Ugrás a fő tartalomra

CSAK EGY MAGYAR...

„Harminchárom pár cipőt osztott szét pénteken a rászoruló roma gyerekeknek a kiskundorozsmai Árpa utcában. A cipőket a szegedi Migráns Szolidaritás (Migszol) csoport a Szegedi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat segítségével osztotta szét. A gyerekek névre szólóan vehették át a lábbeliket.”

Ennyi a hír a délmagyar.hu oldalán. Nekem pedig eldurrant az agyam. Félreértés ne essék, nem a cigánygyerekektől sajnálom vagy irigylem azt a cipőt. Nem az fáj, hogy az én gyerekem nem kapott tőlük, csak a migránsnak, no meg újabban a cigánynak jár az AirMax.




Az dühít, hogy ebben az országban ezektől a rejtélyes és titokzatos, soha be nem jegyzett, így elszámolásra sem kötelezhető, ki tudja, kik által és milyen céllal alapított csoportoktól mindenki kaphat mindent, feltéve, hogy nem magyar.

Soha nem látott volt az összefogás idegen, az országba betörő és azon tornádóként végigpusztító néptömegek érdekében, de soha, senki ilyen mértékben nem gyűjtött a fázó, éhes, sötétben kuporgó magyar gyerekekért, idősekért, elesettekért. Ki gondol a kórházból infúziós állványt tolva a patikába osonkodó betegre, akinek nem tudják biztosítani a gyógyszert, maga kell hát megvegye? Ki gondol a salétromos, penészes falak között tanuló és étkező iskolásokra? Ki gondol végre egyszer a magyarokra?




Nem adott a magyar hajléktalannak a Migration Aid, nem ad a magyar gyereknek a MigSzol. Pedig van nagyon sok éhező, fázó, lyukas cipőben járó magyar gyerek is. Ám ő nem fontos. A röszkei kisfiú szedje csak a migránsok által eldobált élelmet, ha éhes. A magyarkanizsai idős asszony túrjon csak a kukában egy hordható papucs után, ha nincs miben járnia. Mert neki nem jár. Mert ő „csak egy magyar”. 




Elmondani nem tudom, a hónapok során hányszor hallottam ezt a degradáló, fröcsögve kiokádott mondatot a migránsokat simogatók szájából. Mindenütt. Szegeden, a Keletinél, a Nyugatinál, úton és útfélen. Mert ő már régen nem magyar. A multikulti és a liberális agymosás áldozata, aki jól megtanulta a leckét: harapj abba a kézbe, amely etet.




Mi pedig némán, birkamód tűrjük, hogy ezek a magyargyűlölő emberek itt éljenek közöttünk. Élősködjenek a gazdanépen, amit oly nagyon megvetnek, elvegyék tőlük, amit nekik járónak vélnek, mert dögöljön meg a szomszéd tehene is. Tűrjük, hogy magyar állampolgárnak vallják magukat, miközben köpnek miránk, megtagadják saját kultúránkat, gyűlölik történelmünket és hagyományainkat. És még véletlenül sem akad senki, aki őket nevezné rasszistának, kirekesztőnek, gyűlölködőnek. Nem akad senki, aki ezt a csürhét végre nemzetárulás okán elküldené oda, ahova való: a jó büdös francba. Üzenem ennek a hazaáruló bagázsnak: ez még itt az én hazám!



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h