Ugrás a fő tartalomra

MINI-MAJDAN VOL 2.

Tegnap óta én már mindent elhiszek.

Elhiszem, hogy tüntetni úgy kell, ahogyan ők csinálták. Békés birkamenetben gajdolva, majd megunva és hazamenve. Elhiszem, hogy ez az igazi tüntetés, hogy ez már bizony nem tüntike, csak nagyban. Szeressük egymást gyerekek, hiszen egy a cél.

Elhiszem azt is, hogy egy volt mszp-s képviselőcske már képes teljesen pártfüggetlenül gondolkodni, még úgy is, hogy mindeközben pártoldalakat felügyel és szerkeszt a neten.

Elhiszem azt is, hogy egymaga képes megszervezni és levezényelni ekkora rendezvényt, sőt, megfinanszírozni is meg tudja, kizárólag barátai és HaHatázó, bocs, hahotázó társai segítségével.
Sőt, Mécs Imre, Demszky, Gulyás és a többi is teljesen pártfüggetlenül, magánemberként volt ott és pózolt a kamerák előtt.

Azt is elhiszem, hogy sem sorosgyuribásis, se amerikai anarchista támogatás nincs a dolgok mögött, mert miért is lenne? Az anarchista balos zászlók is teljesen véletlenül voltak ott, néhány eltéved birka hibájából.

Sőt, teljes mértékben elhiszem és elfogadom az elszámolásokat, a bevételi- és kiadási oldalakat. Teljesen életszerű, hogy egy dübörgő gazdaságú országban az emberek hónap sokadikán is hatvan darab húszezrest dobnak a nyuszis kalapba, csak azért, hogy havi 700,- forint ellen tiltakozzanak. És akkor a temérdek tíz- és ötezresről még nem is beszéltünk. Persze úgy, hogy mellette még futotta nekik sörre, fűre, miegyébre is, kizárólag a hideg elleni védekezés céljából.

Azt is elhiszem, hogy nem érzik a cinizmust és a primitívséget abban, hogy csak és kizárólag a hírteve médiamunkásait basztatják, ellenben minden más médiát rohadtul szeretnek.

Elhiszem, hogy a szovjet katonai kabáthoz tökéletesen illik az áthúzött szvasztika, rohadt nagy az összefüggés köztük, és a fehér fűzős bakancs, meg a tar fej mellé jár az EU-s zászló, meg a régi szovjet jelvények. Nem, én tudom, hogy nincs képzavar a fejekben, és nem az ilyen tüntikékre járnak önmegvalósítani az identitászavarosak.

Elhiszem, hogy nincsen élet szelfi nélkül, mert láttam, hogy mindenki a nullás szobornál fotózkodik, félrelökdösve másokat, azonnal töltve fel a facebook-ra. Elvégre illik tudnia a szomszédnak, tántinak, ángyinak, milyen jó is volt ott, sok kis birka között vezérürüként - legalábbis egy pillanatig annak képzelve magukat.

A dübörgő gazdaságban az internet és a mobilhálózat is tökéletes, biztos csak az én ócska kis telefonomon működött időszakos jelleggel a két szolgáltatás, amiért fizetek.

Életszerű, hogy ennyi provokátor, ennyi maszkos fiatal és öreg teljesen békésen és nyugodtan menetel együtt, még véletlenül sem esik hasra senki. Ahogy az is, hogy jobbos és balos szépen megfér együtt a Che Guevarás zászló alatt.

Sőt, afelől sincs kétségem, hogy egy teljes mértékben békés és rendezett demonstrációnak egy bejelentetlen, alkohol- és gandzsagőzös folytatást kell csinálni, kizárólag a Parlament előtt, utálva persze a szépséges épületet, és véletlenül sem a benne ülőket. Elhiszem, hogy a "faszom", "tököm", "baszd meg" és hasonló szavak kifejezetten kihangosított szónoklatok színesítésére valók, lehetőleg nagy tömeg előtt. Ezt pont így tanítják az iskolákban, egyetemeken és főiskolákon.

Főleg abban hiszek, hogy Kunhalmi Ágnes egész este az Index-et olvasta - ahogy újsütetű, Londonban élő, 56-os menekült barátom megjegyezte, aki két perc után nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ő zsidó.
Merthogy a képviselő hölgy, aki véletlenül sem tudta, hogy ad hoc alapon oda fog vonulni a Clarck Ádám térről a tömeg, és pont egy EU-s zászló kitűzését fogja követelni, ott volt. Ő egyszerűen csak zsigeri kényszert érzett, hogy este tízkor a munkahelyére menjen és szolidarítson. De ha már ott volt, hát kitűzte. Mert miért ne? Teleportált, ebben biztos vagyok, és persze meg sem fordult a fejében, hogy utána rejtélyes oszlásnak indul majd a tömeg. Biztos el is keseredett, hogy performansza után az addig oly lelkes tüntető tömeg megunta, és hazament.

Tudom, egy ország akkor szabad, ha szabad az internet. Sőt, a demokrácia alapja is az internet szabadsága. A sajtószabadság csak szabad internettel megvalósíható, de azért annyira nem, hogy a kormánypárt-közeli tévéadó is dolgozhasson. Teljesen egyértelműek az összefüggések, amelyek egyáltalán nem voltak relevánsak mondjuk bankadónál. És ez logikus is. A bankok által ránk terhelt több ezres havi összeg kutyafüle a havi hét egész százashoz képest.

Szóval én már mindent elhiszek. De leginkább azt, hogy aki nem volt ott, annyit tudott a városban zajló rendezvényről, mint az a Deák téri munkás, aki kinézve a tömegre közölte a kollégájával: Bammeg, már megint buzivonulás van.

És a nap konzekvenciája számomra: fitnesz termi bérlet és cirkuszi belépő helyett tüntikékre járok, így pedig rögtön megspórolom a havi hétszázat (vagy még többet), merthogy fizetni fogunk, efelől nincs kétségem. Ja, hogy szopni is? Azt nem most kezdtük, ám: "the show must go on".

2014-10-29





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride, patrióták, pisilő kisfiú

Valamikor nagyon szerettem Brüsszelt. Kedves, kicsi főváros, a Benelux államok egyik gyöngyszeme, a németalföldi kereskedővárosok egyik legszebbje. Ma pedig a városalapító Goorik, és a Brüsszelt fővárossá kinevező Jó Fülöp forognak a sírjukban. Ma már ez a szépséges város, a klasszicizáló, de gótikus és barokk elemeket is felvonultató csodáival megint méltó lett nevének eredetéhez. Település a mocsárban.  Igen, Brüsszel neve eredetileg, a frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ezt változtatták később Broeklanden aan de Zenne-re, melynek jelentése nem más, mint település a mocsárban. Ebbe a mocsárba süllyedt vissza mára Brüsszel, az Európai Unió és a NATO fővárosa. A kontrasztok fővárosa. A kontraszt jó és kell, ám van, amikor már túl sok, amikor már zavaró a szemnek és az agynak. Ezt éltük most Brüsszelben… Most hétvégén európai patrióták tüntettek az unió fővárosában. A nyolc ország polgárai, bár kis létszámban, de annál elkötelezettebben álltak ki elveik

A MIGRÁCIÓ IGAZI ARCA

Temérdek kérdés, kétely, kétség. Egy új helyzet, amivel most Magyarország szembesül. Péter – nevezzük így – korábban a BÁH-nál dolgozott. Napjait bevándorlók, letelepülők és menekültek között töltötte, még akkor, amikor egy ügyintéző ráért beszélgetni velük, amikor még volt esély és erő az egyéni sorsokkal foglalkozni. Szabadidejében imád olvasni, a földrajz, a történelem, a vallástörténet és a jog komolyan érdekli. Ezek miatt is átfogóan ismeri, összefüggéseiben látja a jelenlegi helyzetet. Nem akartam többet, mint beszélgetni vele. Beszélgetni a hazánkat elárasztó menekültekről, történeteket osztani meg egymással, és megkérdezni mindent, ami ma, Magyarországon a hétköznapi emberek számára érthetetlen és zavaró. Péter pedig mesélt, ám ez a mese keserű jövőt mutat.  -           Annyi féle fogalom kering! Tegyük tisztába, mi a különbség bevándorló, menekült, migráns között…. -           A migráns egy gyűjtőfogalom. Ezen belül beszélhetünk tartózkodni vagy letelepedni vágy