Ugrás a fő tartalomra

SOKSZOR GONDOLOK ANYÁTOKRA

Vasárnap volt anyák napja. És igen, néha én is gondolok anyátokra. Az utóbbi időben hol gyakrabban, hol ritkábban, de elég rendszeresen.

Mondjuk olyankor, amikor azt hallom, hogy gyerekek éheznek az országban, szerteszéjjel, magyarok is szép számban. Amikor látom, mit esznek az ovisok, miközben nálatok roskad az asztal a libamájtól. Meg olyankor, amikor azt látom, hogy a migránsnak kinyaljátok a seggét, de a magyar hajléktalanba belerúgtok, ha enni kér. Amikor a márkás téli kabátot és bakancsot egy négernek adtátok, és nem a fázó, reszkető magyar családnak.

És csuklik még szegény olyankor is, amikor 2016-ban Budaházy Gyurira 20 év fegyházat kérnek, a kedvezményes szabadulás lehetősége nélkül, de egy Biszku-féle csökevény busás nyugdíjjal, kényeztetve, soha felelősségre nem vonva, szeretetotthonban aludta át magát – remélhetőleg – a pokolba.

Aztán les csak anyátok, nem csak anyák napján, amikor azt olvasom, hogy újabb stadion épül, meg palota a királynak, miközben áttétes daganatos apám egy CT időpontjára várakozva még mindig nem került a műtőbe. Meg olyankor is, amikor a kórházi kosztra, a penészes és málló falakra nézek, és azon gondolkodom, miért nincs pénzem magánkórházra...

Aztán gondolok rá olyankor, amikor a taxisok kimennek tüntetni egy offshore multi ellen, a bősz vadmagyarok pedig, akik akár fel is robbantanák a teszkót, ádázul az Ubernek drukkolnak. Mert dögöljön meg a szomszéd tehene is, ha nekik nem fussa a tejre.

Csuklik szegény édesanyátok akkor is, amikor nézem az ingatlanpiaci árakat, a sok utcára kerülő, az egekbe szökő albérletárakat megfizetni nem tudó embert. Mert utána megnézem az üres lakások vak ablakait, és nem értem, ők miért nem hajthatják ott álomra a fejüket.

Hát én gyakran gondolok a ti anyátokra--. És nem tudom, hogy nagyon utáljam, vagy éppen sajnáljam miattatok szegényt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyájak, csordák, szellemek

  Azért van annak valami furcsa bája, hogy ha az ember nem akar egyik birkanyájba se beállni bégetni, akkor az egyik nyáj számára fideszbérenc lesz, a másik nyáj számára meg libsi. Úgy aggatjuk a sztereotip jelzőket, mintha kötelező lenne. Nincs átmenet, nincs gondolkodás, csak rekedt, unalmas, egyhangú bégetés. Van annak valami furcsa bája, hogy az emberek manapság a tényközlést összekeverik a véleménnyel, és számukra, de csak a számukra már maga a tény is vélemény, ami valamelyik birkanyáj számára rossz, a másiknak jó. Mert gondolkodni nem trendi, egyszerűbb kicsi dobozokba zárni és felcímkézni mindent. Van valami furcsa bája annak, hogy én ettől már hányni sem tudok, csak sztoikus nyugalommal várom, hogy megfosszák a nyájakat a bundácskájuktól, és szépen levágják őket, így végre valami valós hasznot is hajtva a társadalom számára.  Megjelent: hunhir.info 2020.01.24.

Miért történelmietlen Horthyt fasisztázni?

Valljuk be, van annak valami bája, amikor a tornából felmentettek társasága mellé csatlakoznak a történelemből felmentettek, és egy gigamega utcai demonstráció keretében akarják megmagyarázni saját bénaságukat és tudatlanságukat. Legalább ennyire értelmezhetetlen számomra a jelenlegi magyar köznyelv, mely előszeretettel köpködi fel magából – mint egy irritáló slejmet a torkából – a fasiszta, náci jelzőket csak úgy, spontán, minden neki nem tetsző, vagy az övével ellenkező véleményt megfogalmazó számára. És éppen ezért ennyire bájos az a naivitás és/vagy ostobaság, hogy a Horthy Miklós kormányzó emlékére meghirdetett esemény ellen antifasiszták tiltakoznak. Most abba ne menjünk bele, hogy kicsiny országunkban már mindennek van egy „anti”-ja, sőt, még az „anti”-nak is. Vegyük tudomásul, hogy mostanság divat „anti”-nak lenni, bármi ellen és kész. Horthy Miklós Horthyt fasisztázni, és ellene antifasisztáskodni azonban már több mint röhejes. De h

Spontán mulatozás után összebalhéztak az ajándékon a cigány tüntetők

  Elér minket a tüntetési szezon. Vélhetőleg mindenki Gyuri bácsija ráeszmélt, hogy magyar kedvencei nem igazán díjazzák a hóban-fagyban ácsorgást, a tornából felmentetteknek ez nem igazán megy. Főleg nem, ha közben bezár a Spar, és már nem tudják lélekmelegítőkkel a hőn szeretett Kossuth téren tartani a bagázst. Úgy két hónap fáziskéséssel sikerült tehát megtartani egy demonstrációt a gyöngyöspatai ítélet kapcsán. Ott jártunk mi is. Gyülekezett hát a buszokkal odaszállított jónép a Nyugati pályaudvar előtt, igaz, az eseménynél még saját cigány hősük nevét sem voltak képesek leírni, bár az is lehet, hogy csak a nagy szeretetben rontották el Puczi Béla nevét, és keresztelték át Puszinak, de kicsire nem adunk. A röpke ötsoros hír többi része sem nagyon ment hibátlanul, de legalább azt tudták, miért tüntetnek: a szegregáció ellen, a szabad bíróságokért és a gyöngyöspatai romákért, akik az istennek sem kapnak pénzt, folyton csak képzést, tanítást ajánlanak ne