Ugrás a fő tartalomra

ÜLDÖZÖTT KERESZTÉNY, VAGY BIZNISZ LETT A HIT?

Minden napra egy mese. Vagy inkább egy szerecsenmosdatás. Mert az nagyon megy egyeseknek. Legalább annyira, mint hitet hazudni a szent cél érdekében.
Ha az ember nagyon akar valamit, képes még egy rózsaszín szemüveget is felvenni, és le nem tenni addig, amíg a mesét el nem hiszi. Mint az az ismerős, akinek egy beszélgetés során felvetettem: a Keleti pályaudvarnál egy hét alatt egy migránst láttam imára borulni. Kivéve azt a harmincat, amelyik egyik tüntikéje előtt látványos imabemutatót tartott. De ez nem számít, mert olyat többet sose produkáltak. Ám a rózsaszín szemüveg megadta a választ. Az ott levő összes ember mindegyike szír keresztény volt, azért nem imádkoztak tisztes muszlimhoz méltóan, ellentétben az Afgán parkban imára borul százakkal - mondta.
Értem én. Hiszen teljesen logikus. Ott muszlim az afgán, itt keresztény minden szír. Négyezer hithű szír keresztény, akinek nagy része – egyébként érthető módon - Allah Akbar kiáltással indul tünti-rohamra, és tüntet Arab-tavasz módra.

Na de ha már lúd, legyen kövér. A rózsaszín szemüveg rám is felpattant egy röpke percre. Mégpedig Hegyeshalomnál.
Csúnyácska, de kedves fiatal srác állt meg mellettem. Fotóztam, ő rám mosolygott és megszólított. Váltottunk pár szót, semmiségekről. Aztán észrevettem, nyakában kereszt lóg. Rákérdeztem hát: „Te keresztény vagy?” Büszkén mutatta a karján is fityegő keresztet. Hm. Ezt tán le kellene fotóznom. És ő megengedte, sőt, boldog volt. „Tíz napja nem láttam az arcomat!” – mondta, a kijelzőn visszanézve portréját, majd elsietett egy csoportnyi fiúhoz. 


Nem, ők nem akarnak fotót – rázták a fejüket. Ám egyszer csak a srác visszajött, és hívott, menjek már vele. Pózba verődtek, és mindegyikük mutatta a kamera felé a hirtelen előkerült, nyakban lógó keresztet. Elkészült a kép, örültek a láttán, remélték, sorsukat megismeri a nagyvilág.
Én meg nem értettem, és azóta sem értek semmit. Sok egyforma kereszt a nyakakban, egy maroknyi keresztény ezernél is több muszlim között. Ha hithűek, akkor sajnálom őket. Nehéz lehetett vallásukat, elkötelezettségüket felvállalva élni egy iszlám országban. És nehéz lehetett a hosszú, több ezer kilométeres úton, melynek során szerencsére bántódásuk véletlenül sem lett. Nem lökték ki őket a csónakból, senki nem rántott kést rájuk, nem gyilkolták őket hitetlen hitük miatt a végtelen út során. Se buszon, se vonaton, se gyaloglás közben bajuk a hitetlen hitük miatt nem esett. 

A keresztek pedig? Mind-mind nagyon egyformák. Nem aranyak, nem ezüstök, mind csak olcsó tucatcikk csupán. De tudjuk, a hit ereje nem pénzben méretik. Ám tudjuk azt is, Németország és az unió várja menekülő szír, ám főleg üldözött keresztény fiait. Mármint azokat, akik nem maradtak otthon harcolni a hazájukért. És azokat is, akik számára a hit talán nem is más, mint puszta előny. Mert hitet vallani nehéz, de hazudni elég egy aprócska, vásári kereszt. És hogy mi az igazság? Azt csak ők tudják csupán. Ha igazak, Isten kísérje őket útjukon. Ha pedig nem....
Egy boltos pedig – lehet - jó üzletet csinált valahol Európa déli részén…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride, patrióták, pisilő kisfiú

Valamikor nagyon szerettem Brüsszelt. Kedves, kicsi főváros, a Benelux államok egyik gyöngyszeme, a németalföldi kereskedővárosok egyik legszebbje. Ma pedig a városalapító Goorik, és a Brüsszelt fővárossá kinevező Jó Fülöp forognak a sírjukban. Ma már ez a szépséges város, a klasszicizáló, de gótikus és barokk elemeket is felvonultató csodáival megint méltó lett nevének eredetéhez. Település a mocsárban.  Igen, Brüsszel neve eredetileg, a frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ezt változtatták később Broeklanden aan de Zenne-re, melynek jelentése nem más, mint település a mocsárban. Ebbe a mocsárba süllyedt vissza mára Brüsszel, az Európai Unió és a NATO fővárosa. A kontrasztok fővárosa. A kontraszt jó és kell, ám van, amikor már túl sok, amikor már zavaró a szemnek és az agynak. Ezt éltük most Brüsszelben… Most hétvégén európai patrióták tüntettek az unió fővárosában. A nyolc ország polgárai, bár kis létszámban, de annál elkötelezettebben álltak ki el...

A MIGRÁCIÓ IGAZI ARCA

Temérdek kérdés, kétely, kétség. Egy új helyzet, amivel most Magyarország szembesül. Péter – nevezzük így – korábban a BÁH-nál dolgozott. Napjait bevándorlók, letelepülők és menekültek között töltötte, még akkor, amikor egy ügyintéző ráért beszélgetni velük, amikor még volt esély és erő az egyéni sorsokkal foglalkozni. Szabadidejében imád olvasni, a földrajz, a történelem, a vallástörténet és a jog komolyan érdekli. Ezek miatt is átfogóan ismeri, összefüggéseiben látja a jelenlegi helyzetet. Nem akartam többet, mint beszélgetni vele. Beszélgetni a hazánkat elárasztó menekültekről, történeteket osztani meg egymással, és megkérdezni mindent, ami ma, Magyarországon a hétköznapi emberek számára érthetetlen és zavaró. Péter pedig mesélt, ám ez a mese keserű jövőt mutat.  -           Annyi féle fogalom kering! Tegyük tisztába, mi a különbség bevándorló, menekült, migráns között…. -        ...