Ugrás a fő tartalomra

ÉN VELETEK VAGYOK

Következmények nélküli ország. Önmegvalósítók és kielégületlenek. Frusztráltak és örök lázadók. Senkinek semmi nem jó, de legyen hát még szarabb. Fiatalként még rákosimátyáselvtárspajtás, ma már ruszkikhaza. Otthon papucs, a téren vezérszónok, érthetetlen körmondatokkal, követhetetlen retorikával. Elhanyagolt háziasszony, de a téren vérmes amazon. Mert ott kielégül. Mert ő már valaki. Egy a sok skandáló közül. Két tucat ember előtt felolvashatta, elmondhatta, kiüvölthette, amit akart. Kifröcsöghette összes frusztrációját, kielégületlenségét, kicsiségét és szürkeségét.
Ott leszek, jaj, ott leszek, de hova is megyek. Talán, ha ráérek, de egy a biztos, én veletek vagyok. És majd vagy elmegyek, vagy itthon maradok. De veletek leszek! Lélekben biztos. Hiszen ez egy következmények nélküli ország. Ki kér számon, ki ugat rám, hogy nem voltam ott. Megyek, ha akarok és rángatok dróton mindenkit, aki hiszi, én tényleg ott leszek. De tudnotok kell, én akkor is veletek vagyok.
Orbántakarodj, de ne jöjjön helyette senki, mert nincs ki. Ordítom és skandálom, hogy orbántakarodj, ahogy ordítottam negyven éve, hogy éljenmájuselseje. Rázom a kereplőt, ahogy akkor ráztam a sarlós-kalapácsost. Zászló legyen, hogy milyen, az mindegy. Kereplő, síp, zászló, házi transzparens, mert én több vagyok ezáltal. Mert nekem van véleményem. Hogy a másé, hogy loptam, hogy nem is értem, mit számít. Következmények nélkül tehetem, hisz ez egy következmények nélküli ország.
Mondom, szajkózom, amit a számba adnak. Szeressük egymást, gyerekek, keblemre mind, ki hasonló. De ki a hasonló? A szajkó vagy a szajkózó? Demokrata vagy náci, ki mondja meg? Ki dönt, hogy te ki vagy?
A lényeg az örök elégedetlenség, következmények és alternatívák nélkül. Mert ez egy következmények nélküli ország, ahol mi mindannyian veletek vagyunk. Hogy kivel? Az mindegy.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyájak, csordák, szellemek

  Azért van annak valami furcsa bája, hogy ha az ember nem akar egyik birkanyájba se beállni bégetni, akkor az egyik nyáj számára fideszbérenc lesz, a másik nyáj számára meg libsi. Úgy aggatjuk a sztereotip jelzőket, mintha kötelező lenne. Nincs átmenet, nincs gondolkodás, csak rekedt, unalmas, egyhangú bégetés. Van annak valami furcsa bája, hogy az emberek manapság a tényközlést összekeverik a véleménnyel, és számukra, de csak a számukra már maga a tény is vélemény, ami valamelyik birkanyáj számára rossz, a másiknak jó. Mert gondolkodni nem trendi, egyszerűbb kicsi dobozokba zárni és felcímkézni mindent. Van valami furcsa bája annak, hogy én ettől már hányni sem tudok, csak sztoikus nyugalommal várom, hogy megfosszák a nyájakat a bundácskájuktól, és szépen levágják őket, így végre valami valós hasznot is hajtva a társadalom számára.  Megjelent: hunhir.info 2020.01.24.

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne