Ugrás a fő tartalomra

CSIKI/CSUKI


Már látom. Az (f)alkoholista taxisofőr esete a nemzeti pisinap oltárán.... pffff.... - vagy nem. De legalább piros a kabátom, mert miért ne. Ugyanis a képen mi vagyunk. Elölről és hátulról. Is.
Kinéztünk tegnap a Csiki sör - mire is? Búcsúztató? Támogató demonstráció? Felkiáltás? Figyelemfelkeltés? Lövésem sincs, mi volt, amin voltunk. Rendezvény. Egy a sok közül. Előző nap a Tüntetnék, izé, Tanítanék még kellemesen tavaszodó időben demonstrált. Mit demonstrált, tüntetett vadul, összeborulva sok más ál-liberális, megosztó csoportosulással. Nagyjából hétszázan.
Tegnap pedig a Csiki sörre emlékeztünk, mert hogy már nem sokáig lesz. Mondjuk a sört nem szeretem, nem iszom, de ez mellékes. Kimentünk , mert mégiscsak egy multi elleni harc egyik állomásának lehettünk részesei. És utálok mindent, ami multi. Nem járok se teszkóba, se madaras teszkóba. Szeretem a sarki hentest és a két sarokkal arrébb levő kis zöldségest.
Szóval voltunk. Mind az alig kétszázan. Végtére is hétfő este volt, munkanap, egy fárasztó hétvége után. És bár február eleje lévén a hideg miatt kevés a belvárosban a kapható miniszoknyás leányzó, és hát a zsebek is konganak még a nemrégiben múlt ünnepek okán. Na de az ember azt gondolná, az ingyen sör (jó, virsli nem volt), és vurstli helyett a zenei kakofónia azért csak odavonzza azokat, akik....
Kiket is? Mondjuk azokat, akik utálják a multikat, mint én. Vagy azokat, akik szeretik a Csiki sört. Vagy legalább Pataki Attila, a Kárpátia, netalán FankaDeli vagy Curtis rap zenéje iránt érdeklődnek. Vagy Wass Albert verset akarnak hallgatni Hála Istennek a színpadon legalább nem tolják alá a facebookon oly divatos giccses és nyálas képeket. Szóval hallgatják. A búcsúzásként ingyen osztott sört szürcsölve. Bár ez is tilos, mert ugye begyűjteni be lehetett, de közterületen fogyasztani elvileg tilos. Főleg sört, ami gyakorta szalajt. Mondjuk a rém stílusos, akasztófára hajazó ötvenhatos emlékmű tövébe. De ez egy másik sztori....
Szóval kevesen voltunk, mert az ingyen sör és az ajándék póló a politika hátszelével ma már nem fogy el. Anno az átkosban még igen. Akkor a szlogeneket skandálva, a virslire nyelték a habzó nedűt, és közben meghallgatták, mit mond a Vezér. Ma már vers sem kell, zene sem kell, még akkor sem, ha mindenki kedvére tenni vágyván stílus-kavalkád volt. Ma már nem, amikor nemzeti rock koncert után a "Vesszen Trianont" üvöltő rohammagyar a teszkóba rohan szlovák sörért a Trianon feliratos pólójában . Ma már nem.
De legalább volt zene és vers, pár elkötelezett ember, aki még próbál hinni a behányós, hugyozós csürhe árnyékában. Hogy miben, az teljesen lényegtelen. Mert a pár ember, aki nem köpi szemen a saját tükörképét, aki évek óta ugyanabban hisz, elvész a nagy téren. Elvész a sátor, a színpad, az ernyők árnyékában. Ők a kevés, a nem számít. Mert bár mondják, a hír szent, a vélemény szabad, ez csak addig igaz, amíg a kőbe vésett, szentesített és aláírt véleményt fújod.
Mert hát nagy az Isten állatkertje, a téren pedig alig volt kerítés. Az is a sört védte. No nem tolvajlástól, pusztán csak összetöréstől
Az (f)alkoholista taxisofőr pedig, mivel a sört nem szereti, megivott velem, a piros kabátossal egy kávét, a szorongatott üvegeinket pedig betette a vitrinbe. Emlékül, hogy elmesélhesse majd az unokáinak, milyen volt, amikor nem csak a multik léteztek. Amikor nem az ő szavuk volt a szent, és nem a vörös csillag volt a menő.

(2017.02.07.)

 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne
Megjegyzés küldése
További információk

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel
Megjegyzés küldése
További információk

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h
Megjegyzés küldése
További információk