Ugrás a fő tartalomra

SZERINTEM AZ A RASSZISTA....

Most komoly, hogy így április derekán mini Pride-ot rendez pár elmeroggyant a főváros közepén? És komoly, hogy a szezont a fazonnal összekeverve, migránssimogatásnak álcázva még színesebbé akarják tenni a főváros legszínesebb kerületét? A vasárnapi Népszínház utcai vonulás több volt, mint gyomorforgató. Vad dobszó, némi klezmeres muzsika, pár sárga és fekete arc, no és temérdek szivárványos mindenféle a sok, buzivonulásról ismert arc kezében. Mert ők a tolerancia bajnokai. Ők a szeressünk mindenkit gyermekei. Mert ők valóban mindenkit szeretnek, csak ne legyen fehér, és főleg ne legyen magyar. Én pedig elgondolkoztam azon, mi is a rasszizmus jelentése a számomra.

Nos, én azt gondolom, hogy az élet igen egyszerű. Egyszerű lenne, ha ti, mocskos rasszista 
szivárványosok nem bonyolítanátok túl. Ha nekem minden igényem ki van elégítve, tudok enni, és van fedél a fejem felett, akkor tudok tovább lépni, és gondoskodom a családomról, mert ők a legfontosabbak. Ha a családom táján is minden rendben van, akkor jöhet a szűkebb, majd tágabb környezetem, barátaim, ismerőseim, a városom, az országom népe. Amint itt is rend lesz, akkor gondolkodom majd el Európa és a fehér rassz boldogságán és jólétén, és csakis azután, kizárólag mindezek megvalósulásakor tudok az etióp éhező gyerekekre gondolni.

Tehát az én szememben az a rasszista, aki azt a szelet kenyeret nem az éhező magyar gyereknek adja, hanem egy gazdasági migránsnak. Én azt tartom rasszistának, aki az üresen álló épületekbe és lakásokba nem magyar hajléktalant vagy rászoruló családot költöztet, hanem egy jobb élet reményében ideszivárgó betolakodót. Azt tartom rasszistának, aki mindent megtesz, aki tűzzel és vassal küzd, csak hogy minél többet árthasson saját, fehér rasszának.

Szóval, ti nyavalyás rasszista szivárványosok, takarodjatok az országból, és etessetek, simogassatok máshol a sokszínű zászlócskáitokkal színes emberkéket. Én még az Avatar kék emberkéit is nektek adom, ha ennyire sok színre vágytok. A mi országunk teljesen jó ilyen kevés színűen – nektek csak szürkén –, de van itt bőven elég etethető, éhes száj, és fedél nélkül ázó-fázó ember, és évszázadok óta itt élő integrálhatatlan.

Nem kérem a színes Pride-fílingeteket sem. Elég nekem abból egy évben egyszer, amikor jó érzésű szülő a gyerekét nem meri utcára engedni a sok félmeztelen vonagló, magamutogató, a homoszexuálisok által is megvetett és szégyellt import buzi miatt. Nem kérem az évről évre módosuló és bővülő neveteket sem, mert nem érdekel hány arcát találjátok még ki a másságotoknak. És nem kérem, hogy ezt a másságot most még színes arcokkal is vegyítsétek. Ebben az országban ne legyen külön szálló a buzi migránsoknak!

Nem kérem a kielégületlen frusztráltságotokat, nem kérem az entellektüelnek álcázott nemzetgyűlöleteteket, és nem kérem a ti kaotikus, elmázolt színes világotokat. Nekem nem kell a dobszótok, a klezmeretek, a danolásotok, nem kell a hatvanas évek hippi fílingje, ami rajtatok és bennetek oly hamis. Nem kell a magasztos szónoklatotok emberségről és jóságról, mert rohadtul álságos, ahogy kikerülitek közben a kérő kezet, ha magyar.

És ha már amúgy is a Népszínház utcában jártok, ha kérhetem, vigyétek már magatokkal az utca és a környék bedepózott, valaha beszivárgott, de magyarul azóta is alig tudó fekete foltjait. Minél messzebbre menjetek, így együtt, zászlócskáitok és szalagocskáitok alatt. Higgyétek el, köztük és velük sok valóban színes élményben lesz részetek, bár tény, azok nagy része végzetes.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne

ISKOLA A HATÁRON - avagy Európa megleckéztetése

Osama Abdel-Muhsen Alghadab nem bocsát meg László Petrának. Szíve joga. Nem keresztény, nem ismeri a tanítást: „bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek”. Ő másban hisz, és másként él, számára a hitetlen értéktelen. Én pedig nem bocsátom meg neki azt, hogy betört az országomba. Azt, hogy nem kopogtatott az ajtón, hanem áttörve az ablakot ránk rontott. De azt sem, ahogy társaival együtt követelt, elvárt, amolyan „nekünkmindenjármertmenekültekvagyunk” alapon. Nem bocsátom meg neki, hogy Szerbia magyar lakta falvaiból, városaiból kuplerájt csináltak. És nem bocsátom meg azt sem, hogy szeméttelepet gyártottak ebből a meseszép országból. Nem bocsátom meg a Keleti pályaudvart, amelyet magyar családok hetekig elkerültek. Nem bocsátom meg neki Röszkét, amely jó pár napig überelte a legkeményebb cigánytelepet is. Röszkét, amely Ásotthalom és a Keleti után a migráns-válság újabb ikonikus helye lett. Röszkét, ahová még a határzár előtt elmentünk. Horgosról indultunk. A vasúti sín mel

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h