Ugrás a fő tartalomra

EURÓPA, A HALÁL/SOROS

Hogy miért nem szeretem Soros Gyuri bácsit? Mert ő nekem nem Gyuri bácsi. Nem tudom, Putyin valóban elfogatóparancsot adott-e ki ellene, vagy ez csak kamu. Ám ha igen, csókoltatom Vlagyimir Vlagyimirovics mindkét kezét.
Ugyanis ezt a manipulátort nem egyszerűen nem szeretem, hanem egyenesen utálom.

Eddig is utáltam, de ez a migráns-válság kapcsán csak fokozódott. Ugyanis a – szó szerint - drága lény erősen migráns-simogató és támogató lett. Na, félreértés ne essék, nem emberi jóság vett rajta erőt. Ő olyat ugyanis nem ismer. Az ő jósága pusztán számokban mérhető. És hát kisakkozta egy este, otthon, pohár bora mellett, hogy a modernkori rabszolgatartás a migránsokkal tök jól megoldható.


Félreértés ne essék. Én is pokolian élvezném Scarlett O’Hara életét. Képes lennék naphosszat a verandán könyökölve nézni, hogyan dolgoznak a földemen a munkások, és bánatomat a szeretett Mami vállán sírnám el. De Soros – aki csakazértsem Gyuri bácsi – ezt teljesen másként gondolja. Valami rém fondorlatos módon a klasszikus rendtartó-felügyelők helyett ő jogvédőket akar alkalmazni, akik majd elmondják a modern kori rabszolgáknak, és persze nekünk, szegény, munkanélkülivé váló polgároknak is, miért kell segítenünk elnincstelenedésünk árán is a jöttmenteknek.

Persze nem elég neki, hogy választott hazájában, Amerikában újjáéleszti a rabszolgatartás intézményét, már Európa is a célpontja lett. Mert hát itt is van szegénykének pár milliárd dollárnyi érdekeltsége. Szóval nyissuk csak meg a kapukat – befelé. Kifelé már annyira nem kéne – szerinte. Hát csoda, hogy utálja a kerítésünket, legalább annyira, mint az amerikai Nagy Falat?


Így hát szépen elmagyarázza nekünk, hogy miért kell szeretnünk a migriket. És elmagyarázza nekik, mit kell tenniük, hogy ha utáljuk is őket, akkor se tudjuk hazaküldeni. Sőt, azt is elmondja nekik, hogy Európa útjai és nagyvárosai semmiben sem különböznek a Duna-korzótól vagy a Szajna partjától, ergó nyugodtan és békében végig lehet sétálni rajtuk. Mindehhez még füzetet is nyomtat a számukra – elfeledkezve arról az egyszerű tényről, hogy pátyolgatottjai nagy része aluliskolázott, megkockáztatom, jó részük analfabéta, amúgy meg olyan sok kuntakinti nyelvet beszél, hogy arra egy vékonyka füzet nem elég. 

Ám tudja azt is a jó öreg: a szóbeszéd mindent megold. Így lett minden migri január elsején született, és persze pokolian szír, még akkor is, ha a fárszit is csak nyögve tolta, vagy az arabot szudáni akcentusban, szuahélivel keverve beszélte.

Azt persze, hogy Angela mama megette-e Soros hülye kampányát, vagy kapott egy kevéske valamit, amúgy barterba a szelfizésért cserébe, nem tudom. De azt hiszem, kicsit benézte a dolgot szegény öreglány. Lassan emelnie kell a tűzoltók bérezését, annyi extra munkát ad nekik a sok lángra lobbanó menekültbázis, és ha nem vigyáz, hamarosan az ovisok is tüntetnek majd, nem csak a Pegida és persze kedvenc mindenki-szír migránsai. Előbbiek tornatermük elfoglalása és kedvenc karikapörgetős-labdázós programjuk elmaradása kapcsán, míg utóbbiak jogos – Soros által megígért – jussukat – pénzt, fegyvert, paripát – követelve. Na jó, elég nekik a kaja-pia helyett a lóvé is, mert hát az ígéret szép szó. És némi globális meleg, mert a hideget utálják. Aztán persze nem árt pár bár és étterem, jó wifi, cigi, tuti mobil. Csak dolgozni ne kelljen.


Merthogy erről még nem beszél a Soros. Kivárja az időt, míg az őslakos, a szép, fehér európai kihal a harcban, az idegbajban, az éhezésben, a behurcolóktól elkapott valamilyen kórságban, vagy egyszerűen megunja, és lelép mondjuk a lassan kiürülő Szudánba, új hazát teremteni. Aztán majd elmondja a migriknek: ideje hadrendbe állni és ismerkedni a munkával. Hugyért – szarért, persze, amúgy Isaura módra. 

Addig majd ő finanszírozza a projektet, kis támogatói körével karöltve. Hadrendbe állít marketingest, sok jó reklámszakembert, médiát és mindenféle gurut. Persze kell még majd pár pszichológus és pszichiáter, mert ha mégsem jön el a Kánaán, nagy eséllyel behisztizik a sok migráns. És akkor beáll a káosz.
Akkor már kevés lesz a migri-simogatók – jól megpénzelt – hada és serege. Akkor már az összes szír kereszténynek hazudott beszivárgó Allah Akbart kiáltva fog a városokra rontani. Kevés lesz itthon is a Helsinki Bizottság, a Menedék Alapítvány, a Migszol és a Migration Aid, telepakolva a temérdek kielégületlen mámival és pénzéhes kipással. Mert addigra eltapsolják a pénzt, megunják az elvtelen simogatást, és – kétségük ne legyen - ők lesznek a felbőszült tömeg elsődleges célpontjai. 


Hiszen ígéret szép szó, nemdebár? Ígértek itt Új Ígéret Földjét, hiszen a Soros ezt adta ukázba. Ígértek tejjel és mézzel folyó Kánaánt, lakást, kocsit, új asszonyt. A csepegtetett pénzzel együtt Soros papa azt azonban nem mondta, hogy a lófasz nem a földi gyönyörök netovábbja.

A vén közgazdász ezt megint jól kimatekozta. Európát pedig tőle már újfent csak egy csoda mentheti meg. Vagy tán Putyin, ha egyszer tényleg elkapja….

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán