Ugrás a fő tartalomra

BECSÜLET ÉS HŰSÉG - AZ ÚJ SZITOKSZAVAK

Komolyan pusztulásra van ítélve ez az ország. Az a társadalom, amelyben az embereknek a becsület és a hűség szavakról csak és kizárólag a schutzstaffel jut eszébe, az életképtelen, mert velejéig gonosz.
Azokat az embereket, akik számára ez a két szó negatív tartalommal bír, én nem akarom. Nem akarom sem a médiába, sem az ország vezetésébe.
Meine Ehre heisst Treue. Én ezt komolyan gondolom. Nekem fontos, hogy hű legyek a családomhoz, az igazi barátaimhoz, hű legyek az országhoz, ahol élek, és hű legyek mindenhez, amit el- és felvállalok. Csak így tudok becsülettel élni.
De itt, ahol egyszerű embereket meg lehet lopni, pénzüket elvinni, agyonverni őket húsz forintért – itt nem számít a becsület. És ahol nem számít a becsület, ott a hűségnek sincs értéke.
És igen, lehet gyűlölni a schutzstaffel katonáit, lehet fröcsögni rájuk, holtuk után is a fejüket követelve, de egyet el kell ismerni még a gyűlölködőknek is. Ez pedig az, hogy nem akad katonai szervezet, mely kiválóbban harcolt volna akkora túlerővel szemben, mint a Waffen-SS a II. világháborúban. Miért? Mert hittek valamiben, és vallották, ha hűek maradnak választott eszméjükhöz, országukhoz és népükhöz, akkor becsülettel halnak meg. Az, hogy az ő hitük nekünk tetszik-e vagy sem, teljesen mellékes. Nem elvekről, nem hitről, és nem politikáról szól a történet. Elkötelezettségről és tisztességről.
Ám ezek azok a szavak, amelyek mára már elértéktelenedtek. Már nem mondhatom gondokkal küzdő barátomnak, hogy „kitartás”, mert úgy néznek rám, mint a véres rongyra. Pedig szívemből kívánom neki, hogy tartson ki a bajban, vívjon meg a nehézségekkel.
És ha bárki azt meri mondani társának, hogy „szebb jövőt”, máris gaz náci, átkozott jobbikos lesz. Pedig nem kíván neki mást, csak jobb, tisztább, becsületesebb napokat, heteket, életet, jövőt.
Nekem nem kell ilyen jövő. Nekem kellenek ezek a szavak, mert szépek, mert tartalommal bírnak. Úgyhogy maradok tisztelettel, kitartást kívánva mindenkinek, hogy túlélje ezt a média- és politikaszennyes társadalmat. Hiszek abban, hogy egyszer valóban szebb lesz a jövő, legalább a gyerekeimnek.
Én pedig megyek tetováltatni, mert igenis vallom: a becsületem a hűség.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyájak, csordák, szellemek

  Azért van annak valami furcsa bája, hogy ha az ember nem akar egyik birkanyájba se beállni bégetni, akkor az egyik nyáj számára fideszbérenc lesz, a másik nyáj számára meg libsi. Úgy aggatjuk a sztereotip jelzőket, mintha kötelező lenne. Nincs átmenet, nincs gondolkodás, csak rekedt, unalmas, egyhangú bégetés. Van annak valami furcsa bája, hogy az emberek manapság a tényközlést összekeverik a véleménnyel, és számukra, de csak a számukra már maga a tény is vélemény, ami valamelyik birkanyáj számára rossz, a másiknak jó. Mert gondolkodni nem trendi, egyszerűbb kicsi dobozokba zárni és felcímkézni mindent. Van valami furcsa bája annak, hogy én ettől már hányni sem tudok, csak sztoikus nyugalommal várom, hogy megfosszák a nyájakat a bundácskájuktól, és szépen levágják őket, így végre valami valós hasznot is hajtva a társadalom számára.  Megjelent: hunhir.info 2020.01.24.

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne