Ugrás a fő tartalomra

MINI-MAJDAN VOL 2.

Tegnap óta én már mindent elhiszek.

Elhiszem, hogy tüntetni úgy kell, ahogyan ők csinálták. Békés birkamenetben gajdolva, majd megunva és hazamenve. Elhiszem, hogy ez az igazi tüntetés, hogy ez már bizony nem tüntike, csak nagyban. Szeressük egymást gyerekek, hiszen egy a cél.

Elhiszem azt is, hogy egy volt mszp-s képviselőcske már képes teljesen pártfüggetlenül gondolkodni, még úgy is, hogy mindeközben pártoldalakat felügyel és szerkeszt a neten.

Elhiszem azt is, hogy egymaga képes megszervezni és levezényelni ekkora rendezvényt, sőt, megfinanszírozni is meg tudja, kizárólag barátai és HaHatázó, bocs, hahotázó társai segítségével.
Sőt, Mécs Imre, Demszky, Gulyás és a többi is teljesen pártfüggetlenül, magánemberként volt ott és pózolt a kamerák előtt.

Azt is elhiszem, hogy sem sorosgyuribásis, se amerikai anarchista támogatás nincs a dolgok mögött, mert miért is lenne? Az anarchista balos zászlók is teljesen véletlenül voltak ott, néhány eltéved birka hibájából.

Sőt, teljes mértékben elhiszem és elfogadom az elszámolásokat, a bevételi- és kiadási oldalakat. Teljesen életszerű, hogy egy dübörgő gazdaságú országban az emberek hónap sokadikán is hatvan darab húszezrest dobnak a nyuszis kalapba, csak azért, hogy havi 700,- forint ellen tiltakozzanak. És akkor a temérdek tíz- és ötezresről még nem is beszéltünk. Persze úgy, hogy mellette még futotta nekik sörre, fűre, miegyébre is, kizárólag a hideg elleni védekezés céljából.

Azt is elhiszem, hogy nem érzik a cinizmust és a primitívséget abban, hogy csak és kizárólag a hírteve médiamunkásait basztatják, ellenben minden más médiát rohadtul szeretnek.

Elhiszem, hogy a szovjet katonai kabáthoz tökéletesen illik az áthúzött szvasztika, rohadt nagy az összefüggés köztük, és a fehér fűzős bakancs, meg a tar fej mellé jár az EU-s zászló, meg a régi szovjet jelvények. Nem, én tudom, hogy nincs képzavar a fejekben, és nem az ilyen tüntikékre járnak önmegvalósítani az identitászavarosak.

Elhiszem, hogy nincsen élet szelfi nélkül, mert láttam, hogy mindenki a nullás szobornál fotózkodik, félrelökdösve másokat, azonnal töltve fel a facebook-ra. Elvégre illik tudnia a szomszédnak, tántinak, ángyinak, milyen jó is volt ott, sok kis birka között vezérürüként - legalábbis egy pillanatig annak képzelve magukat.

A dübörgő gazdaságban az internet és a mobilhálózat is tökéletes, biztos csak az én ócska kis telefonomon működött időszakos jelleggel a két szolgáltatás, amiért fizetek.

Életszerű, hogy ennyi provokátor, ennyi maszkos fiatal és öreg teljesen békésen és nyugodtan menetel együtt, még véletlenül sem esik hasra senki. Ahogy az is, hogy jobbos és balos szépen megfér együtt a Che Guevarás zászló alatt.

Sőt, afelől sincs kétségem, hogy egy teljes mértékben békés és rendezett demonstrációnak egy bejelentetlen, alkohol- és gandzsagőzös folytatást kell csinálni, kizárólag a Parlament előtt, utálva persze a szépséges épületet, és véletlenül sem a benne ülőket. Elhiszem, hogy a "faszom", "tököm", "baszd meg" és hasonló szavak kifejezetten kihangosított szónoklatok színesítésére valók, lehetőleg nagy tömeg előtt. Ezt pont így tanítják az iskolákban, egyetemeken és főiskolákon.

Főleg abban hiszek, hogy Kunhalmi Ágnes egész este az Index-et olvasta - ahogy újsütetű, Londonban élő, 56-os menekült barátom megjegyezte, aki két perc után nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ő zsidó.
Merthogy a képviselő hölgy, aki véletlenül sem tudta, hogy ad hoc alapon oda fog vonulni a Clarck Ádám térről a tömeg, és pont egy EU-s zászló kitűzését fogja követelni, ott volt. Ő egyszerűen csak zsigeri kényszert érzett, hogy este tízkor a munkahelyére menjen és szolidarítson. De ha már ott volt, hát kitűzte. Mert miért ne? Teleportált, ebben biztos vagyok, és persze meg sem fordult a fejében, hogy utána rejtélyes oszlásnak indul majd a tömeg. Biztos el is keseredett, hogy performansza után az addig oly lelkes tüntető tömeg megunta, és hazament.

Tudom, egy ország akkor szabad, ha szabad az internet. Sőt, a demokrácia alapja is az internet szabadsága. A sajtószabadság csak szabad internettel megvalósíható, de azért annyira nem, hogy a kormánypárt-közeli tévéadó is dolgozhasson. Teljesen egyértelműek az összefüggések, amelyek egyáltalán nem voltak relevánsak mondjuk bankadónál. És ez logikus is. A bankok által ránk terhelt több ezres havi összeg kutyafüle a havi hét egész százashoz képest.

Szóval én már mindent elhiszek. De leginkább azt, hogy aki nem volt ott, annyit tudott a városban zajló rendezvényről, mint az a Deák téri munkás, aki kinézve a tömegre közölte a kollégájával: Bammeg, már megint buzivonulás van.

És a nap konzekvenciája számomra: fitnesz termi bérlet és cirkuszi belépő helyett tüntikékre járok, így pedig rögtön megspórolom a havi hétszázat (vagy még többet), merthogy fizetni fogunk, efelől nincs kétségem. Ja, hogy szopni is? Azt nem most kezdtük, ám: "the show must go on".

2014-10-29





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h