Ugrás a fő tartalomra

A SZEMKILÖVETŐ DIKTÁTOR MEGTEKINTETTE A GERONTOZOMBIK ÉLŐLÁNCÁT

 

A Kossuth térre érkezve azt gondoltuk, kedélyes nyugdíjas találkozóba csöppentünk, nem pedig egy bejelentett tüntetésre érkeztünk. Egyetlen tény zavarta csak meg a kedélyes délutáni képet: a sok-sok párt stand, és a temérdek papírzászlócska, DK-logóval. Szóval mégis lesz itt tüntike! Rogán ma a Parlamentben abbéli véleményének adott hangot, hogy Gyurcsány Ferenc igen előrelátó volt, mikor bezáratta az OPNI-t. Nos, úgy tűnik, igaza volt, mert Fletó – persze a vörös démon Vadai hathatós segítségével – a környék nyugdíjas klubjait Budapestre hozatta egy röpke délutáni performansz erejéig. 

dk-tunt-15-09-21-4.jpg 

 




Bár fennen hirdették kabátjaikra ragasztott matricáikkal, hogy meg kell fogni egymás kezét, a Parlament előtt és az oldalánál állók még véletlenül sem kapaszkodtak szomszédaik mancsába. Sokkal inkább kedélyesen fogták kis laminált papírjukat, tartották a színes zászlókat és cseverésztek egymással, akárha a Gerbeaud teraszán ücsörögnének. Féltünk is, hogy megfáznak szegények a metsző szélben, végtére is a Kossuth tér mégsem egy úri cukrászda melegét kínáló hely. Lehet, nem véletlen, hogy a szép épület Duna felőli oldalára már nem állt senki. Vagy csak nem volt a közelben több nyugdíjas klub, így nem jutott elég aktivista? Ki tudja…

Ám vérük hamar felpezsdült a hűlő időben, rögtön kétszer is egymás után. Először akkor, amikor Fleto megjelent kíséretével, és nagy kegyesen megrázogatta hívei tenyerét, végigvonulva a sorfal előtt. A második pezsdülés a már öt óra óta ott gyülekező hazafiak láttán történt. A maroknyi csapat ugyanis elindult körbenézni, mi is zajlik a nemzet háza előtt és körül. Sétájukat a készenléti rendőrség kísérte, no meg az agymosottak (és történelmet nem ismerők) „nácik, fasiszták” bekiabálása. Egyetlen egy ember volt csak tisztában alapvető történelmi és ideológiai tényekkel, így ő egy halk, és némileg reszketeg „nyilasok” kiáltást eresztett meg, de valahogy ez sem talált célba egyetlen ellentüntetőnél sem.




Az egészségügyi séta után a csapat a MIÉP pár aktivistájával közösen szemlélte az egyre jobban reszkető szépkorúakat, mikor is megjelent a fővezér. A nyugdíjas klub rögtön lelkes lett és még a hidegről is megfeledkezett. Gyurcsány láttán pedig a tér közepére sietett köszönteni a böszmét a hazafias csapat is. Csak amúgy a maguk módján intették: valaha ő mondta, ha nem tetszik, el lehet innen menni. Hát akkor miért nem teszi?




Úgy látszik, az egész délután a „nácik” körül köröző Vadai nem figyelmeztette időben az éltes híveket, mert azok rögtön „Nácik, haza!” kiabálással rontottak a szabad véleményüket kinyilvánítani vágyókra, a gyors lincseléstől csak a hideg tartotta vissza őket. Ám szerencsére az ágálókat gyorsan felálló rendőrsorfal választotta el a csúnya fekete ruhásoktól, majd gyorsan megunták a hisztit és hazamentek az agg legények. Bár az is elképzelhető, kikiabálván magukat rájöttek, a rettegés sokkal inkább az ő profiljuk, ezért döntöttek a gyors elosonkodás mellett.




A nagy heppening kifáradt a kudarc láttán. Nemhogy seprűnyelet nem tudtak törni a gaz nácikok hátán, de még a tervezett mécsesgyújtás is elmaradt, valószínűleg a Cavington bevételének híján. Arról pedig, hogy miért is, mi célból szervezték e performanszukat, tán már csak Fletó és a vörös démon beszélnek egy pohár bor mellett, ugyanis a rendőrségi és honvédelmi törvény kifogásolt módosításait jóval a zsúr előtt már megszavazta a parlament. Lehet, valóban előrelátó lépés volt Fletó részéről az OPNI bezáratása…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ANTIDEMOKRATIKUS AGYKATYVASZ…. …avagy ruszkik haza, csak úgy, a CEU okán Itten, kérem, nincsen demokrácia. Mondjuk éjjel sikítva ébredtem álmomból, mert azt álmodtam, hogy a tüntető balliberális csürhe átvette a hatalmat, és Gizi néni jól bevált ernyőjével veri fejen a népet, most éppen a pedagógus hiszti után, a CEU okán. Bár Gizi néni nem tudja, hogy mi az a CEU, de tegnap jó buli volt a dékás haverokkal kimenni tüntetni. Sütött a nap, itt a tavasz, az orvos szerint pedig jót tesz egy kis séta. Zárva volt ugyanis az esztéká, és a piacolás sem lehetett alternatíva, hát legyen egy kis virágvasárnapi vidám vasárnap. Ment tehát, és hívta magával szomszéd Zsuzsit, akinek a férje épp pecázni volt a haverokkal. Kitolta hát Zsuzsi a babakocsit, benne Kisbencével, majd rászólt mobilon apára, menjen már ő is, jó a buli. Amolyan prájdos a hangulat. Szól a zene a teherautón, néha skandálnak valami zorbánellenest, és az most nagyon trendi. Nagyobb buli, mint vasárnap soppingo

BOLTOS JÓZSI MEGTÉRÉSE

(egy ismerős mesélte, valós történet alapján) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer a srác. Na jó, inkább már férfiember, amolyan középkorú, stabil egzisztenciával, kicsinyke bolttal, sok vevővel, igazán jó hobbival. Szerette őt mindenki, vidám, jó kedélyű ember volt, akinél a vevők nem csak a vásárlás rövidebb – hosszabb idejére ragadtak le. Én is mindig kedveltem, különösen, mert amolyan igazi, tökös, jobboldali radikális pasinak ismertem meg. A boltjában is vállalta ezirányú kötődését, igaz, zsidózni csak pajeszos - kaftános vevők híján kezdett neki. Mert hát az üzlet, az üzlet. Ám az élet mindig tartogat meglepetéseket és eget – földet rengető változásokat. Ilyen volt a migránsáradat. Barátunk, aki korábban cigányt, négert vadul hajított ki boltjából, elkötelezett migráns - simogató lett. Járt ki a pályaudvarokra, terekre, szállított adományt, vásárolt és vitt mindent, amit csak jónak gondolt. Ment éjjel és nappal, mint zsidóban a fájdalom. Én is ritkán