Ugrás a fő tartalomra

A TÜNTI, AZ EGO ÉS A KÁVÉ

Tüntikék, rendezvénykék, emléknapocskák. Minden, amiben egyetlen ember a mennybe mehet, szónokolhat, dicsőülhet. Először még érdekes. Jönnek sokan, kiélheti exhibicionizmusát a balga. Aztán persze fogy a jónép, lesznek százan, majd ötvenen, végül alig tíz seggnyaló marad. De nyomja, csinálja és mondja, mert már kell a hatalom a mámora. Ha tíz a szolga, hát tíz marad, de rajong, istenít, és ez a lényeg.
Ha más csinálja, ha más szervez hasonlót, rögtön olyan lesz, mint a gyerek, akitől elvették a gumikacsáját. Hisz az a tünti, rendezvényke, emléknapocska az ő agyának szüleménye, ő találta ki, csak az övé lehet. Ha elveszik, ha átad akár egy kis darabot, már megdicsőülése, főszerepe kerül veszélybe. Márpedig színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő, da azért a legjobb szerep mindig a főszerep.
Fogy a jónép, unalmas már a szokott duma, hát mindenki szar, aki épp nem ér rá, és mindenki menjen a francba, ha nem ért mindig, mindenben egyet a fő-fő-fővel. Ha véletlenül segíteni akar, veszélybe kerül a pozíció. Mert hihetetlen az önzetlenség, a valódi segítség, rettegve félti szónoki, szervezői piedesztálját. Félti a tízre csökkent rajongó tömeget, mert hiszi és reméli, egyszer megint lesz majd feljebb. Így hát ellenvélemények helye nincs, dicsőség megosztásról szó sem lehet, a piedesztálon csak egy embernek lehet pozíció. Álljon ott csak ő, csak ő, a főszervező. Na, ez az, amitől már hányok, és aminek ki kell jönnie, az egyszer úgyis kijön.
A nagy demokraták álságos kirekesztők, mert jöhet mindenki, kivéve, ha jobb, vagy jobbos gyanús. Elhajt, fenyeget és gyűlöl. Párttagságot diagnosztizálnak, de igazolványt nem kérnek. A lázongó jobb megosztott és széthúzó, „téged nem szeretlek, veled nem tüntetek”, játsszák, a liberális pedig leül a karosszékbe és csak egy kávét kér.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyájak, csordák, szellemek

  Azért van annak valami furcsa bája, hogy ha az ember nem akar egyik birkanyájba se beállni bégetni, akkor az egyik nyáj számára fideszbérenc lesz, a másik nyáj számára meg libsi. Úgy aggatjuk a sztereotip jelzőket, mintha kötelező lenne. Nincs átmenet, nincs gondolkodás, csak rekedt, unalmas, egyhangú bégetés. Van annak valami furcsa bája, hogy az emberek manapság a tényközlést összekeverik a véleménnyel, és számukra, de csak a számukra már maga a tény is vélemény, ami valamelyik birkanyáj számára rossz, a másiknak jó. Mert gondolkodni nem trendi, egyszerűbb kicsi dobozokba zárni és felcímkézni mindent. Van valami furcsa bája annak, hogy én ettől már hányni sem tudok, csak sztoikus nyugalommal várom, hogy megfosszák a nyájakat a bundácskájuktól, és szépen levágják őket, így végre valami valós hasznot is hajtva a társadalom számára.  Megjelent: hunhir.info 2020.01.24.

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne