Ugrás a fő tartalomra

ÉN VELETEK VAGYOK

Következmények nélküli ország. Önmegvalósítók és kielégületlenek. Frusztráltak és örök lázadók. Senkinek semmi nem jó, de legyen hát még szarabb. Fiatalként még rákosimátyáselvtárspajtás, ma már ruszkikhaza. Otthon papucs, a téren vezérszónok, érthetetlen körmondatokkal, követhetetlen retorikával. Elhanyagolt háziasszony, de a téren vérmes amazon. Mert ott kielégül. Mert ő már valaki. Egy a sok skandáló közül. Két tucat ember előtt felolvashatta, elmondhatta, kiüvölthette, amit akart. Kifröcsöghette összes frusztrációját, kielégületlenségét, kicsiségét és szürkeségét.
Ott leszek, jaj, ott leszek, de hova is megyek. Talán, ha ráérek, de egy a biztos, én veletek vagyok. És majd vagy elmegyek, vagy itthon maradok. De veletek leszek! Lélekben biztos. Hiszen ez egy következmények nélküli ország. Ki kér számon, ki ugat rám, hogy nem voltam ott. Megyek, ha akarok és rángatok dróton mindenkit, aki hiszi, én tényleg ott leszek. De tudnotok kell, én akkor is veletek vagyok.
Orbántakarodj, de ne jöjjön helyette senki, mert nincs ki. Ordítom és skandálom, hogy orbántakarodj, ahogy ordítottam negyven éve, hogy éljenmájuselseje. Rázom a kereplőt, ahogy akkor ráztam a sarlós-kalapácsost. Zászló legyen, hogy milyen, az mindegy. Kereplő, síp, zászló, házi transzparens, mert én több vagyok ezáltal. Mert nekem van véleményem. Hogy a másé, hogy loptam, hogy nem is értem, mit számít. Következmények nélkül tehetem, hisz ez egy következmények nélküli ország.
Mondom, szajkózom, amit a számba adnak. Szeressük egymást, gyerekek, keblemre mind, ki hasonló. De ki a hasonló? A szajkó vagy a szajkózó? Demokrata vagy náci, ki mondja meg? Ki dönt, hogy te ki vagy?
A lényeg az örök elégedetlenség, következmények és alternatívák nélkül. Mert ez egy következmények nélküli ország, ahol mi mindannyian veletek vagyunk. Hogy kivel? Az mindegy.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h