Ugrás a fő tartalomra

ÜLDÖZÖTT KERESZTÉNY, VAGY BIZNISZ LETT A HIT?

Minden napra egy mese. Vagy inkább egy szerecsenmosdatás. Mert az nagyon megy egyeseknek. Legalább annyira, mint hitet hazudni a szent cél érdekében.
Ha az ember nagyon akar valamit, képes még egy rózsaszín szemüveget is felvenni, és le nem tenni addig, amíg a mesét el nem hiszi. Mint az az ismerős, akinek egy beszélgetés során felvetettem: a Keleti pályaudvarnál egy hét alatt egy migránst láttam imára borulni. Kivéve azt a harmincat, amelyik egyik tüntikéje előtt látványos imabemutatót tartott. De ez nem számít, mert olyat többet sose produkáltak. Ám a rózsaszín szemüveg megadta a választ. Az ott levő összes ember mindegyike szír keresztény volt, azért nem imádkoztak tisztes muszlimhoz méltóan, ellentétben az Afgán parkban imára borul százakkal - mondta.
Értem én. Hiszen teljesen logikus. Ott muszlim az afgán, itt keresztény minden szír. Négyezer hithű szír keresztény, akinek nagy része – egyébként érthető módon - Allah Akbar kiáltással indul tünti-rohamra, és tüntet Arab-tavasz módra.

Na de ha már lúd, legyen kövér. A rózsaszín szemüveg rám is felpattant egy röpke percre. Mégpedig Hegyeshalomnál.
Csúnyácska, de kedves fiatal srác állt meg mellettem. Fotóztam, ő rám mosolygott és megszólított. Váltottunk pár szót, semmiségekről. Aztán észrevettem, nyakában kereszt lóg. Rákérdeztem hát: „Te keresztény vagy?” Büszkén mutatta a karján is fityegő keresztet. Hm. Ezt tán le kellene fotóznom. És ő megengedte, sőt, boldog volt. „Tíz napja nem láttam az arcomat!” – mondta, a kijelzőn visszanézve portréját, majd elsietett egy csoportnyi fiúhoz. 


Nem, ők nem akarnak fotót – rázták a fejüket. Ám egyszer csak a srác visszajött, és hívott, menjek már vele. Pózba verődtek, és mindegyikük mutatta a kamera felé a hirtelen előkerült, nyakban lógó keresztet. Elkészült a kép, örültek a láttán, remélték, sorsukat megismeri a nagyvilág.
Én meg nem értettem, és azóta sem értek semmit. Sok egyforma kereszt a nyakakban, egy maroknyi keresztény ezernél is több muszlim között. Ha hithűek, akkor sajnálom őket. Nehéz lehetett vallásukat, elkötelezettségüket felvállalva élni egy iszlám országban. És nehéz lehetett a hosszú, több ezer kilométeres úton, melynek során szerencsére bántódásuk véletlenül sem lett. Nem lökték ki őket a csónakból, senki nem rántott kést rájuk, nem gyilkolták őket hitetlen hitük miatt a végtelen út során. Se buszon, se vonaton, se gyaloglás közben bajuk a hitetlen hitük miatt nem esett. 

A keresztek pedig? Mind-mind nagyon egyformák. Nem aranyak, nem ezüstök, mind csak olcsó tucatcikk csupán. De tudjuk, a hit ereje nem pénzben méretik. Ám tudjuk azt is, Németország és az unió várja menekülő szír, ám főleg üldözött keresztény fiait. Mármint azokat, akik nem maradtak otthon harcolni a hazájukért. És azokat is, akik számára a hit talán nem is más, mint puszta előny. Mert hitet vallani nehéz, de hazudni elég egy aprócska, vásári kereszt. És hogy mi az igazság? Azt csak ők tudják csupán. Ha igazak, Isten kísérje őket útjukon. Ha pedig nem....
Egy boltos pedig – lehet - jó üzletet csinált valahol Európa déli részén…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h