Ugrás a fő tartalomra

LEX CEU, AVAGY VÉTÓ A TÖRVÉNYESSÉGRE…

(…avagy amikor túl sok birka abalyog)

Valamikor, az átkosban, április 4-ét a felszabadulás ünnepeként volt kötelező megülni. Tudjátok: a hosszú évtizedekig tartó szovjet megszállást kellett ünnepként – kötelezően – megélni. Ma pedig valamiféle agykavar okán zengett a „ruszkik haza” skandálás a Kossuth téren. Ott, ahol a CEU melletti tüntetés után, annak okán a Parlamentnél bulizott pár elmehunyt. Olyanok, akik demokráciát követelve, közterületen italozva, büntetlenül, az oszlatás gumibotjával és könnygázával soha nem ismerkedve maguk után hagyhattak egy rakat szemetet. De legalább szigorúan kitartottak, amíg be nem zárt a sarki Spar, és azután is még vagy fél órát.
Igaz, a rendőrök nem fogadták el a nekik odakínált kannás bort, és bár vadul mondogatta a nép párszáz képviselője, hogy magyar rendőr velünk van, azért a közel sem titkos, csak éppen civil ruhás rendőröket hisztizve eltávolíttatták, hogy nyugodtan ostromolhassák az egyenruhásokat. Csak mert. Hiányzott nekik a Parlamentről az EU zászló. Aztán Kunhalmi Ági kitűzte, szép, szabályos karlendítés kíséretében, mely azért, valljuk be, legalább annyira nem volt baloldali megnyilvánulású, mint amennyire ő nem illett kiskosztümjével a raszta-yummi-hipszter közeg sörös partijába. El is zavarták, miután zihálva-lihegve lejött beszédet mondani, mondván, ez nem pártrendezvény, kérem. A baloldal szépasszonya pedig sértődötten odébb kullogott.
De sebaj, mert megtudhattuk, hogy az ifjúság élénk emlékekkel bír 2006-ról, amikor épp az oviból az iskola felé ballagva átélték az eseményeket, és ők bizony vallják, Gergényi tökös gyerek volt akkor, Feri (a Gyurcsány, de nekik csak Aferi) jól csinálta. Mert ők emlékeznek. De azért rejtélyes módon, a Kossuth tér kövén sörözve óbégatnak demokráciáért. Óbégatnak, és vétót kiáltanak, mert nem értik, hogy egy törvénytelenül működő intézmény törvényessé tétele miért jó és miért kell. Azt pedig már végképp értelmezni sem tudják, miről szól pontosan a törvényjavaslat, nem tudják elmondani, mi a konkrét bajuk vele. El ugyanis egyikük sem olvasta. Ha pedig netán mégis, az egyetem már kevés volt az értelmezéshez. Az általános iskolában ugyanis ezekről az órákról a vizionált 2006-os emlékek okán éppen lemaradtak.
Vétót emeltek hát a törvényesség ellen, és tüntettek a törvénytelenség mellett. Számukra a zavaros a tuti, a törvények felettiség, azon kívüliség a menő. Amíg nem kapnak egy kardlapot, némi könnygázt, vagy egy kis gumibotot. Néha ideje lenne már érezniük a törődést, ha ennyire nem tetszik, hogy mindent megtehetnek. Csak úgy, mert hát nincs ám itt demokrácia, még egy szeletke sem. Mondjuk, a Tienanmen tér után szerintem még Putyin Oroszországa is demokratikusnak tűnne a számukra.
Magyarország pedig maga lenne a paradicsom. Egy a baj, ők csak mesélve élik meg a történelmet, igazi tüntetést, oszlatást, és anti-demokratikus tüntető-verést még a facebookon se nagyon láttak. Az túlmutat a sör-buli-csajok-kölcsükapénzt fílingen. De hát ők 2006-ot is csak ovisként élték meg, mégis hittel vallják, az volt a demokrácia csúcsa kicsiny hazánkban.
Aztán megtudhattuk, hogy az a demokrácia, ha odavágjuk, hogy „gyűlölöm a jobboldalikat”, majd rém bátran, seggünket védve pár már kellően piás rasztával, visszaszólunk még: „na mi van, nem tetszik?”. Mindezt pusztán egy véleménynyilvánító cikk okán, doktori diplomával a zsebükben, sokadik baloldali törpepárttal a tarsolyukban, egy, a munkáját végző, sokadik újságíróval kötözködve, persze sörrel a kézben. Ja, bocs, az nem divat feléjük. Legyen akkor inkább: a hasitasijukban. Mert az legalább nem kér kódot, de intelligenciát sem. Főleg nem azoknál, akiknél a demokrácia és a szólásszabadság kimerül abban, hogy ŐK kimondhatják, NEKIK joguk van, és csak NÁLUK az igazság. Mindenki más gaz náci, jobboldali, rasszistaantiszemitafasisztakirekesztőholokauszttagadó. Csakmert. Ez a demokrácia, kérem, a baloldalon. Amit szabad Jupiternek (lásd baloldali tüntetőknek), azt nem szabad a Kisökörnek (lásd mindenki más, aki gondolkodni mer, és nem hajlandó kérni, elfogadni a dobozát).
Szóval az élőlánc nemzetközi (és csak töredékében magyar) közönsége - melyet kiegészített ismét pár nyugdíjas és ráérő szülő, csemetéjével az oviból hazafele - szépen hazament a röpke, tüntető kedvű délután után. Voltak szép szónoklatok, kitolta arcát pár bukott, és visszaosonkodni áhító politikai ribanc, pár szó esett a CEU-ról is, de a lényeg a lényeg: Orbán takarodj.
A cél ugyanaz, csak a gyerek neve más, ám valamiféle rejtélyes oknál fogva soha nem az apja nevén hívják azt a nyomorult tüntike-lurkót. Aztán a gyerekek sírtak, mert unták, és mert zajos volt, az agg baloldaliak elfáradtak, a Kossuth térre átvonuló kis tömeg pedig szépen apadozott. A füvön ücsörgőket a hűlő levegő, a rendőrsorfal előtt hisztizőket a rém diktatórikus rendőrség méla közönye, a maradék nézelődőt és fáradtan, torna-felmentés miatt a sétától megfáradt, pihegve piknikezőt pedig a Spar bezárása, ennek okán pedig a sör-utánpótlás fogyta zavarta haza. Vagy máshová. Ahogy azt a nyolcfős lánycsapat távoztában megjegyezte: ők még beülnek valahová egy kis itókára, megpihenni a nagy heppening után. Végül is anyuci, apuci, és a diákhitel megfinanszírozza. Ha éppen nem más a Soros.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h