SÁRGA MARS A HATÁRSZÉLRE

Önkéntes taxisok siettek a határra, hogy az ott szolgálatot teljesítő katonák és rendőrök számára összegyűjtött taxis adományokat átadják. A célra több százezer forint jött össze, a lelkes csapatot a Hunhír.info munkatársa is elkísérte Beremendre, a horvát-magyar határszélre. 

Az emberek utálják a taxisokat. Vagy éppen szeretik. A taxisok meg utálják a rendőröket. Még véletlenül sem szeretik. Aztán tegnap mégis történt valami. Mert ahogy nem minden taxis forintkergető b*zi (volt férjem szavaival élve), úgy nem minden rendőr a taxisokra vadászó bírságoló gép. Sőt. A déli határon, a katonák mellett és velük együtt dolgozó rendőrök most tutira nem.

A taxis pedig híreket is hallgat. Meg az utasok is mesélnek. Ezért aztán a taxis sok mindent tud, lát és hall, még ha nem is mindig mondja. Aztán gondol egyet és összerántja pár haverját, hogy jót tegyen. Nem nagy hírveréssel, nem médiahisztivel és Facebook-oldallal, csak amúgy a maga módján.

Segíteni akartak és megköszönni. Megköszönni a déli határszakasznál dogozó rendőrök és katonák áldozatos munkáját. Azt, hogy ők végre megint nyugodtan élhetnek és dolgozhatnak a fővárosban. Így hát összetrombitálták kis csapatukat, és alig két nap alatt közel négyszázezer forint értékű felajánlás érkezett. No, nem a „nagy” és „nagymúltú” taxis cégektől, még véletlenül sem. Ők leginkább elzárkóztak, elhatárolódtak, „jajnemtellikrá” siránkoztak. Ám olyan kisebb, de elhivatott fuvarszervezők, mint a Max Taxi és a TaxiPlus mellé jó pár „kalóz” is becsatlakozott, még ha cége nem is akart segíteni. Tizenhárom kocsi, sok vidám ember. 

 

A nyolc órakor gyülekezők igencsak ébredeztek még. Talán csak a lelkesen becsatlakozott családtagok és barátok voltak kicsivel éberebbek. Ennek következtében a lányok indultak el bevásárolni az összegyűlt pénzből – ami lehet, nem is volt rossz ötlet. Vidám hangulatban, sokat viháncolva hét bevásárlókocsit pakoltak tele, ennek a temérdek müzliszeletnek, csokinak, energiaitalnak, és egyéb hasznos cuccnak kellett még beférni a sárga kocsikba, melyek már jócskán meg voltak rakva ásványvízzel, konzervvel, gyógyszerekkel, egyéb felajánlásokkal.

Röpke háromórányi beszélgetés, jellegzetes taxis sztorizgatás, vásárlás és pakolás után útra kelt a konvoj, nem kis feltűnést keltve az M6-oson, a benzinkúton, ahol pihenni és egyeztetni álltak meg, de bizony Beremenden is bepillázott a jónép, amikor begördült a sok sárga autó.

Theisz Ferenc polgármester úr viszont örült. Sőt, felajánlotta a falucska hűtőkonténerét, ahová fáradtan, de örömmel pakolták fiúk és lányok közösen a sok-sok felajánlást. Szükség szerint innen tudnak majd válogatni az egyenruhások. Aztán leültek kávézni, mert az aprócska település egy rögtönzött vendéglátással köszönte meg, hogy valaki végre rájuk is figyel.

Furcsa, hiszen állítólag a Zsaruellátó rendszeresen szállít e kicsike, de a határvédelem szempontjából központinak számító településre is. Azt is suttogják náluk, nem fogadhatnak el semmit a szolgálatot teljesítők. Ám lehet, félreértés történt, ugyanis a település vezetője, de még a rendőrök és katonák vezetői sem hallottak még e civil kezdeményezésről, sőt, adományt, felajánlást sem kaptak tőlük. Mi már lassan nem tudjuk, ki és kinek gyűjt, ám egy biztos: a taxisok felajánlása célba ért, Beremend lakosságának és vezetésének segítségével.

Így biztosak lehettek abban, minden, amit vettek és vittek, jó helyre kerül. És hogy mennyire? Nem sokkal később egy teherautó gurult a raktár elé. A taxisok segítettek a kocsira pakolni mindent, amit csak akartak. A fiúk rakodtak, a lányok begyűjtötték a köszönő puszikat a jóképű egyenruhás legényektől. Jó volt ott lenni. Jó volt megköszönni nekik, hogy dolgoznak a biztonságunk, nyugodt életünk és békés álmunk érdekében.

A déli határ és az oda vezető út pedig röpke fél napra sárgállott a pesti taxiktól. Ismét megmutatták, mire képesek ők, ha nagyon akarnak.