri, összefüggéseiben látja a jelenlegi helyzetet. Nem akartam többet, mint beszélgetni vele. Beszélgetni a hazánkat elárasztó menekültekről, történeteket osztani meg egymással, és megkérdezni mindent, ami ma, Magyarországon a hétköznapi emberek számára érthetetlen és zavaró. Péter pedig mesélt, ám ez a mese keserű jövőt mutat.  -           Annyi féle fogalom kering! Tegyük tisztába, mi a különbség bevándorló, menekült, migráns között…. -           A migráns egy gyűjtőfogalom. Ezen belül beszélhetünk tartózkodni vagy letelepedni vágy