Ugrás a fő tartalomra

CSILLAGOT LÁTNI A SZATYORBAN....

Zsohár Zsuzsa tegnap Csillagot látott a Szatyorban. Hülyén hangzik, mi? Legalább annyira, mint amennyire a hölgy hülyén kezeli szerepét. Azt a szerepet, amivel saját magát ruházta fel. Azt a szerepet, amit egyébként sokan évekig, iskolában, komoly képzéssel sajátítanak el. Ő pedig? Felruházva magát e címmel végigtarolta az egész magyar médiát, nem kihagyva a repertoárból tanulmányokat megérő gesztikulációját, lekezelő mosolyát, és átizzadt ruháját sem. Hiába, no, a stílus kötelez. Na de kezdjük előröl.




Csillag Ádám forgatott. Sok helyütt, sokszor, gond nélkül. Forgatott a migránsokról is, sok helyütt és sokszor. Szociálisan érzékeny emberként igyekezett megmutatni azt a munkát, amit véleménye szerint áldozatosan végzett a Migration Aid csapata. Csak éppen belefutott egy apró ténybe. Abba, hogy sokan munkából lógva, családjuk, főnökük tudta nélkül simogatják a migránsokat nullahuszonnégyben. Márpedig az ilyen ember nem szeretne kamera elé kerülni. Gáz lenne a főnök, apa, anya, tánti és ángyi előtt is.
Be is szóltak neki, nem másutt, mint a Nyugati pályaudvar tranzitjában. Zsohár Zsuzsa pedig megjelent, mint önjelölt mentőangyal és természetesen szóvivő, kiutasította a kameramant, majd még közterület felügyelőt, meg rendőrt is hívott. Vagy nem. De tény, hogy a rendőr megjelent, Csillag Ádám pedig nem folytathatta a forgatást. Megtiltották neki a munkát.




Ezen incidens kapcsán kezdeményeztek megbeszélést, mégpedig a Szatyor bárba. Persze rögtön lett pár média rabszolga, akinek valahol, valamikor szintén tyúkszemére lépett a MA üdvöskéje. Mind a két „oldalon”. Merthogy röpke három hónapos tündöklése során az önjelölt szóvivő jó pár jogot megsértett. Többek között és különösen a sajtó munkatársainak jogait. Nézetei szerint úgy tűnik, csak a migránsoknak vannak jogai, mindenki másnak pedig csak kötelezettségei. A migránsokkal és a Migration Aiddel szemben is. Csillag Ádám pedig nem kért mást, csak egy „elnézést, tévedtem” mondatot…
Nos, a beszélgetés elkezdődött. Ádám elmondta véleményét, páran kiegészítettük néhány jogi aspektussal, hátha Zsohár asszony megérti egyszer, mit hibázott ámokfutásai során, és végre nem gondolja azt, hogy a szar a stelázsi polcára helyezve rögtön lekvárrá válik.
 


Ám nem így történt. Először csak Csillagot látott a Szatyorban, ám néhány kérdés után már valódi csillagok villódzhattak szemei előtt. Felállt ugyanis, és vele levő három gyermekére hivatkozva nemes egyszerűséggel elment. Jól olvassák: összeszedte gyermekeit, fizetett és távozott. Nem mondta el védőbeszédét, nem kért elnézést a hibáiért. Csemetéire hivatkozott és lelépett. Hiába, no, tudjuk, a gyerek mindig jó hivatkozási alap, és kiváló pajzs a védelemre.
Mi persze folytattuk a beszélgetést, és bár teljesen másként látjuk nem csak a migrációs válság kérdését, de a világ dolgait is, érdekes módon intelligens vitát tudtunk folytatni. Pedig ötünkből senki sem avanzsálódott szóvivővé, egyszerű, mezei médiamunkások voltunk csupán.
A bocsánatkérés tehát elrohanás okán elmaradt, a kérdéseink pedig megválaszolatlanok. Úgyhogy jöjjön egy felsorolás, hátha egyszer, valamikor, valaki ebből a fantomszervezetből válaszra méltat minket. Mert ugye a remény hal meg utoljára. Csillag úrnál is…..

 

Ki volt az, aki a MA, mint nem létező szervezet gondozására bízta a tranzit zónákat? Ki volt az, aki egy nem létező szervezet szóvivői posztjára Zsohár Zsuzsát kinevezte? Ki volt a felelőse a tranzit zónákban zajló dolgoknak, és milyen felhatalmazás alapján? Ki döntött arról, hogy a tranzit zónák nem közterületek? Hol van erről a jogszabályi felhatalmazás, és hol van a házirend? Ki volt-e függesztve valahol, hogy enni, inni, üríteni (khm), kutyát sétáltatni, fotózni tilos a tranzitok területén? Ki hatalmazta fel a főváros önkormányzatát és a FÖRI-t, hogy egy nem létező és nem bejegyzett szervezettel bármilyen megállapodást kössön? Ki hatalmazta fel a közterület felügyelőket, hogy közterületen megtiltsák a média munkáját? Ki hatalmazta fel Zsohár Zsuzsát, hogy mások jogaival egy személyben rendelkezzen? Miért gondolja Zsohár Zsuzsa, hogy hőn szeretett és nullahuszonnégyben pátyolgatott migránsai korlátozott cselekvőképességű, és döntésképtelen emberek, akik nem tudják jelezni, ha nem akarják, hogy fotózzák, filmezzék őket? Ki hatalmazta fel Zsohár Zsuzsát, hogy kirekesztő módon válogasson a médiumok között, megszabva, ki dolgozhat a tranziton belül, és ki nem? A migránsoknak vajon szólt-e Zsohár Zsuzsa, hogy ne szelfizzenek a tranzitban, mert a háttérben látszódó, munkából lógó segítők személyiségi jogait sérti a netre feltöltött fotó? Fellépett-e Zsohár asszony azon önkénteseivel szemben, akik tettlegesen bántalmazták, rángatták a média munkatársait, elszakítva még ruháját is? Belegondolt-e Zsohár Zsuzsa abba, hogy mekkora kárt okoztak nem csak a magyar államnak, a fővárosnak, de a magyar emberek életében, lelkében is, kizárólag nem szervezett, önhatalmú, és erősen szubjektív ámokfutásukkal?




Nos, várjuk a választ kérdéseinkre. Reméljük, Zsohár asszony nem lát csillagokat tőlük. És csak halkan súgjuk meg neki: a mostanság elindítani szándékozott bejegyeztetés nem visszamenőleges hatályú. Ergo csinálhatnak bármilyen alapítványt, szervezetet, bármit, ha ballépéseiért egy jó érzésű ember bepereli, kínjában csillagokat fog látni. És nem csak a szatyorban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán