Ugrás a fő tartalomra

CSIKI/CSUKI


Már látom. Az (f)alkoholista taxisofőr esete a nemzeti pisinap oltárán.... pffff.... - vagy nem. De legalább piros a kabátom, mert miért ne. Ugyanis a képen mi vagyunk. Elölről és hátulról. Is.
Kinéztünk tegnap a Csiki sör - mire is? Búcsúztató? Támogató demonstráció? Felkiáltás? Figyelemfelkeltés? Lövésem sincs, mi volt, amin voltunk. Rendezvény. Egy a sok közül. Előző nap a Tüntetnék, izé, Tanítanék még kellemesen tavaszodó időben demonstrált. Mit demonstrált, tüntetett vadul, összeborulva sok más ál-liberális, megosztó csoportosulással. Nagyjából hétszázan.
Tegnap pedig a Csiki sörre emlékeztünk, mert hogy már nem sokáig lesz. Mondjuk a sört nem szeretem, nem iszom, de ez mellékes. Kimentünk , mert mégiscsak egy multi elleni harc egyik állomásának lehettünk részesei. És utálok mindent, ami multi. Nem járok se teszkóba, se madaras teszkóba. Szeretem a sarki hentest és a két sarokkal arrébb levő kis zöldségest.
Szóval voltunk. Mind az alig kétszázan. Végtére is hétfő este volt, munkanap, egy fárasztó hétvége után. És bár február eleje lévén a hideg miatt kevés a belvárosban a kapható miniszoknyás leányzó, és hát a zsebek is konganak még a nemrégiben múlt ünnepek okán. Na de az ember azt gondolná, az ingyen sör (jó, virsli nem volt), és vurstli helyett a zenei kakofónia azért csak odavonzza azokat, akik....
Kiket is? Mondjuk azokat, akik utálják a multikat, mint én. Vagy azokat, akik szeretik a Csiki sört. Vagy legalább Pataki Attila, a Kárpátia, netalán FankaDeli vagy Curtis rap zenéje iránt érdeklődnek. Vagy Wass Albert verset akarnak hallgatni Hála Istennek a színpadon legalább nem tolják alá a facebookon oly divatos giccses és nyálas képeket. Szóval hallgatják. A búcsúzásként ingyen osztott sört szürcsölve.
Bár ez is tilos, mert ugye begyűjteni be lehetett, de közterületen fogyasztani elvileg tilos. Főleg sört, ami gyakorta szalajt. Mondjuk a rém stílusos, akasztófára hajazó ötvenhatos emlékmű tövébe. De ez egy másik sztori....
Szóval kevesen voltunk, mert az ingyen sör és az ajándék póló a politika hátszelével ma már nem fogy el. Anno az átkosban még igen. Akkor a szlogeneket skandálva, a virslire nyelték a habzó nedűt, és közben meghallgatták, mit mond a Vezér. Ma már vers sem kell, zene sem kell, még akkor sem, ha mindenki kedvére tenni vágyván stílus-kavalkád volt. Ma már nem, amikor nemzeti rock koncert után a "Vesszen Trianont" üvöltő rohammagyar a teszkóba rohan szlovák sörért a Trianon feliratos pólójában . Ma már nem.
De legalább volt zene és vers, pár elkötelezett ember, aki még próbál hinni a behányós, hugyozós csürhe árnyékában. Hogy miben, az teljesen lényegtelen. Mert a pár ember, aki nem köpi szemen a saját tükörképét, aki évek óta ugyanabban hisz, elvész a nagy téren. Elvész a sátor, a színpad, az ernyők árnyékában. Ők a kevés, a nem számít. Mert bár mondják, a hír szent, a vélemény szabad, ez csak addig igaz, amíg a kőbe vésett, szentesített és aláírt véleményt fújod.
Mert hát nagy az Isten állatkertje, a téren pedig alig volt kerítés. Az is a sört védte. No nem tolvajlástól, pusztán csak összetöréstől
Az (f)alkoholista taxisofőr pedig, mivel a sört nem szereti, megivott velem, a piros kabátossal egy kávét, a szorongatott üvegeinket pedig betette a vitrinbe. Emlékül, hogy elmesélhesse majd az unokáinak, milyen volt, amikor nem csak a multik léteztek. Amikor nem az ő szavuk volt a szent, és nem a vörös csillag volt a menő.


(2017.02.07.)

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A MIGRÁCIÓ IGAZI ARCA

Temérdek kérdés, kétely, kétség. Egy új helyzet, amivel most Magyarország szembesül. Péter – nevezzük így – korábban a BÁH-nál dolgozott. Napjait bevándorlók, letelepülők és menekültek között töltötte, még akkor, amikor egy ügyintéző ráért beszélgetni velük, amikor még volt esély és erő az egyéni sorsokkal foglalkozni. Szabadidejében imád olvasni, a földrajz, a történelem, a vallástörténet és a jog komolyan érdekli. Ezek miatt is átfogóan ismeri, összefüggéseiben látja a jelenlegi helyzetet. Nem akartam többet, mint beszélgetni vele. Beszélgetni a hazánkat elárasztó menekültekről, történeteket osztani meg egymással, és megkérdezni mindent, ami ma, Magyarországon a hétköznapi emberek számára érthetetlen és zavaró. Péter pedig mesélt, ám ez a mese keserű jövőt mutat.  -           Annyi féle fogalom kering! Tegyük tisztába, mi a különbség bevándorló, menekült, migráns között…. -        ...

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h...

Pride, patrióták, pisilő kisfiú

Valamikor nagyon szerettem Brüsszelt. Kedves, kicsi főváros, a Benelux államok egyik gyöngyszeme, a németalföldi kereskedővárosok egyik legszebbje. Ma pedig a városalapító Goorik, és a Brüsszelt fővárossá kinevező Jó Fülöp forognak a sírjukban. Ma már ez a szépséges város, a klasszicizáló, de gótikus és barokk elemeket is felvonultató csodáival megint méltó lett nevének eredetéhez. Település a mocsárban.  Igen, Brüsszel neve eredetileg, a frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ezt változtatták később Broeklanden aan de Zenne-re, melynek jelentése nem más, mint település a mocsárban. Ebbe a mocsárba süllyedt vissza mára Brüsszel, az Európai Unió és a NATO fővárosa. A kontrasztok fővárosa. A kontraszt jó és kell, ám van, amikor már túl sok, amikor már zavaró a szemnek és az agynak. Ezt éltük most Brüsszelben… Most hétvégén európai patrióták tüntettek az unió fővárosában. A nyolc ország polgárai, bár kis létszámban, de annál elkötelezettebben álltak ki el...