Ugrás a fő tartalomra

CSILLAGOT LÁTNI A SZATYORBAN....

Zsohár Zsuzsa tegnap Csillagot látott a Szatyorban. Hülyén hangzik, mi? Legalább annyira, mint amennyire a hölgy hülyén kezeli szerepét. Azt a szerepet, amivel saját magát ruházta fel. Azt a szerepet, amit egyébként sokan évekig, iskolában, komoly képzéssel sajátítanak el. Ő pedig? Felruházva magát e címmel végigtarolta az egész magyar médiát, nem kihagyva a repertoárból tanulmányokat megérő gesztikulációját, lekezelő mosolyát, és átizzadt ruháját sem. Hiába, no, a stílus kötelez. Na de kezdjük előröl.




Csillag Ádám forgatott. Sok helyütt, sokszor, gond nélkül. Forgatott a migránsokról is, sok helyütt és sokszor. Szociálisan érzékeny emberként igyekezett megmutatni azt a munkát, amit véleménye szerint áldozatosan végzett a Migration Aid csapata. Csak éppen belefutott egy apró ténybe. Abba, hogy sokan munkából lógva, családjuk, főnökük tudta nélkül simogatják a migránsokat nullahuszonnégyben. Márpedig az ilyen ember nem szeretne kamera elé kerülni. Gáz lenne a főnök, apa, anya, tánti és ángyi előtt is.
Be is szóltak neki, nem másutt, mint a Nyugati pályaudvar tranzitjában. Zsohár Zsuzsa pedig megjelent, mint önjelölt mentőangyal és természetesen szóvivő, kiutasította a kameramant, majd még közterület felügyelőt, meg rendőrt is hívott. Vagy nem. De tény, hogy a rendőr megjelent, Csillag Ádám pedig nem folytathatta a forgatást. Megtiltották neki a munkát.




Ezen incidens kapcsán kezdeményeztek megbeszélést, mégpedig a Szatyor bárba. Persze rögtön lett pár média rabszolga, akinek valahol, valamikor szintén tyúkszemére lépett a MA üdvöskéje. Mind a két „oldalon”. Merthogy röpke három hónapos tündöklése során az önjelölt szóvivő jó pár jogot megsértett. Többek között és különösen a sajtó munkatársainak jogait. Nézetei szerint úgy tűnik, csak a migránsoknak vannak jogai, mindenki másnak pedig csak kötelezettségei. A migránsokkal és a Migration Aiddel szemben is. Csillag Ádám pedig nem kért mást, csak egy „elnézést, tévedtem” mondatot…
Nos, a beszélgetés elkezdődött. Ádám elmondta véleményét, páran kiegészítettük néhány jogi aspektussal, hátha Zsohár asszony megérti egyszer, mit hibázott ámokfutásai során, és végre nem gondolja azt, hogy a szar a stelázsi polcára helyezve rögtön lekvárrá válik.
 


Ám nem így történt. Először csak Csillagot látott a Szatyorban, ám néhány kérdés után már valódi csillagok villódzhattak szemei előtt. Felállt ugyanis, és vele levő három gyermekére hivatkozva nemes egyszerűséggel elment. Jól olvassák: összeszedte gyermekeit, fizetett és távozott. Nem mondta el védőbeszédét, nem kért elnézést a hibáiért. Csemetéire hivatkozott és lelépett. Hiába, no, tudjuk, a gyerek mindig jó hivatkozási alap, és kiváló pajzs a védelemre.
Mi persze folytattuk a beszélgetést, és bár teljesen másként látjuk nem csak a migrációs válság kérdését, de a világ dolgait is, érdekes módon intelligens vitát tudtunk folytatni. Pedig ötünkből senki sem avanzsálódott szóvivővé, egyszerű, mezei médiamunkások voltunk csupán.
A bocsánatkérés tehát elrohanás okán elmaradt, a kérdéseink pedig megválaszolatlanok. Úgyhogy jöjjön egy felsorolás, hátha egyszer, valamikor, valaki ebből a fantomszervezetből válaszra méltat minket. Mert ugye a remény hal meg utoljára. Csillag úrnál is…..

 

Ki volt az, aki a MA, mint nem létező szervezet gondozására bízta a tranzit zónákat? Ki volt az, aki egy nem létező szervezet szóvivői posztjára Zsohár Zsuzsát kinevezte? Ki volt a felelőse a tranzit zónákban zajló dolgoknak, és milyen felhatalmazás alapján? Ki döntött arról, hogy a tranzit zónák nem közterületek? Hol van erről a jogszabályi felhatalmazás, és hol van a házirend? Ki volt-e függesztve valahol, hogy enni, inni, üríteni (khm), kutyát sétáltatni, fotózni tilos a tranzitok területén? Ki hatalmazta fel a főváros önkormányzatát és a FÖRI-t, hogy egy nem létező és nem bejegyzett szervezettel bármilyen megállapodást kössön? Ki hatalmazta fel a közterület felügyelőket, hogy közterületen megtiltsák a média munkáját? Ki hatalmazta fel Zsohár Zsuzsát, hogy mások jogaival egy személyben rendelkezzen? Miért gondolja Zsohár Zsuzsa, hogy hőn szeretett és nullahuszonnégyben pátyolgatott migránsai korlátozott cselekvőképességű, és döntésképtelen emberek, akik nem tudják jelezni, ha nem akarják, hogy fotózzák, filmezzék őket? Ki hatalmazta fel Zsohár Zsuzsát, hogy kirekesztő módon válogasson a médiumok között, megszabva, ki dolgozhat a tranziton belül, és ki nem? A migránsoknak vajon szólt-e Zsohár Zsuzsa, hogy ne szelfizzenek a tranzitban, mert a háttérben látszódó, munkából lógó segítők személyiségi jogait sérti a netre feltöltött fotó? Fellépett-e Zsohár asszony azon önkénteseivel szemben, akik tettlegesen bántalmazták, rángatták a média munkatársait, elszakítva még ruháját is? Belegondolt-e Zsohár Zsuzsa abba, hogy mekkora kárt okoztak nem csak a magyar államnak, a fővárosnak, de a magyar emberek életében, lelkében is, kizárólag nem szervezett, önhatalmú, és erősen szubjektív ámokfutásukkal?




Nos, várjuk a választ kérdéseinkre. Reméljük, Zsohár asszony nem lát csillagokat tőlük. És csak halkan súgjuk meg neki: a mostanság elindítani szándékozott bejegyeztetés nem visszamenőleges hatályú. Ergo csinálhatnak bármilyen alapítványt, szervezetet, bármit, ha ballépéseiért egy jó érzésű ember bepereli, kínjában csillagokat fog látni. És nem csak a szatyorban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h