Ugrás a fő tartalomra

NEM UTÁLOM A MIGRÁNSOKAT....

Liberális ismerőseim rendre kérdezik: én miért utálom a menekülteket. A válasz egyszerű: nem utálom őket, és nem tartom menekülteknek.
Következetesen a migráns szót használom, mert bár biztosan akad köztük jó pár valóban menekülő, nagy részük nem más, mint bevándorló, beszivárgó, új honfoglaló – nevezze mindenki úgy, ahogy szeretné őket.


Szóval nem utálom a migránsokat. Vannak emberi sorsok, amelyek megérintenek egy pillanatra. Vannak szemek, pillantások, amelyek megragadnak. Ám aztán jön egy következő arc, egy gyűlölettel teli tekintet, egy odavetett „no photo”, és a korábbi nőies elgyengülés tovaszáll.



Nem utálom a migránsokat. Egyszerűen megpróbálok nem csak a szépre és a jóra figyelni. Nem csak a bájos gyermeki arcokat észrevenni, nem csak az elgyötört női tekinteteket keresni. Próbálok nem csak a megható történetekre fülelni. Látom a gyűlöletet, a haragot, és bizony nőként észreveszem a ruha alatt dagadó, harcos izmokat is. Észreveszem a katonás tartást és viselkedést. Azt pedig eldönteni, hogy ő menekülő katona, vagy éppen beszivárgó terrorista, nem az én dolgom.




Nem utálom a migránsokat. Éppen csak nem kedvelem a hívatlan és pofátlan vendéget. Nem szeretem, ha szemetelnek az én szép országomban, nem akarom, hogy a mi pályaudvarainkon, falvainkban, földjeinken aludjanak. Utálom, ha a bokrokon, fákon szaros gatya lóg, és hiába édes a Hello Kitty-s takaró, nem a kukoricásban van a helye. Nem akarom, hogy a kopott, öreg, de azért a gyermekkoromat idéző vonatokat mocskolják össze, és azt sem, hogy a mi buszsofőreinket fertőzzék mindenféle kórsággal.



Nem akarok már maszkos és gumikesztyűs embereket látni, ahogy terelik őket, ételt osztanak nekik, szedik utánuk a szemetet. Azt a szemetet, amit kondenzcsíkként húzva hagynak maguk mögött az útjuk során. Végig, egész Európán. Nyolc országon áthaladva sem képesek megtanulni, mi a szemeteskuka, és mire való. Nem kell a napi harminc köbméternyi mocsok, amit csak Hegyeshalom takarít el utánuk.




Nem utálom a migránsokat. Félek tőlük. Nem egy-egy embertől tartok, nem a gyerekek és az asszonyok azok, akiktől rettegek, és nem is az a pár jópofa srác, aki integet, ha útja során fehér embert lát. Ettől a beazonosíthatatlan, bizonytalan céllal érkező embertömegtől félek. Nem az eltérő kultúrájuktól tartok, mert mindig érdekelt a más, az ismeretlen. Szívesen megnézem, megismerem – nála, az ő országában. De félek attól, hogy lassan ez a más lesz az elfogadható és az elfogadandó Európában, és az én, szemükben hitetlen gyerekeimnek kell majd a szemetet szedni a mocsok-hegyen csücsülő és vígan falatozó migránshorda után. Nem félek, de tartok attól, amit a sok barátságos szem, a sok könnyeztető emberi sors művelni tud, ha hordába verődik, és éppen útját állják. Mert akkor a bájos gyermek pajzs lesz a kezükben, az elesett asszony feláldozható eszköz a harchoz, megejtő sztorijuk pedig már csak egy régi, elfeledett mese.


Nem utálom a migránsokat. Egyszerűen csak nem bízok bennük. És nem kérem őket az én hazámba. Én már csak annyit szeretnék tudni: miért jönnek ide? Miért jönnek erre? A választ, az igazat pedig tőlük kérem. Őszintén…


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h