Ugrás a fő tartalomra

CSIKI/CSUKI


Már látom. Az (f)alkoholista taxisofőr esete a nemzeti pisinap oltárán.... pffff.... - vagy nem. De legalább piros a kabátom, mert miért ne. Ugyanis a képen mi vagyunk. Elölről és hátulról. Is.
Kinéztünk tegnap a Csiki sör - mire is? Búcsúztató? Támogató demonstráció? Felkiáltás? Figyelemfelkeltés? Lövésem sincs, mi volt, amin voltunk. Rendezvény. Egy a sok közül. Előző nap a Tüntetnék, izé, Tanítanék még kellemesen tavaszodó időben demonstrált. Mit demonstrált, tüntetett vadul, összeborulva sok más ál-liberális, megosztó csoportosulással. Nagyjából hétszázan.
Tegnap pedig a Csiki sörre emlékeztünk, mert hogy már nem sokáig lesz. Mondjuk a sört nem szeretem, nem iszom, de ez mellékes. Kimentünk , mert mégiscsak egy multi elleni harc egyik állomásának lehettünk részesei. És utálok mindent, ami multi. Nem járok se teszkóba, se madaras teszkóba. Szeretem a sarki hentest és a két sarokkal arrébb levő kis zöldségest.
Szóval voltunk. Mind az alig kétszázan. Végtére is hétfő este volt, munkanap, egy fárasztó hétvége után. És bár február eleje lévén a hideg miatt kevés a belvárosban a kapható miniszoknyás leányzó, és hát a zsebek is konganak még a nemrégiben múlt ünnepek okán. Na de az ember azt gondolná, az ingyen sör (jó, virsli nem volt), és vurstli helyett a zenei kakofónia azért csak odavonzza azokat, akik....
Kiket is? Mondjuk azokat, akik utálják a multikat, mint én. Vagy azokat, akik szeretik a Csiki sört. Vagy legalább Pataki Attila, a Kárpátia, netalán FankaDeli vagy Curtis rap zenéje iránt érdeklődnek. Vagy Wass Albert verset akarnak hallgatni Hála Istennek a színpadon legalább nem tolják alá a facebookon oly divatos giccses és nyálas képeket. Szóval hallgatják. A búcsúzásként ingyen osztott sört szürcsölve.
Bár ez is tilos, mert ugye begyűjteni be lehetett, de közterületen fogyasztani elvileg tilos. Főleg sört, ami gyakorta szalajt. Mondjuk a rém stílusos, akasztófára hajazó ötvenhatos emlékmű tövébe. De ez egy másik sztori....
Szóval kevesen voltunk, mert az ingyen sör és az ajándék póló a politika hátszelével ma már nem fogy el. Anno az átkosban még igen. Akkor a szlogeneket skandálva, a virslire nyelték a habzó nedűt, és közben meghallgatták, mit mond a Vezér. Ma már vers sem kell, zene sem kell, még akkor sem, ha mindenki kedvére tenni vágyván stílus-kavalkád volt. Ma már nem, amikor nemzeti rock koncert után a "Vesszen Trianont" üvöltő rohammagyar a teszkóba rohan szlovák sörért a Trianon feliratos pólójában . Ma már nem.
De legalább volt zene és vers, pár elkötelezett ember, aki még próbál hinni a behányós, hugyozós csürhe árnyékában. Hogy miben, az teljesen lényegtelen. Mert a pár ember, aki nem köpi szemen a saját tükörképét, aki évek óta ugyanabban hisz, elvész a nagy téren. Elvész a sátor, a színpad, az ernyők árnyékában. Ők a kevés, a nem számít. Mert bár mondják, a hír szent, a vélemény szabad, ez csak addig igaz, amíg a kőbe vésett, szentesített és aláírt véleményt fújod.
Mert hát nagy az Isten állatkertje, a téren pedig alig volt kerítés. Az is a sört védte. No nem tolvajlástól, pusztán csak összetöréstől
Az (f)alkoholista taxisofőr pedig, mivel a sört nem szereti, megivott velem, a piros kabátossal egy kávét, a szorongatott üvegeinket pedig betette a vitrinbe. Emlékül, hogy elmesélhesse majd az unokáinak, milyen volt, amikor nem csak a multik léteztek. Amikor nem az ő szavuk volt a szent, és nem a vörös csillag volt a menő.


(2017.02.07.)

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyájak, csordák, szellemek

  Azért van annak valami furcsa bája, hogy ha az ember nem akar egyik birkanyájba se beállni bégetni, akkor az egyik nyáj számára fideszbérenc lesz, a másik nyáj számára meg libsi. Úgy aggatjuk a sztereotip jelzőket, mintha kötelező lenne. Nincs átmenet, nincs gondolkodás, csak rekedt, unalmas, egyhangú bégetés. Van annak valami furcsa bája, hogy az emberek manapság a tényközlést összekeverik a véleménnyel, és számukra, de csak a számukra már maga a tény is vélemény, ami valamelyik birkanyáj számára rossz, a másiknak jó. Mert gondolkodni nem trendi, egyszerűbb kicsi dobozokba zárni és felcímkézni mindent. Van valami furcsa bája annak, hogy én ettől már hányni sem tudok, csak sztoikus nyugalommal várom, hogy megfosszák a nyájakat a bundácskájuktól, és szépen levágják őket, így végre valami valós hasznot is hajtva a társadalom számára.  Megjelent: hunhir.info 2020.01.24.

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne