Ugrás a fő tartalomra

TÜNTESS ÉS TARHÁLJ!

Tüntetni jó. Tüntetni életforma. Vannak, aki maroknyian, hittel, elkötelezettséggel mennek az utcára. Akik hisznek abban, hogy ha van szólásszabadság, ha van gyülekezési szabadság, az maga a hőn áhított demokrácia. Akik olyan üres zsebbel mennek, hogy a kutya oldalba hugyozza őket, de van hitük és van elkötelezettségük. Akik hangosítás helyett hangosan énekelnek, színpad helyett raklapokra állnak, mert még hisznek és remélik, hangjuk tán gondolkodásra késztet másokat.
Mások azt gondolják, a méret a lényeg. Minél nagyobb, annál jobb. Minél többet kóstál, annál ütősebb. Kicsit olyan ez, mint a kis farok nagy bömössel. De hát cirkusz kell a népnek. Még akkor is, ha a tüntetéssel amúgy sose ér el senki semmit. Nem menekül vissza a gépére Putyin papa, és kis országunk sem lesz európaibb, mint eddig, még ha oly sok kék csillagos és szivárványos zászló is leng.
A cirkuszban pedig az ember már költ. Vesz perecet, sört, kólát, sőt, műsorfüzetet is. A tüntikén is zsebbe nyúl, persze csak ha jó nagy, ha van csürheszellem, ami vigye előre, hajtsa a bégetőt. Vesz zászlót és forralt bort, lenget és skandál. Mert tüntetni jó. Aztán persze dob a nagy kalapba, ami alternatív módon hőn szeretett befőttes üvegünk, vagy cuki, kidekorált kartondoboz. A lényeg a cél, ahová, akihez kerül.
Mert hát egy tüntetés sokba fáj, sírni jó, nyílnak a zsebek. Kell színpad, és megafon, abba pedig jó sok elem. Ha már tüntike, kell a szervező, aki csóró, hogy mellényt vegyen. Persze társadalmi munka, de ne várják már el a négyszáz forintot is a mellényre, majd összedobja a sok kicsi birka, ha már hite nincs a fiatalnak. Az elemet sem szedem ki a távirányítóból, drága az a Duracell, számoljunk hát rá jó pár ropogós ezrest. Végtére is ez nem egy hittel teli tüntike, ez birkamenet, sok zsebbe nyúlós, vakon bégetős kicsi birkának. Adjuk meg nekik a cirkuszt, hadd szóljon nagyot!
Mondhatja majd este a tévé előtt: nézd, anya, ott mentem én is! És jöhet másnap a munkahelyen: én tüntettem az unió mellett! Ruszkik haza, jöjjön a demokrácia!
Drága a benzin is, főleg ha taxizni is kell, bár a fene érti, harminc literből egy fuvarra a sok lével miért nem futotta. És kell a reklám, online persze, amit a facebook drágán számol. És hát ha nem nagy az amaz, jaj, mi lenne. Kell még sok ragasztó, jóféle anyag. Hogy mire, ki tudja, de nem is számít. Bár ma már nem ez a divat, ki tudja, lehet, van, akire inspirálóan hat.
Húzd rá, cigány, csak azért is, ha mindjárt az ingemért is. Tán futja a végére még egy Calvin Klein-re is belőle, legközelebb az húzható a sárga mellény alá. Vagy a Ritz-be, tüntikét szervező megbeszélésre. És kell zászló, hátha valaki otthon hagyta, vegyünk hát párat, Putyin is hadd lássa. Színpad és technika, ki ért hozzá? Mondjunk valamit, és ha kell, lesz majd számla.
Elment a hajó, srácok, nem tejel a nép. Sok volt a tüntike, unalmas a csürhemenet. Fáj a hideg, és fáj az unalom, fáj az élet, és fáj a sikertelenség. Néha egy kis hit, elv és elkötelezettség többet hoz a konyhára, mint a cirkusz. A bohócok egy idő után unalmasak, arcukról lehull a vakolat, és még a legügyesebb zsonglőr is elejti egyszer a labdát. Ha bosszantja őket a sokadik előadás, elhagyja szájukat egy-egy keresetlen szó, és tudod mit, nekem szerethetőbbé válnak. Mert akkor lesznek igazán ők, amikor eldurran az a bosszankodó kurv’anyád. De ekkor már nem kell a jegy az előadásra, láttad százszor és ezerszer, ami a játék. Neked már az igazi kell, a való, a tiszta szívű és hittel teli, amit nem adnak pénzért. Elővillan a máz alól a való, a bazár pedig bezár. Zippzár kerül a zsebekre, és nem futja már a Calvin Klein ingekre.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h