Értem. Magyarország a kívánságműsorok hazája lett. Ezeregy éjszaka és három kívánság.
Jelentem, így már nekem is lenne néhány apró kívánságom.
Először is kérek 36-os méretű Converse és Airmax cipőket a lányomnak és magamnak, valamint szintén Airmax-et, de 40-es méretben. Az, hogy itthon ne kelljen rezsit, lakbért fizetnem, gondolom, alap, ahogy azt is elvárom, a jövőben a Telekom biztosítsa az ingyen internetemet is.
Étkezni és ruházkodni a jövőben adományokból kívánok, de csak minőséget fogadok el. Zara, Pull&Bear, H&M jöhet, a többire nem tartok igényt. Fintorogva a Prada-t is elfogadom, de a Burberryt sem utasítom vissza.
Ha már ilyen kívánságokkal lehet ebben az országban előállni, akkor szeretném, ha egy csillogó fekete limuzin felvenne a gettóbeli házunk előtt, és egészen Monaco-ig vinne. Természetesen rendőri kísérettel, és lassú menetben, hogy el ne fáradjon az általam válogatott, kizárólag daliás kíséret egyetlen tagja sem. Láttam pár jóvágású készenlétist, őket biztosan várom a kíséretbe. Persze út közben, ha megéhezek, etessen és itasson akárki, bárki, előre szólok, az olasz és az orosz konyha a kedvencem.
Megérkezve szeretnék a Hotel Columbusban lakni, de a lakosztály tartozéka legyen Jason Statham is. Ha már lúd, legyen kövér, nem? A vacsorámat a Forma-1 sztárjainak kíséretében kívánom elfogyasztani, a kedvencem Barrichello. Mindezt természetesen a magyar adófizetők számlájára, de kegyesen megengedem és beszállhat a többi ország is, amin átgrasszálok úri kedvemben.
Amúgy a bankszámlámról hiányzik 15.112.598 forint, szóval azt is kérem.
Ja, hogy fel kellene ébrednem, mert bilibe lóg a kezemben? És mégis, miért? Itt a fél Európán átgrasszáló horda mehet autópályán, akadályozhatja a forgalmat, sőt, annak mentén sátrat verhet, ha elfárad, mégis büfiztetik őket a rendőrök és lassan kiskanállal melengetik a heréiket, meg ne fázzanak a hirtelen jött és általuk meg nem szokott hidegben. Nem akarnak regisztrációt, a sátrakat csak előzetes megtekintés után foglalják el, feltéve, hogy kellően meleg és kényelmes az ágy. Ha úgy hozza kedvük, kitörnek, rendőrre támadnak, semmilyen törvényt betartani nem óhajtanak. Buszt követelnek, persze ingyen, miközben velünk kemény tízezreket fizettetnek egy bérletért. Ha összefossák a buszt, még a sofőr kell, hogy elnézést kérjen tőlük, és magyar emberek takarítják utánuk a széthagyott mocskot. Nem akarnak mást, csak és kizárólag amit ők követelnek. Jár nekik minden, amúgy alanyi jogon, lehet az kaja vagy pia, ruha, cipő, telefonkártya, wifi, busz, vonat, de ha játszótárs kell, azt is elveszik. Ránk akkor miért vonatkoznak a törvények?
Mert van egy varázsszó: menekült. Hát én is szeretnék egy kicsit menekült lenni. Nem soká, csak pár napra. Egyszer az életben hadd legyen már az én fenekem is kinyalva.
Mondja már meg valaki, az én egyszerű és nőies kívánságom miért nem teljesíthető? Csak mert magyar vagyok?
Jelentem, így már nekem is lenne néhány apró kívánságom.
Először is kérek 36-os méretű Converse és Airmax cipőket a lányomnak és magamnak, valamint szintén Airmax-et, de 40-es méretben. Az, hogy itthon ne kelljen rezsit, lakbért fizetnem, gondolom, alap, ahogy azt is elvárom, a jövőben a Telekom biztosítsa az ingyen internetemet is.
Étkezni és ruházkodni a jövőben adományokból kívánok, de csak minőséget fogadok el. Zara, Pull&Bear, H&M jöhet, a többire nem tartok igényt. Fintorogva a Prada-t is elfogadom, de a Burberryt sem utasítom vissza.
Ha már ilyen kívánságokkal lehet ebben az országban előállni, akkor szeretném, ha egy csillogó fekete limuzin felvenne a gettóbeli házunk előtt, és egészen Monaco-ig vinne. Természetesen rendőri kísérettel, és lassú menetben, hogy el ne fáradjon az általam válogatott, kizárólag daliás kíséret egyetlen tagja sem. Láttam pár jóvágású készenlétist, őket biztosan várom a kíséretbe. Persze út közben, ha megéhezek, etessen és itasson akárki, bárki, előre szólok, az olasz és az orosz konyha a kedvencem.
Megérkezve szeretnék a Hotel Columbusban lakni, de a lakosztály tartozéka legyen Jason Statham is. Ha már lúd, legyen kövér, nem? A vacsorámat a Forma-1 sztárjainak kíséretében kívánom elfogyasztani, a kedvencem Barrichello. Mindezt természetesen a magyar adófizetők számlájára, de kegyesen megengedem és beszállhat a többi ország is, amin átgrasszálok úri kedvemben.
Amúgy a bankszámlámról hiányzik 15.112.598 forint, szóval azt is kérem.
Ja, hogy fel kellene ébrednem, mert bilibe lóg a kezemben? És mégis, miért? Itt a fél Európán átgrasszáló horda mehet autópályán, akadályozhatja a forgalmat, sőt, annak mentén sátrat verhet, ha elfárad, mégis büfiztetik őket a rendőrök és lassan kiskanállal melengetik a heréiket, meg ne fázzanak a hirtelen jött és általuk meg nem szokott hidegben. Nem akarnak regisztrációt, a sátrakat csak előzetes megtekintés után foglalják el, feltéve, hogy kellően meleg és kényelmes az ágy. Ha úgy hozza kedvük, kitörnek, rendőrre támadnak, semmilyen törvényt betartani nem óhajtanak. Buszt követelnek, persze ingyen, miközben velünk kemény tízezreket fizettetnek egy bérletért. Ha összefossák a buszt, még a sofőr kell, hogy elnézést kérjen tőlük, és magyar emberek takarítják utánuk a széthagyott mocskot. Nem akarnak mást, csak és kizárólag amit ők követelnek. Jár nekik minden, amúgy alanyi jogon, lehet az kaja vagy pia, ruha, cipő, telefonkártya, wifi, busz, vonat, de ha játszótárs kell, azt is elveszik. Ránk akkor miért vonatkoznak a törvények?
Mert van egy varázsszó: menekült. Hát én is szeretnék egy kicsit menekült lenni. Nem soká, csak pár napra. Egyszer az életben hadd legyen már az én fenekem is kinyalva.
Mondja már meg valaki, az én egyszerű és nőies kívánságom miért nem teljesíthető? Csak mert magyar vagyok?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése