Ugrás a fő tartalomra

ÉLŐ SAKKFIGURÁK

Beszélünk itt jobbról, balról, sőt, szélsőjobbról meg szélsőbalról is. Rágjuk a kefét, ki hová dobozolható be, ki mit szervez és min vesz részt. Lassan tüntike-igazolványt osztunk jobbra és balra is, tele a naptár, kész a tagsági. Gyártunk ideológiákat, hogyan kell élnie, viselkednie, sőt, tüntetnie egy adott "oldali" embernek. Besorolunk, dobozolunk, szelektálunk, miközben nincsegy sem, aki megmondaná, mitől jobb a jobb és mitől bal a bal. Mitől jó a jó és mitől rossz a rossz.
Csak gyártják doszt a dobozokat, kiszínezve, feliratozva áll egymás mellett a libsi, náci, demokrata és fasiszta. Köpik a szavakat, hogy "elfogadás", "tolerancia", "rasszizmus", "antiszemitizmus", amúgy meg csak a fél világ röhög rajtunk. Aki itt nacionalista, az kicsit arrébb már demokratának számítana, de itt rohadt náci lesz. A skinhead már a sharp, a rikárdók tartanak majd el, és egy kalap alatt áll buzi és rokkant a szemekben. Csak azért, mert más. Generált képzavar és generált fogalomzavar a fejekben.
Sok kicsi, élő sakkfigura, lehet hát játszani a nagy, zsebre menő sakkpartit. Kicsit felborult sakkparti, kicsit egysíkú és színtelen, mert valahogy mindig csak a fekete lép.
Sok apró fekete bábu mögött megbújik néhány futó és bástya, fedezékükben trónol a király és röhögve lesi, ahogy lépnek előre parasztjai az üres táblán.
Ha néha oda is téved egy-egy fehér paraszt, nincs az a közös cél, nincs az a közös út, ami beleférne. Ütni kell, mert más a színe. Más a doboz, más a felirat, hát hulljon a férgese. Vagy nincs is út, és nincs is cél? Lehet, azt csak a hátsó sorban trónolók értik? Hulljon hát mind, járulékos a veszteség!
A lényeg: egy paraszt se tudja: nincs itt jobb, és nincs itt bal. Nincs fekete és nincs fehér. Van sok szürke, apró, élő sakkfigura. Irthatók és irtatandók, egymásra uszíthatók és felhasználhatók.
Gyűlöletet szítunk és megbocsátunk. Igét hirdetünk a gonosz ellen, majd üzenjük, szeresd felebarátodat. Ellentmondások és csalárdságok itt és ott. Isten nevében már a hitetlennek is szabad mindent.
"Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon." És mégis: "ne ölj". Ha pofán csapnak, hát tartsd csak oda a másikat, sőt, kínáld fel tenmagad, hiszen nem tudhatod, mikor ki az úr. Ki a király, aki a hátsó sorból lesi szürke parasztjai menetét, kinek kell megfelelni és ki mögé kell felsorakozni.
Próbálnál hát hitet és reményt keresni, egy dobozt, ahová megbújhatsz, ami a tiéd, a tieiddel van tele. Ami menedék és béke, elfogadás és szeretet, ahonnan harcba indulhatsz a feketének látott paraszt és királya ellen. Ám a hited mégis megcsal, mert nem tudsz és nem látsz. Mert nem tudod, mit mondott az Úr, akiben tán nem is hiszel.
""Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe."
Ne remélj hát, jobb sosem lesz. Zárd be magad mögött a doboz ajtaját, hidd, reméld, amit ott hallasz, vakon bízz, de ne küzdj soha. Mert nem tudhatod, a szavakat az Úr mondta-e, vagy tán csak valaki más, aki túl erősnek hiszi, túl okosnak láttatja magát, pedig valójában nem más, mint egy egyszerű sakkfigura. Lehet tán nagyobb, lehet, hogy más a színe és erősebb, de a végső, nagy játszmában egyszer őt is leüti majd egy szürke paraszt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h