Ugrás a fő tartalomra

A hősökből egyszer legendák lesznek

 

1945. február 11-én Budapest ostroma az utolsó felvonásához érkezett. Előtte 50 napon át, házról házra tartott a harc, a magyar és német védősereg közel két hónapon át tudta tartani magát a szovjet erőkkel szemben. Pest már régen elesett, és Budán is csak a Vár környéke volt még a német és magyar seregek kezében. Utánpótlás alig-alig volt, a tartalékaikat felélték a harcolók. A védők hetvenezres létszáma alig 43 ezerre fogyatkozott. Nem volt más lehetőség, mint a megadás, vagy egy utolsó, kilátástalan akció, a kitörés. A budai várból kitörve, átjutva az oroszok védelmi állásain elérni a 30 kilométerre levő német vonalakat. Hitler nem támogatta a kitörésre tett javaslatokat, Karl Pfeffer Von Wildenbruch tábornok, a Budapesten körbezárt német és magyar egységek főparancsnoka pedig heteken át halasztgatta emiatt az akkor esetleg még sikerre esélyes kitörési kísérletet. Végül február 11-re már nem maradt más lehetősége, mint rádióüzenetben bejelenteni: “Munition ist zu Ende” Verpflegung aufgebraucht” (Lőszerünk végére értünk. Élelmiszerkészleteink elfogytak.)
A kitörést, amely este 8 órakor kezdődött, alaposan megtervezték. Ennek ellenére a kétségbeesett akció kudarcba fulladt, mert az oroszok hírt kaptak a tervekről. A 8. és 22. SS lovashadosztályok és még néhány egyéb, még harcképes német részegységek, melyeknek a szovjet ostromgyűrű első vonalát kellett volna áttörnie, orosz géppuskák, lövegek és aknavetők tüzébe kerültek. Legnagyobb részük már a Széll Kálmán térnél elesett. Nagyjából tízezer ember tudta végül átverekedni magát, és nekiindulni a majd’ mindannyiuk számára utolsó útnak. A szovjetek a kisebb-nagyobb csoportokra szakadó hősiesen küzdőket több ponton bekerítették és felszámolták. A német vonalakat Szomornál kicsivel több, mint hétszáz fő érte el.
A tragédiába fulladt vállalkozás után hegyekben álltak az elesett katonák holttestei a Széll Kálmán téren, de sokfelé a tervezett kitörés útvonalán is. A szovjet tankok a holttesteket sem kímélték, áthajtva a halottakon tiporták őket felismerhetetlen masszává.





Talán éppen ezért, erre a szégyenteljes tettre emlékezve, ezt ünnepelve szervezték tüntetésüket az egykori gyilkosok rajongói, a magyarországi kommunisták, összeborulva egyéb liberális szervezetekkel (cigány szervezete, LMBTQ aktivisták, CEU hallgatók, stb.) a Széll Kálmán térre tegnap. Ott kiabálták a „Mocskos nácik” és a „No pasaran” jelszavakat, eltorzult fejjel. Tábláikon „Fuck Nazis”, „Refugees welcome”, „Tőke és fasizmus jegyesek” feliratokkal, szivárványos, cigány, anarchista és öko-anarchista zászlókkal álldogáltak a tér közepén, dobolva zenéltek, miközben gandzsát szívtak. Amikor felbukkant egy-egy csoport túrára induló, nekilódultak kiabálva, de pár rendőr egy kis sorfallal mindig útjukat állta. A túrázók csodálkozva nézték a hisztikézőket, a hétköznapi emberek, a dolgukra igyekvők pedig bosszankodtak, hogy már megint megzavarják a város nyugalmát. Voltak, akik csak a fejüket rázták, mások köptek feléjük egyet, de a többség, amely szerintük csak a kisebbség, egyáltalán nem értett velük egyet.






Mindeközben pedig mi, néhányan megemlékeztünk. Mivel a rendőrség rejtélyes okok miatt csak a liberálisok gandzsás tüncikéjét engedélyezte, hát egy bérelt magánterületen, de sok külföldi bajtárssal, szép beszédekkel, koszorúkkal. Szűk körben, de méltóságteljesen tudtunk emlékezni az elesett hősökre. A rendezvényt nem zavarta meg sem rendőri akció, sem pedig a tornából felmentettek hisztikéje, ahogy nem zavarták meg azt sem, amikor bajtársunk a koszorúkat felvitte a várba, és elhelyezte a Kapisztrán téren. Nem volt médiafelhajtás, a nemzeti, a kormánypárti, de még a liberális médiák is távol maradtak, de nem volt élő közvetítés sem az eseményről, mert ezek egyike sem méltó egy ilyen szomorú apropó miatti rendezvényhez. Az elesett hősök emléke, az előttük való tisztelgés nem lehet médiahiszti tárgya. A legendáknak nincs szükségük élő adásra és közvetítésekre, emlékük, küzdelmük és hősies tettük a szívünkben él, nem csak a Facebook-esemény idejére, hanem minden nap. Tiszteletünket irántuk néma főhajtással és egy szál virággal, egy mécsessel tudjuk legszebben kifejezni. Úgy, ahogy ezt tegnap tettük.
Ma pedig elmegyünk, munka vagy iskola után, családdal vagy csak magunkban, és csendesen elhelyezünk egy mécsest valahol az út mellett, ahol egykoron ezeknek a legendáknak a meggyalázott holtteste feküdt. Csak hogy tudják, érezzék a gyilkosok hithű utódai: mi nem felejtünk!

Megjelent: hunhir.info: 2019.02.11.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride, patrióták, pisilő kisfiú

Valamikor nagyon szerettem Brüsszelt. Kedves, kicsi főváros, a Benelux államok egyik gyöngyszeme, a németalföldi kereskedővárosok egyik legszebbje. Ma pedig a városalapító Goorik, és a Brüsszelt fővárossá kinevező Jó Fülöp forognak a sírjukban. Ma már ez a szépséges város, a klasszicizáló, de gótikus és barokk elemeket is felvonultató csodáival megint méltó lett nevének eredetéhez. Település a mocsárban.  Igen, Brüsszel neve eredetileg, a frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ezt változtatták később Broeklanden aan de Zenne-re, melynek jelentése nem más, mint település a mocsárban. Ebbe a mocsárba süllyedt vissza mára Brüsszel, az Európai Unió és a NATO fővárosa. A kontrasztok fővárosa. A kontraszt jó és kell, ám van, amikor már túl sok, amikor már zavaró a szemnek és az agynak. Ezt éltük most Brüsszelben… Most hétvégén európai patrióták tüntettek az unió fővárosában. A nyolc ország polgárai, bár kis létszámban, de annál elkötelezettebben álltak ki elveik

Menekültbiznisz - Kiss Róbert darázsfészekbe nyúlt?

Illegális bevándorlók Budapestre utazásának megszervezésével gyanúsítja a rendőrség az Új Magyar Gárda egykori főkapitányát, Kiss Róbertet és társát, akiket a Terrorelhárítási Központ műveleti egysége kedden hajnalban Röszke térségé­ben fogott el. A sajtó persze azonnal felkapta a hírt, és napok óta kering az éterben a sztori – általában egyfajta nézőpontból. Kíváncsiak voltunk: vajon valóban embert csempészett, vagy csak politikai csatározások színterén áldozták fel a kíváncsi, érdeklődő, otthonáért, családjáért aggódó embert?   Mi az igazság? Kiss Róbert, a civil, a családapa kizárólag a Hunhír.infónak nyilatkozott. A történet, mint mondja, ott kezdődött, hogy nem bízott a mindig torzító médiában, ezért indult el a határra először egy hónappal ezelőtt, hogy a migránsok helyzetéről tájékozódjon. Szerinte bebizonyosodott: ahogy hazudnak a számok a bevándorlókat illetően, úgy hazudnak és torzítanak vele, útjaival és kutatásaival kapcsolatban is. Ki vagy te? Ki