Ugrás a fő tartalomra

AKIKNEK MÉG FÁJ A HANGOS HÜLYESÉG

„Fiam, nem tragédia, ha hülyét csinálsz magadból, de ne lássák”, „kértem, hogy csendben legyen buta, de ön sajnos hangos” – írta oldalán, kommentben egy igen kedves kolléga. No igen, erről újfent a migránssimogatók jutottak eszembe, főleg hogy ma könnyes megemlékezést tartanak hőn szeretett Keleti pályaudvarok emlékezetes és ikonikus aluljárójában. Igen, ott ahová várják vissza a szerencsétlen menekülteket. Hülyén és igen hangosan.

Merthogy ezek a lények még mindig ott tartanak, hogy hisznek a mesékben. Ez amúgy nem baj, én is szeretem Hófehérke történetét, de ez a mese más. Nem kicsit. Nagyon. Ez Párizs robbanásaival, Brüsszel bezárásával végződik, vérrel, halállal, egy kontinens és ősi kultúrája pusztulásával. Végződik? Sajnos nem... Szóval a mese.



A kicsi migri egy szép napon felébredt sziesztaálmából, valahol a török határnál, a táborban. No nem félreérteni. Kicsi migri nem feltétlenül szír. Lehet afgán, de iraki, bangladeshi, sőt, mindenféle fekete-afrikai országbéli is. Mert a török tábor csak amolyan átmeneti pihenőhely. Pihende, ahol lehet várni az embercsempészt, és ejtőzni egy-két napot, vagy akár évet az út során, attól függően, háború elől menekülnek, vagy csak arra hivatkozva grasszálnak. 

Szóval kicsi migri felébred, ránéz az órájára, vagy az ájfon hatosa kijelzőjére, és megállapítja, elmúlt négy óra. Ideje hát útra kelni, Európa felé. Az persze nem jut eszébe, ehhez pont elég lenne csak a Boszporuszon átkelni, és már ott is lenne. Nem, számára Európa az Unió. Útra kel hát, halált megvető bátorsággal összepakol, és asszonyára aggatja a csomagokat. Kezébe nyomja az összes gyereket is, és elindul. Rendíthetetlen elszántsággal felül a buszokra, vonatokra, és utolsó erejét összekaparva elvánszorog egy, uszkve négy kilométert egy-egy határon át a következő, államilag finanszírozott szállítóeszközig. Két szállítóeszköz között a meseszerető embereknek elmesél egy megható történetet meneküléséről, szerencsétlenségéről, és arról, hogy adta el kicsi házát a háború sújtotta terület közepén kisebb vagyonért. Mert szereti őt az Istene, hát feljebb vitte az ingatlanárakat. Kér pár pokrócot, ruhát és étket, amiből kiválogatja, mi a trendi, mi maradhat. A maradékot asszonya csomagjaiba tömködi, a felesleget pedig elegáns mozdulattal elhajigálja.



A mesénkből tán ki is maradhatna, hogy néha hisztizik a kicsi migri, ha útja során akadályba ütközik. Mondjuk ronda magyar kerítésbe, vagy akaratos macedón rendőrbe. Ilyenkor tüntet. Hangosan és követelőzve. Esetleg bevarrja a száját és éhségsztrájkol. Mondjuk némelyikük olyan pocakos, másikuk olyan szépen kigyúrt, hogy a zsírból és az izmokból tuti pár hétig eltáplálkozik a szervezetük, de a médiában ez a hiszti tök jól mutat. Aztán van, amelyik magára vési asszonya rúzsával, hogy inkább lőjék le, de ő az EU-ba tart, mert Merkel mama várja. Szóval a mer’kell kór általuk is terjed. Csak azt nem értem, hogy miért nincs végre egy jó érzésű, emberbarát macedón rendőr, aki a sok apró kérést végre teljesítené, csak úgy, mesébe illő módon, a kies határon. Ők biztos nem szeretik már a meséket. A mer’kell kór pedig még kábít, álmokat sző újabb egymillió kicsi migri érkezéséről, integrációjáról és vele Európa szép, új jövőjéről, együttélésről és nagy, felebaráti szeretetről. Azokkal, akik szeretni nem akarnak, de hódítani igen.



Na szóval, megy a migri az útján, ha asszonya lábáról lekopik is a cipő a nagy terhek cipelése közben. A lényeg, hogy a hijab a fején maradjon. És elér álmai földjére, az Unióba. Valahová. (Mondjuk nem a csúnya, náci Magyarországra!) És ott körülnézve megnyugszik. Sok-sok város, sok kicsi városrész, ahová ő valóban tud integrálódni, ahogyan azt tőle elvárják. Hiszen ezt akarják az európaiak, hát megmutatja, hogy igenis megy az a fránya integráció. Megkeresi hát a világát. Azt a világot, ahol már a gyerekek háromnegyede is muszlim. Azt a helyet, ahol sok régi bevándorló, és annak leszármazottja él. És onnantól ő már nem kicsi migri, hanem komoly bevándorló. A társadalom része, még ha eltartott is. Na, oda, a sajátjai közé simán beintegrálódik.

De tudja, ha ott elfogy a hely, akkor átfolyik a tömeg a kapun, át a negyed falain, terjeszkedik és terjeszti hitét. Na, akkor eljön számára a Kánaán. Na jó, nem Kánaán, de valami hasonló. És akkor Isten, Buddha, Hórusz, Odin, Visnu és miegyéb mentse az öreg kontinens lakóit. Mert akkor vége a szép, szivárványos profilképek világának. Nem lesz többé esélyetek egy éven át készülni a nyári buzivonaglásra, amit ráadásul „pride”-nak, azaz büszkeségnek neveztek. Nem tudtok majd félmeztelenül vonaglani sokak szeme láttára, nem lehettek büszkék a másságotokra. Jó eséllyel szépen, csöndben és illedelmesen, némán és titkolva megélhetitek azt, a lakás falai között. Esetleg. Ha nem jönnek rá. 



Módotok sem lesz melegházasságot kötni, abban gyereket nevelni, és az utcán, tömegek szeme láttára nyelvetek a párotok torkán lenyomni. És félreértés ne essék. Nem lesz többé részegen tántorgó tizenéves lány sem, aki aligszoknyában a nyakunkba önti a sört a négyeshatoson, és nem lesz magát metroszexinek valló ifjú legényke sem. Elfelejthetitek Mr. Grey és mind az ötven árnyalata történeteit, de a letöltések sem mennek majd pornhub.com-ról.

Jön majd a szép és nagyon új világ. No, nem a terrorista szervezetek, a robbantgatók és lövöldözők miatt, akik szerintetek véletlenül sem lehettek soha kicsi migrik. Nem! Ők kizárólag már itt élő, az intergrációval küszködő korábbi bevándorlók, mintha ez valamiféle mentség lenne a számukra. Az itt élő, szépen és lassan többséggé váló, magában integrálódgató egykori migrik miatt nem fogtok tudni az utcákon vonaglani a liberalizmus, a szólásszabadság, a nagy szeressükegymástgyerekek jegyében. Akkor már esélyetek sem lesz mindenféle szabadságjogokról vitatkozni a nagy nyilvánosság előtt, esélyetek sem lesz arra, hogy előjogokat követeljetek mindenféle kisebbségnek, mert ti lesztek a kisebbség. Mi leszünk a kisebbség. Mert megmondták már: „We prepared our souls for it to settle” és azt is, hogy „Islam is our religion, that will remain forever and the whole world is our home”. Szóval szótárakat elő, és készüljetek az új világ rendjére! Egyelőre elég még csak angolul... Egyelőre.


Aztán egyszer persze már bánni fogjátok, hogy egykoron kibaszósdiból, megfelelési kényszerből, vagy egyszerű agymosottságból kifolyólag minden migrit agyonsimogattatok. Vagy ha ti nem, hát a gyerekeitek. Már ha lesznek. Mert amelyik veszett kutya nem ugat, az biztos, hogy az őt korábban simogató kézbe harap. Főleg, ha kipás. És köztetek bizony abból sok akadt, még ha most látványosan és hangosan retteg újfent minden, eddig a migrik mellett szervezetten kiálló izraelita a sok Európába keveredett muszlim miatt. Szóval tessék gyorsan észbe kapni, és Európa jövőjén agyalni. Azon, hogyan vegyétek rá kerítésen túl élő, migránssimogató cimboráitokat, értsék meg, milyen jövő vár rájuk az Óvilágban. Vagy kezdjétek el szervezni az áttelepülést Ázsia és Afrika lassan kiürülő területeire. Ajánlom azonban előtte a kútfúrás mesterségének elsajátítását, mert arrafelé a víz olyan ritka, mint köztetek a gondolkodni tudó. Mert ugye nem tragédia, ha hülyét csinálsz magadból, de ne lássák. Nálatok pedig igen sokan látták.

A mese végül nem mese lett. Fikció vagy beteljesülni látszó jövőkép? Döntse el mindenki maga. Ahogy azt is, a realista mit is tesz. Koránt olvas, vagy pedig inkább most kerítést épít, később pedig majd lőni tanul? De ezt a mondatot azért gyorsan tanuljátok meg elolvasni, és álmotokból ébresztve is fejből idézni:
لا إله إلا الله محمد رسول الله
lā ʾilāha ʾillā-llāh, muḥammadur-rasūlu-llāh

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h