Ugrás a fő tartalomra

EURÓPA MEGTELT, DE A MIGRÁNS IS LÁZONG

Európa megtelt és lázong. Az emberek hazajöttek a nyaralásból, kiemelték feneküket a tengerek, tavak langyos simogatásából, kijózanodtak a fesztiválok sörfolyásából, felébredtek a kánikulai kómából és körülnéztek a városokban.
Európa és Magyarország az ősz közeledtével már lázong a migráns-áradat ellen. Mondják, radikalizálódik a vén kontinens, és persze a pár "szélsőséges" hangtól sokkal jobban kell rettegni, mint a pár ezer betolakodótól. Nem a napi több ezer migráns, de a pár száz radikális az igazi veszély.
De kétségek ne legyenek: radikalizálódnak a migránsok is. Röszkén és Kiskunhalason, de már a sétatérnek használt zöldhatáron is lázadnak, gyújtogatnak, rendőrre támadnak, házakba és kertekbe törnek be. Tele vannak a hírek felzúdulásaikkal, a nyugati és a tengerentúli média mégis csak nyomorult sorsukról tudósít. Mainstream tévéadók a Keleti betonján, alvó gyerekek és mezítlábas kamaszok képei, no persze ne tévedj: az ételosztás látható, a csipszes zacskó már nem polkorrekt.
És tegnap a Keletinél már tüntettek. Jogokért, lehetőségért. Mert bár Európa megtelt és lázong, a migráns bránere is tele, hát ő is lázong.
Öt nap, tíz nap, két hét, egy hónap. Ennyi ideje élnek emberek a pályaudvar mellett. Ennyi ideje esznek, alszanak, és - miért is lenne másként? - ürítenek a Keleti aluljárójában. Mert ők tovább akarnak menni, Németország felé.
Itt is mindenki azt akarja, hogy tovább menjenek. A lakosság besokallt, elege van. A migráns besokallt, elege van. Senki sem akarja őket a tereken, a lépcsőházakban, a közterületeken, lepusztult gyárakban, folyópartokon. Senki nem akarja őket a gyerekeink, asszonyaink közelében. Senki nem akarja, hogy rájuk szóljanak, hogyan öltözzenek.
A migránsok sem akarnak itt lenni. Tüntettek hát egyet. Tegnap még csak mécsest gyújtottak a pályaudvar lépcsőin, mondván Európa keze véres, Európa és Magyarország tehet a 71 migráns haláláról. Hogy miért? Csak. Mert magyar rendszámú teherautóban, mert Ausztria területén találták meg őket. Bűnös hát a magyar, és bűnös Európa. Félreértés ne essék: minden ember megérdemli a méltó életet, és egy sem a kegyetlen halált. De az nem érdekes senkinek, hogy ők fizettek az embercsempésznek, ők szálltak be abba a járgányba, amit előtte láttak? Megvásárolták a halálukat, drága pénzért, felnőtt, felelős és döntésre képes emberként. Mégis, újfent mi vagyunk a hibásak, Európa és a magyar keze véres, nem a valódi bűnösé. De hát kell a bűnbak és könnyű szidni a magyart. A valódi bűnös büntetése pedig majd elsikkad a médiahírek között.
Aztán tüntettek egy kört még tegnap is. Előretolva a gyerekeket, szétforgácsolt kartonpapírra írva angolul és saját nyelvükön a követelést: el innen! Mondják, a magyar emberek jók. Azt is mondják, a magyar rendőrök rosszak. Nem is jöttek hát oda a Keletinél a kékruhások. Skandált, kiabált, énekelt és táncolt a migráns-csapat, a férfiak előretolták a gyerekeket, a szírek az afgánokat, és indult a körmenet. Körbe-körbe, magyar ember számára ijesztő vehemenciával és hangerővel, feltüzelt hangulatban. Sok nagyhangú férfi, néhány asszony és jó pár gyerek. Körbe-körbe, majd leülve a lépcsők előtt. Lehetőséget. jogokat követelve.
Az ország pedig nem engedi őket tovább. Mert béklyóba köti kezünket az EU. Mert nem tehetjük, nem pakolhatjuk őket buszokra, a nyugati határ felé: itt van, irány a nyugat!
És újra, és megint a magyar a hibás. Megállítottuk mi már a tatárt, a törököt, a szovjetet, hát most megállíthatjuk a migráns-hordát. Mert nekünk mindig ez a feladatunk. Köszönet érte pedig sose jár.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán