SZÍNLELNI BOLDOG SZERETŐT...

Zsohár asszony megkapta fogorvos/fogtechikus/gyógyszerész (a tetsző kiválasztandó és aláhúzandó) barátjától a mixtura pectORALISt, és leforgatta brazil szappanoperáját. Leszboszon.
Mert most éppen ott haknizik,mint nonprofit, de azért ebből egész jól profitáló migráns-simogató. Szerencsére pasira lelt, bár ebben a liberál világban már semmin sem lepődtünk volna meg. Hát igen, megírtam valahol, hogy egyébként is mindennek Ramszesz az oka. A liberálfattyak memóriáját is a RAM-szesz butította le. De lehet, hogy a pectORALis. Ha már fogorvos a szentem. Vagy nem. Mert lehet, hogy gyógyszerész.

A magáról korábban őszinte nyíltsággal való nő („zsidó-shintoista maya-izlandó nő cigány és csádi beütéssel”) a szép és színes világot szereti. A multikulti és a nagy katyvasz jegyében tehát összeállt egy szír pasival. Aki ugye nagy eséllyel muszlim, tehát Koránt olvas, nem Bibliát és Tórát. Bár lehet, hogy azt sem. Ki tudja már ebben a nagy káoszban! A lényeg, hogy minél többszínű legyen a világ – kicsiben és nagyban is. Hát Zsuzsánk elkezdte a családnál.

És zajlik a csodás szappanopera. Három gyerek két apától, abból az egyik a szírtől van. Vagy nem. De majd lesz másik, ahogy Eötvös bácsi is mindig előhúzott egy másikat. Főleg, ha (egyik) apuka megunja a gyermekeit nevelő anya állandó haknizását, a folytonos nagymamai felügyeletet, a kölyök otthon-tanulását, ennek következtében a szocializáció hiányát. Mert hát valljuk be, gyereket táv-nevelni nem lehet. A Keleti pályaudvarról sem, nem hogy Leszboszról. Vagy a többi európai nagyvárosból, ahol épp migránst simogat. Szóval a gyerek távneveléssel nem fejlődik. Még ha ez valami újfajta, liberális vívmány is.

De vannak még kérdéseim. Mert én szeretem ezeket a brazil szappanoperára hajazó történeteket. Annyira szeretném tudni a mese elejét is, nem csak a csattanót, mert így nem értem. Teljes történetet kérek, ha már a végkifejletet, a nagy heppiendet megkaptuk, egyenesen a pofánkba! Ha már évek óta ismerik egymást, és egyes hírek szerint az egyik (Leszboszon, a várakozás közben ölelt, csodaszép) gyerek is Samertől vagy ki a frásztól van, akkor miért váltak el az útjaik? Vége lett, és most újra összeborulás van? Vagy elszakították őket egymástól, fájón és kegyetlenül? Ez is amolyan távkapcsolat volt nála, mint a gyereknevelés? És egyáltalán, hol ismerkedtek meg? A polgárháborútól sújtott Szíriában, az ISIS árnyékában bontakozott ki a nagy szerelem, ahol éppen jó pénzért eladták Samer vagy ki a frász kicsinyke házacskáját, a dübörgő gazdaság és felfelé ívelő ingatlanárak örömére? Mert hát Samer menekült, és Zsuzsánk elmondja, a menekült az, aki otthonát elvesztette. Mondjuk így, jó pénzért, a dübörgő ingatlanárak mellett én is szívesen elveszítem az otthonom, amíg találok másikat…. És a három év vagy négy alatt ebből a pénzből a migrálás miért nem sikerült? Mondjuk amikor még nyitva voltak a határok, és Zsuzsa nullahuszonnégyben várta migrijeit a Keletiben. És/vagy a Nyugatiban. Vagy egy menekülttáborban találtak egymásra, ahol a pasi gyáván lapított, míg hazáját éppen romjaira zúzták? Vagy lehet, hogy a jóember amolyan utazgató migráns? Néha Párizsba migrál, máskor elugrik Svédországba, majd hazamigrál Szíriába, esetleg Törökországba? Pénzzel, fegyverrel, paripával? Annyira szeretném tudni, volt-e Magyarországon az áldott lélek? Megsimogatták-e itt a fejecskéjét, mielőtt ide-oda menekülést folytatta? Mert hát végül is….jó biznisz ez a migrálgatás. Legalább annyira, mint a migráns-simogatás. És mellesleg lehet közben szerelmet is találni. Nem csak pénzt, fegyvert és paripát. Vagy tevét.

Na meg persze látom, sőt, szinte érzem az azonnal forgó kamerát is Leszboszon. Ahol – elképzelem lelki szemeimmel – Zsuzsa napok, hetek óta ül a tengerparton és várja a csónak érkezését. A műholdas telefonkapcsolat akadozik, hiába az ezereurós teló. Az még a vízben sem ázik el, ha szegény migri belepottyan, sőt, a török parti őrség ugrik is a víztől csöpögő hívásra. A szemét és folyton rendet tenni akaró oroszok miatt akadozik ám a vétel, sőt, a csónak is miattuk lyukad ki. Szóval vár, remegve lesi a mobilt, hiszen azért a szerencsétlen menekülőnek mindig akad pénze mobilegyenlegre. Biztos hívja majd a kedves! A parton keblére öleli közös szerelmük azóta felnövekedett gyümölcsét, és vár, vár, könnyes szemét a tengerre meresztve. Mert kedvesének most a migrálgatás során épp csónakba kellett ülnie. Most az a feladat, vagy mert az mutat jól a hirtelen és persze teljesen véletlenül éppen akkor odakeveredett kameraman felvételein. 

Hallom, hogy Isztambulban akarnak letelepedni. Csodás város, tele történelemmel, szépséggel. Szeretem. Biztos szeretni fogják az ott élők kedvencünk zsidó-shintoista maya-izlandó, cigány és csádi identitását. Pont belepasszol a szunnita többségű török lét mindennapjaiba. Ja, mégsem. Ők azért annyira nem elfogadók. Ráadásul kicsit sem liberálisok.

És így a szappanopera figyelése közben nekem is lett egy álmom! Kérjük meg sorosgyurit, finanszírozza már meg, hogy film készülhessen - szigorúan Andy Vajna atyáskodásával - Zsuzsánk életéből. A címe lehetne akár az is, hogy „Csók a szemétdomb tetején”. (Merthogy az Európában egyre gyakoribb környezet idilli hátteret adott a viszontlátás megható csókjának, amolyan igazi migráns-fílinget,)

És amíg a forgatókönyvet egy rátermett szír tehetség kisírja magából (remélhetőleg kevesebb kérdéssel és valóságosabbnak tűnő hazugságokkal, a véletlenül ott levő kamerának szóló gyors átöltözések kihagyásával, stb.), hagyjuk, kedvencünk hadd haknizzon tovább Európában. Bárhol, csak ne itthon. Addig is: lehet panaszkodni, hogy a táborban nincs bagzó-sátor. Csak halkan szólok: a börtönökben van!

U.i: Lehet nyafogni, hogy mindez magánügy. Nem az, kedves liberálfattyak. Fent nevezett ugyanis közüggyé és közkinccsé tette saját szerelmi szappanoperáját, mindemellett pedig önnön magát a közszereplők közé emelte már jó pár hónappal ezelőtt. Az pedig, hogy jelenlegi ámokfutása komoly biztonság- és védelempolitikai kérdéseket is felvet, már csak privát vélemény. És remélem, hogy nem csak az enyém.