Ugrás a fő tartalomra

DEMOSZ, A DEMOKRATA VAGY DAMOKLÉSZ

Azt mondják, ők az igazi demokraták. Mit mondják, üvöltik, bele a nagyvilágba, hadd hallja mindenki. Csak ők, senki más, aki nincs ott, aki nincs velük. Aki nem nyomott az "ott leszek" vagy a "talán" gombra.
Szóval ők a demokraták. A többi meg a csőcselék. Követelik a liberális demokráciát, holott amit ők akarnak, az nem más, mint a demokratikus liberalizmus, annak is valamiféle nyakatekert és átértelmezett, kicsit magyarított változata.
Mert bölcs lehet-e a tömeg? Ki hat jobban a másikra? Felhúz a bölcs, vagy lehúz a buta? Ki mondja meg, ki egyenlőbb az egyenlők között? Ki lesz az, aki tudja majd, mikor lesz igazi demokrácia?
Azt mondta egykoron Bibó István: "Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek az által válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük."
Ha ezt elfogadjuk, és miért ne tennénk, hisz Bibó nagy demokrata volt, akkor bizony rájövünk, a sok-sok kiabáló, óbégató bizony nem demokrata. Mert aki demokrata, az nem fél. Az nem bújik zászlóerdők és nyugdíjas rajongók háta mögé. Annak nem kell mikrofon, hogy a hang ereje mögé bújva rejtse el ereje nemlétét. Annak nem kell pulpitus és színpad, és nincs szüksége a sokszínűség látszatára sem.
Ha demokrata, és ha liberális, akkor bátor, akkor félelmével nem generál valós veszedelmet. Aki pedig nem fél, az nem kiabál és nem bújik el, se zászlóerdő, sem pedig a nyilvánosság védelme mögé. Az igazi demokrata hiszem, hogy csendben, nyilvános bujdoklás nélkül vallja hitét és teszi dolgát.
Ha valódi demokraták, akkor a jogokat nem csak magamaguknak, a velük együtt gondolkozóknak követelik, de teret adnak ellenvéleménynek is. Ha demokraták, elfogadják a mást, még akkor is, ha az szerintük náci vagy fasiszta, és még akkor is, ha ennek jelentésével amúgy nincsenek tisztában. Ha demokrata, akkor az esélyegyenlőség, a szólásszabadság, és a többi szép, demokratikus jog bizony mindenkit megillet, szerintük demokratát és szerintük nem demokratát is.
Szép szólam az egyén szabadsága, mint a liberális és demokratikus cél, ám ez is csak addig terjed, amíg azt a velük együtt gondolkodókra vonatkoztatják. Amíg együtt retteghetnek a nemdemokratáktól és nemliberálisoktól. Amíg együtt kiabálhatnak rájuk, ellenük irányuló erőszakot vízionálva, de erőszakkal támadva az ellenre. Amíg velük tüntetsz demokrata vagy, ha ellenük, hát fasisztanácicsőcselék.
Vannak szavak, vannak szólamok, van rettegés és félelem, hangos szavak és zászlók mögé bújás, van a "média hatalma" szlogen, de nincs demokrácia és nincs liberális demokrácia.
És tudjátok mit, nem is kérek belőle. Ez a fajta demokráciának kikiáltott össznépi rettegés és elégedetlenkedés nem más, mint Damoklész kardja a fejünk felett. Mert ha egyszer ránkszakad, amit ők akarnak, lettlégyen az liberális demokrácia, vagy demokratikus liberalizmus, akkor eláraszt minket a csürhe. A félve kiabáló, rettegve zászlók és szlogenek mögé bújó, közösen hőbörgő és utálkozó, az igazán és valóban mást elutasító csürhe. A nép, az istenadta nép által nekiadományozott hatalmával visszaélve az átírt és elhazudott, szájuk íze szerint való történelmet tolja le a torkokon, a liberális és demokratikus elveket a maga képére formálja és úgy adja át. Mi pedig rájövünk, ha nem bégettünk együtt velük, ha nem kavartuk elég gyorsan a zavarost, hogy halászhassanak benne a liberalizmus és a demokrácia zászlói alatt, bizony gyorsan lerántják a békés demokrata álarcát a fejükről. Akkor pedig lesújt a kard, és sírva kéred , lett volna bár inkább igazi diktatúra, nem pedig ez az álságos és hazug, demokráciának álcázott önkény.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h