Ugrás a fő tartalomra

KONTRASZTORSZÁG KÍVÁNSÁGMŰSORA

Értem. Magyarország a kívánságműsorok hazája lett. Ezeregy éjszaka és három kívánság.
Jelentem, így már nekem is lenne néhány apró kívánságom.
Először is kérek 36-os méretű Converse és Airmax cipőket a lányomnak és magamnak, valamint szintén Airmax-et, de 40-es méretben. Az, hogy itthon ne kelljen rezsit, lakbért fizetnem, gondolom, alap, ahogy azt is elvárom, a jövőben a Telekom biztosítsa az ingyen internetemet is.
Étkezni és ruházkodni a jövőben adományokból kívánok, de csak minőséget fogadok el. Zara, Pull&Bear, H&M jöhet, a többire nem tartok igényt. Fintorogva a Prada-t is elfogadom, de a Burberryt sem utasítom vissza.
Ha már ilyen kívánságokkal lehet ebben az országban előállni, akkor szeretném, ha egy csillogó fekete limuzin felvenne a gettóbeli házunk előtt, és egészen Monaco-ig vinne. Természetesen rendőri kísérettel, és lassú menetben, hogy el ne fáradjon az általam válogatott, kizárólag daliás kíséret egyetlen tagja sem. Láttam pár jóvágású készenlétist, őket biztosan várom a kíséretbe. Persze út közben, ha megéhezek, etessen és itasson akárki, bárki, előre szólok, az olasz és az orosz konyha a kedvencem.
Megérkezve szeretnék a Hotel Columbusban lakni, de a lakosztály tartozéka legyen Jason Statham is. Ha már lúd, legyen kövér, nem? A vacsorámat a Forma-1 sztárjainak kíséretében kívánom elfogyasztani, a kedvencem Barrichello. Mindezt természetesen a magyar adófizetők számlájára, de kegyesen megengedem és beszállhat a többi ország is, amin átgrasszálok úri kedvemben.
Amúgy a bankszámlámról hiányzik 15.112.598 forint, szóval azt is kérem.
Ja, hogy fel kellene ébrednem, mert bilibe lóg a kezemben? És mégis, miért? Itt a fél Európán átgrasszáló horda mehet autópályán, akadályozhatja a forgalmat, sőt, annak mentén sátrat verhet, ha elfárad, mégis büfiztetik őket a rendőrök és lassan kiskanállal melengetik a heréiket, meg ne fázzanak a hirtelen jött és általuk meg nem szokott hidegben. Nem akarnak regisztrációt, a sátrakat csak előzetes megtekintés után foglalják el, feltéve, hogy kellően meleg és kényelmes az ágy. Ha úgy hozza kedvük, kitörnek, rendőrre támadnak, semmilyen törvényt betartani nem óhajtanak. Buszt követelnek, persze ingyen, miközben velünk kemény tízezreket fizettetnek egy bérletért. Ha összefossák a buszt, még a sofőr kell, hogy elnézést kérjen tőlük, és magyar emberek takarítják utánuk a széthagyott mocskot. Nem akarnak mást, csak és kizárólag amit ők követelnek. Jár nekik minden, amúgy alanyi jogon, lehet az kaja vagy pia, ruha, cipő, telefonkártya, wifi, busz, vonat, de ha játszótárs kell, azt is elveszik. Ránk akkor miért vonatkoznak a törvények?
Mert van egy varázsszó: menekült. Hát én is szeretnék egy kicsit menekült lenni. Nem soká, csak pár napra. Egyszer az életben hadd legyen már az én fenekem is kinyalva.
Mondja már meg valaki, az én egyszerű és nőies kívánságom miért nem teljesíthető? Csak mert magyar vagyok?


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h