Ugrás a fő tartalomra

KI KIVEL VAN?

A Fórum Szíriáért Egyesület Törökország budapesti nagykövetsége elé hívta ma délutánra azokat, akik szerették volna kifejezni tiltakozásukat az orosz gép lelövése kapcsán tanúsított török kommunikációval kapcsolatban. A megjelentek követelték, hogy a török kormány fejezze be az IÁ támogatását, és azonnali hatállyal fejezze be a szíriai és iraki olajkutakból származó nyersolaj értékesítését is. Felszólították a magyar kormányt, hogy állítsa vissza a diplomáciai kapcsolatokat Damaszkusszal, hiszen így a titkosszolgálatok is hasznos információkat kaphatnának az Európába szivárgó terroristákról.

Ennyi a mai hír. Egy maroknyi ember, akik fontosnak érezték kifejezni a véleményüket. Egyre kevesebben. Nemrégiben az orosz követség előtt tüntettek szírek, kétszer is egymás után. Szintén maroknyian. Egy másik csoport. Ők Putyin elnököt szidták – a köcsög Putyin visszatérő szólam volt kommunikációjukban. Ők azért emelték fel a szavukat, mert véleményük szerint Oroszország ártatlan civileket támad. Ma együtt lengett az orosz és a szír zászló a török követség előtt. Érti ezt még valaki?

Pedig nem is annyira bonyolult. A gyökerek a síita és szunnita ellentétben keresendők. Márpedig ez a VII. század óta probléma, és egészen a kerbelai csatáig vezethető vissza. Itt most legyen annyi elég, hogy akkor azok a muszlimok, akik úgy gondolták, egyedül Isten jelölheti ki az Iszlám Állam (logikusan nem a mai terrorszervezet) új vezetőit, azok lettek a síiták. Ők hitték, hogy Mohamed próféta Ali nevű követőjét jelölte ki erre a feladatra. A szunniták lettek azok, akik inkább az erény és a rátermettség elvei alapján kívántak vezetőt választani. Ennek alapján ez utóbbi irányzatban annyi vallási tanító lehet, amennyit a közösség csak el tud fogadni, míg a síitáknál a mai napig a vallási vezető vérvonala alapján kapcsolódik Alihoz, de inkább Mohamed prófétához.

Egyszerűbben: a síiták a Próféta családjának leszármazási vonalát követve tesznek hitet vallásuk autentikus folyamatossága mellett, míg a szunniták a társak döntéseire helyezik a hangsúlyt ebben a kérdésben. Mindebből logikusan következik, hogy a szunnitáknál a vallási vezető személye, tettei és szavai megkérdőjelezhetők, míg a síitáknál ez nem fordulhat elő. Ez a megkérdőjelezhetőség, illetve elvitathatatlanság az oka annak, hogy a világ majdnem összes iszlamista terrorszervezete szunnita muszlimokból áll.

Tény az is, hogy a muszlim világ nagy hányada szunnita, ám Libanonban, Szíriában, Jemenben, Irakban is egyre jelentősebb számban élnek síiták. Sőt, egyre több országban meghatározó politika erőnek is számítanak. Maga Aszad szíriai elnök alavi vallású, mely a síita irányzat egyik ága. Tehát teljesen leegyszerűsítve a kérdést megérthetjük: a síita Irán és a libanoni Hezbollah csoport a síizmus egyik ágához, az alavita felekezethez tartozó Bassár el-Aszad elnök legfőbb támaszai, miközben a szunnita Perzsa-öböl-menti államok és Törökország az Aszad ellen harcoló felkelőket támogatják. Szintén vallási alapokon nyugszik a Szíriában és a síita többségű Irakban az al-Kaida, valamint az IÁ közel-keleti tevékenysége, a szunnita terrorszervezetek ugyanis hitetleneknek tartja a síitákat.

Persze mindez a vallási harc komolyabb tanulmányt is megérne, de annak megértéséhez, miért tüntet az egyik szír csoport az orosz ellen, míg másik felük orosz zászlókkal a török ellen, ebből a röpke levezetésből pontosan érthető.
„Azt hiszem, meg kell értenünk végre, hogy az iszlám világot megosztó vallási ellentét mindannyiunk számára veszélyt jelent. (Ez az ellentét) a legsúlyosabb biztonsági fenyegetés nemcsak a régióra, hanem az egész világra nézve" – mondta egykor Mohammad Dzsavád Zarif iráni külügyminiszter. Érdemes elgondolkodnunk szavain, hiszen ma már látható, hogy a síita-szunnita ellentét nem csak az iszlám problémája, de az egész világra nézve fenyegető. És akkor még nem is beszéltünk a Közel-Kelet keresztény lakosairól, de a kurdokról sem...


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h