Ugrás a fő tartalomra

SZÍNLELNI BOLDOG SZERETŐT...

Zsohár asszony megkapta fogorvos/fogtechikus/gyógyszerész (a tetsző kiválasztandó és aláhúzandó) barátjától a mixtura pectORALISt, és leforgatta brazil szappanoperáját. Leszboszon.
Mert most éppen ott haknizik,mint nonprofit, de azért ebből egész jól profitáló migráns-simogató. Szerencsére pasira lelt, bár ebben a liberál világban már semmin sem lepődtünk volna meg. Hát igen, megírtam valahol, hogy egyébként is mindennek Ramszesz az oka. A liberálfattyak memóriáját is a RAM-szesz butította le. De lehet, hogy a pectORALis. Ha már fogorvos a szentem. Vagy nem. Mert lehet, hogy gyógyszerész.

A magáról korábban őszinte nyíltsággal való nő („zsidó-shintoista maya-izlandó nő cigány és csádi beütéssel”) a szép és színes világot szereti. A multikulti és a nagy katyvasz jegyében tehát összeállt egy szír pasival. Aki ugye nagy eséllyel muszlim, tehát Koránt olvas, nem Bibliát és Tórát. Bár lehet, hogy azt sem. Ki tudja már ebben a nagy káoszban! A lényeg, hogy minél többszínű legyen a világ – kicsiben és nagyban is. Hát Zsuzsánk elkezdte a családnál.
És zajlik a csodás szappanopera. Három gyerek két apától, abból az egyik a szírtől van. Vagy nem. De majd lesz másik, ahogy Eötvös bácsi is mindig előhúzott egy másikat. Főleg, ha (egyik) apuka megunja a gyermekeit nevelő anya állandó haknizását, a folytonos nagymamai felügyeletet, a kölyök otthon-tanulását, ennek következtében a szocializáció hiányát. Mert hát valljuk be, gyereket táv-nevelni nem lehet. A Keleti pályaudvarról sem, nem hogy Leszboszról. Vagy a többi európai nagyvárosból, ahol épp migránst simogat. Szóval a gyerek távneveléssel nem fejlődik. Még ha ez valami újfajta, liberális vívmány is.

De vannak még kérdéseim. Mert én szeretem ezeket a brazil szappanoperára hajazó történeteket. Annyira szeretném tudni a mese elejét is, nem csak a csattanót, mert így nem értem. Teljes történetet kérek, ha már a végkifejletet, a nagy heppiendet megkaptuk, egyenesen a pofánkba! Ha már évek óta ismerik egymást, és egyes hírek szerint az egyik (Leszboszon, a várakozás közben ölelt, csodaszép) gyerek is Samertől vagy ki a frásztól van, akkor miért váltak el az útjaik? Vége lett, és most újra összeborulás van? Vagy elszakították őket egymástól, fájón és kegyetlenül? Ez is amolyan távkapcsolat volt nála, mint a gyereknevelés? És egyáltalán, hol ismerkedtek meg? A polgárháborútól sújtott Szíriában, az ISIS árnyékában bontakozott ki a nagy szerelem, ahol éppen jó pénzért eladták Samer vagy ki a frász kicsinyke házacskáját, a dübörgő gazdaság és felfelé ívelő ingatlanárak örömére? Mert hát Samer menekült, és Zsuzsánk elmondja, a menekült az, aki otthonát elvesztette. Mondjuk így, jó pénzért, a dübörgő ingatlanárak mellett én is szívesen elveszítem az otthonom, amíg találok másikat…. És a három év vagy négy alatt ebből a pénzből a migrálás miért nem sikerült? Mondjuk amikor még nyitva voltak a határok, és Zsuzsa nullahuszonnégyben várta migrijeit a Keletiben. És/vagy a Nyugatiban. Vagy egy menekülttáborban találtak egymásra, ahol a pasi gyáván lapított, míg hazáját éppen romjaira zúzták? Vagy lehet, hogy a jóember amolyan utazgató migráns? Néha Párizsba migrál, máskor elugrik Svédországba, majd hazamigrál Szíriába, esetleg Törökországba? Pénzzel, fegyverrel, paripával? Annyira szeretném tudni, volt-e Magyarországon az áldott lélek? Megsimogatták-e itt a fejecskéjét, mielőtt ide-oda menekülést folytatta? Mert hát végül is….jó biznisz ez a migrálgatás. Legalább annyira, mint a migráns-simogatás. És mellesleg lehet közben szerelmet is találni. Nem csak pénzt, fegyvert és paripát. Vagy tevét.

Na meg persze látom, sőt, szinte érzem az azonnal forgó kamerát is Leszboszon. Ahol – elképzelem lelki szemeimmel – Zsuzsa napok, hetek óta ül a tengerparton és várja a csónak érkezését. A műholdas telefonkapcsolat akadozik, hiába az ezereurós teló. Az még a vízben sem ázik el, ha szegény migri belepottyan, sőt, a török parti őrség ugrik is a víztől csöpögő hívásra. A szemét és folyton rendet tenni akaró oroszok miatt akadozik ám a vétel, sőt, a csónak is miattuk lyukad ki. Szóval vár, remegve lesi a mobilt, hiszen azért a szerencsétlen menekülőnek mindig akad pénze mobilegyenlegre. Biztos hívja majd a kedves! A parton keblére öleli közös szerelmük azóta felnövekedett gyümölcsét, és vár, vár, könnyes szemét a tengerre meresztve. Mert kedvesének most a migrálgatás során épp csónakba kellett ülnie. Most az a feladat, vagy mert az mutat jól a hirtelen és persze teljesen véletlenül éppen akkor odakeveredett kameraman felvételein. 

Hallom, hogy Isztambulban akarnak letelepedni. Csodás város, tele történelemmel, szépséggel. Szeretem. Biztos szeretni fogják az ott élők kedvencünk zsidó-shintoista maya-izlandó, cigány és csádi identitását. Pont belepasszol a szunnita többségű török lét mindennapjaiba. Ja, mégsem. Ők azért annyira nem elfogadók. Ráadásul kicsit sem liberálisok.
És így a szappanopera figyelése közben nekem is lett egy álmom! Kérjük meg sorosgyurit, finanszírozza már meg, hogy film készülhessen - szigorúan Andy Vajna atyáskodásával - Zsuzsánk életéből. A címe lehetne akár az is, hogy „Csók a szemétdomb tetején”. (Merthogy az Európában egyre gyakoribb környezet idilli hátteret adott a viszontlátás megható csókjának, amolyan igazi migráns-fílinget,)

És amíg a forgatókönyvet egy rátermett szír tehetség kisírja magából (remélhetőleg kevesebb kérdéssel és valóságosabbnak tűnő hazugságokkal, a véletlenül ott levő kamerának szóló gyors átöltözések kihagyásával, stb.), hagyjuk, kedvencünk hadd haknizzon tovább Európában. Bárhol, csak ne itthon. Addig is: lehet panaszkodni, hogy a táborban nincs bagzó-sátor. Csak halkan szólok: a börtönökben van!

U.i: Lehet nyafogni, hogy mindez magánügy. Nem az, kedves liberálfattyak. Fent nevezett ugyanis közüggyé és közkinccsé tette saját szerelmi szappanoperáját, mindemellett pedig önnön magát a közszereplők közé emelte már jó pár hónappal ezelőtt. Az pedig, hogy jelenlegi ámokfutása komoly biztonság- és védelempolitikai kérdéseket is felvet, már csak privát vélemény. És remélem, hogy nem csak az enyém.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h