Ugrás a fő tartalomra

BECSÜLET ÉS HŰSÉG - AZ ÚJ SZITOKSZAVAK

Komolyan pusztulásra van ítélve ez az ország. Az a társadalom, amelyben az embereknek a becsület és a hűség szavakról csak és kizárólag a schutzstaffel jut eszébe, az életképtelen, mert velejéig gonosz.
Azokat az embereket, akik számára ez a két szó negatív tartalommal bír, én nem akarom. Nem akarom sem a médiába, sem az ország vezetésébe.
Meine Ehre heisst Treue. Én ezt komolyan gondolom. Nekem fontos, hogy hű legyek a családomhoz, az igazi barátaimhoz, hű legyek az országhoz, ahol élek, és hű legyek mindenhez, amit el- és felvállalok. Csak így tudok becsülettel élni.
De itt, ahol egyszerű embereket meg lehet lopni, pénzüket elvinni, agyonverni őket húsz forintért – itt nem számít a becsület. És ahol nem számít a becsület, ott a hűségnek sincs értéke.
És igen, lehet gyűlölni a schutzstaffel katonáit, lehet fröcsögni rájuk, holtuk után is a fejüket követelve, de egyet el kell ismerni még a gyűlölködőknek is. Ez pedig az, hogy nem akad katonai szervezet, mely kiválóbban harcolt volna akkora túlerővel szemben, mint a Waffen-SS a II. világháborúban. Miért? Mert hittek valamiben, és vallották, ha hűek maradnak választott eszméjükhöz, országukhoz és népükhöz, akkor becsülettel halnak meg. Az, hogy az ő hitük nekünk tetszik-e vagy sem, teljesen mellékes. Nem elvekről, nem hitről, és nem politikáról szól a történet. Elkötelezettségről és tisztességről.
Ám ezek azok a szavak, amelyek mára már elértéktelenedtek. Már nem mondhatom gondokkal küzdő barátomnak, hogy „kitartás”, mert úgy néznek rám, mint a véres rongyra. Pedig szívemből kívánom neki, hogy tartson ki a bajban, vívjon meg a nehézségekkel.
És ha bárki azt meri mondani társának, hogy „szebb jövőt”, máris gaz náci, átkozott jobbikos lesz. Pedig nem kíván neki mást, csak jobb, tisztább, becsületesebb napokat, heteket, életet, jövőt.
Nekem nem kell ilyen jövő. Nekem kellenek ezek a szavak, mert szépek, mert tartalommal bírnak. Úgyhogy maradok tisztelettel, kitartást kívánva mindenkinek, hogy túlélje ezt a média- és politikaszennyes társadalmat. Hiszek abban, hogy egyszer valóban szebb lesz a jövő, legalább a gyerekeimnek.
Én pedig megyek tetováltatni, mert igenis vallom: a becsületem a hűség.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h