Ugrás a fő tartalomra

SÁRGA MARS A HATÁRSZÉLRE



Önkéntes taxisok siettek a határra, hogy az ott szolgálatot teljesítő katonák és rendőrök számára összegyűjtött taxis adományokat átadják. A célra több százezer forint jött össze, a lelkes csapatot a Hunhír.info munkatársa is elkísérte Beremendre, a horvát-magyar határszélre. 

Az emberek utálják a taxisokat. Vagy éppen szeretik. A taxisok meg utálják a rendőröket. Még véletlenül sem szeretik. Aztán tegnap mégis történt valami. Mert ahogy nem minden taxis forintkergető b*zi (volt férjem szavaival élve), úgy nem minden rendőr a taxisokra vadászó bírságoló gép. Sőt. A déli határon, a katonák mellett és velük együtt dolgozó rendőrök most tutira nem.

A taxis pedig híreket is hallgat. Meg az utasok is mesélnek. Ezért aztán a taxis sok mindent tud, lát és hall, még ha nem is mindig mondja. Aztán gondol egyet és összerántja pár haverját, hogy jót tegyen. Nem nagy hírveréssel, nem médiahisztivel és Facebook-oldallal, csak amúgy a maga módján.

Segíteni akartak és megköszönni. Megköszönni a déli határszakasznál dogozó rendőrök és katonák áldozatos munkáját. Azt, hogy ők végre megint nyugodtan élhetnek és dolgozhatnak a fővárosban. Így hát összetrombitálták kis csapatukat, és alig két nap alatt közel négyszázezer forint értékű felajánlás érkezett. No, nem a „nagy” és „nagymúltú” taxis cégektől, még véletlenül sem. Ők leginkább elzárkóztak, elhatárolódtak, „jajnemtellikrá” siránkoztak. Ám olyan kisebb, de elhivatott fuvarszervezők, mint a Max Taxi és a TaxiPlus mellé jó pár „kalóz” is becsatlakozott, még ha cége nem is akart segíteni. Tizenhárom kocsi, sok vidám ember. 




 
A nyolc órakor gyülekezők igencsak ébredeztek még. Talán csak a lelkesen becsatlakozott családtagok és barátok voltak kicsivel éberebbek. Ennek következtében a lányok indultak el bevásárolni az összegyűlt pénzből – ami lehet, nem is volt rossz ötlet. Vidám hangulatban, sokat viháncolva hét bevásárlókocsit pakoltak tele, ennek a temérdek müzliszeletnek, csokinak, energiaitalnak, és egyéb hasznos cuccnak kellett még beférni a sárga kocsikba, melyek már jócskán meg voltak rakva ásványvízzel, konzervvel, gyógyszerekkel, egyéb felajánlásokkal.

Röpke háromórányi beszélgetés, jellegzetes taxis sztorizgatás, vásárlás és pakolás után útra kelt a konvoj, nem kis feltűnést keltve az M6-oson, a benzinkúton, ahol pihenni és egyeztetni álltak meg, de bizony Beremenden is bepillázott a jónép, amikor begördült a sok sárga autó.





Theisz Ferenc polgármester úr viszont örült. Sőt, felajánlotta a falucska hűtőkonténerét, ahová fáradtan, de örömmel pakolták fiúk és lányok közösen a sok-sok felajánlást. Szükség szerint innen tudnak majd válogatni az egyenruhások. Aztán leültek kávézni, mert az aprócska település egy rögtönzött vendéglátással köszönte meg, hogy valaki végre rájuk is figyel.

Furcsa, hiszen állítólag a Zsaruellátó rendszeresen szállít e kicsike, de a határvédelem szempontjából központinak számító településre is. Azt is suttogják náluk, nem fogadhatnak el semmit a szolgálatot teljesítők. Ám lehet, félreértés történt, ugyanis a település vezetője, de még a rendőrök és katonák vezetői sem hallottak még e civil kezdeményezésről, sőt, adományt, felajánlást sem kaptak tőlük. Mi már lassan nem tudjuk, ki és kinek gyűjt, ám egy biztos: a taxisok felajánlása célba ért, Beremend lakosságának és vezetésének segítségével.

Így biztosak lehettek abban, minden, amit vettek és vittek, jó helyre kerül. És hogy mennyire? Nem sokkal később egy teherautó gurult a raktár elé. A taxisok segítettek a kocsira pakolni mindent, amit csak akartak. A fiúk rakodtak, a lányok begyűjtötték a köszönő puszikat a jóképű egyenruhás legényektől. Jó volt ott lenni. Jó volt megköszönni nekik, hogy dolgoznak a biztonságunk, nyugodt életünk és békés álmunk érdekében.

A déli határ és az oda vezető út pedig röpke fél napra sárgállott a pesti taxiktól. Ismét megmutatták, mire képesek ők, ha nagyon akarnak. 




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h