Ugrás a fő tartalomra

AMIKOR ÉN HISZTIZEK….



Ritkán írok hasonlót, de most cseppet elpattogott a gyógyszerem. Történt, hogy öt év után elválnak útjaim főbérlőmmel. Mondjuk az, hogy miért én lakom albiban, amikor van házam, egy másik sztori, de erről a per lezárultáig nem lenne ildomos firkálni. 

Szóval a főbérlőnek szüksége van a lakásra. Első körben ő olyan egy hónapról álmodott, hogy kiköltözünk, de ezt vad kacaj kísérte – reménytelen. Azonban egyre reménytelenebbnek tűnik a későbbi is. És nem miattam.

Kicsiny országunk kicsiny fővárosában valamiféle elmebajos kórság ütötte fel a fejét. Pici putrikért havi 100-120 ezer forintos bérleti díjakat kérnek, persze szigorúan kéthavi kaucióval. Ha jól számolom, az már 3 kiló, amit le kell tenni, mikor még be sem cuccolt az ember, utána pedig lehet vadul fogyózni, meg spórolni a rezsicsökkentett árammal és gázzal, vízzel. Mert úgy őszintén, mennyi a magyar átlagfizetés, és mennyi a magyar minimálbér? Hm? Röpke idő alatt két – háromszorosára emelkedtek a bérleti díjak a fővárosban, és csak kúsznak egyre felfelé. Hol a határ? Ki tudja, talán a csillagos ég….

De ez még hagyján. Vannak csodák is ám! A legszebb az a három szobás lakás, ami havi 900 ezerért van meghirdetve, persze 1,8 milla kauciót le kell tenni. Semmi extra benne, se szauna, se jacuzzi, se szuper enteriőr. Szimpla nagy lakás a városban. Biztos sok átlagmagyar nagycsalád keres ennyit, két – három – négy gyerek mellett tuti jut ennyi lakhandira. Ja, nem. Milliomos papa kergeti benne tini mamit. Mondjuk, az se piskóta hirdetés, amiben nagymama lakótársat keres az unoka lakásába, kimondottan abban a reményben, hogy majd a kicsi fiú párja lesz. 18 – 39 között minden nő jó, hogy a fiúcska hány éves, nem derül ki. A bérleti díj a szobáért jelképes ezer forint, a többit, gondolom, természetben kell fizetni. És nem ez az egyetlen hasonló! A gyerek és a kisállat ám kizáró ok! A falat a hétvégi bulikon telibe okádó egyetemista, különösen, ha külföldi, és euróban fizet, nem. Érted, a szobatiszta kutya, vagy alomra járó macska, a jólnevelt gyerek a nagy veszély! A padlót is eltüzelő, egyedül beköltöző, de gyorsan nagycsaládra szaporodó se gáz. Csak a gyerek és a cica a gond. Van, ahol bútorozva – értsd a nagyi leselejtezett szarjával berendezve – tízezerrel több az amúgy is horror bérleti díj.

Már persze, ha válaszolnak a leveledre, vagy méltóztatnak felvenni a telefont. Mert az azért ritka. Megnézik, nyugtázzák, még egy birka érdeklődő, és ennyi. Lehet, a dílereknek ez jó, mert e téren is megy a lehúzás. Fizess ennyit, fizess annyit, akkor adok címet. Ami persze már rég nem él, mert kiadták, ami kamu, mert nem is létezik. Utána vergődj csak a pénzedért, szépen széttárják a karjukat. Ők semmiről nem tehetnek. Ha egyszer eljutsz addig, hogy megnézz egy kecót, a fellegekben jársz. Bármi szar jó lenne már, elfogadható áron, majd varázsol belőle az ember palotát. Vagy legalább egy otthonnak érezhető lakhandit. Aztán rejtélyes módon minden visszamondott megállapodásnál, megtekintésnél ott a sztenderd indok: rokonnak adták ki. Nem ám az a magyarázat, hogy „bocs, mást szimpibbnek találtam”, „bocs, de Gipsz Jakab ráígért”. Nem. Hazudni kell, mert manapság ez a trendi.

Azt mondják, azért mentek fel a fővárosi bérleti díjak, mert sok devizahiteles a kilakoltatás után albérletbe kényszerült, na meg itt a CSOK! De kérdem én, aki a hitelét nem tudta fizetni, az ad zseb előránt három-négy kilót, és képes havi 100-150 ezret csak egy albira költeni? Na és a CSOK! Tök szép, tök jó, de neked hány ismerősöd van annyi bérrel bejelentve, amennyit valóban kap?
Ennél jobban már csak azokat az egyre szaporodó hirdetéseket szeretem, amelyekben a bérelni kívánótól motivációs levelet kérnek a bérebadók. Érted, motivációs levelet! Mit írjak bele, bammeg, azt, hogy fedél kellene a fejem fölé, és vadul fizetni akarok érte?

Lassan mennem kellene, mert a tulaj haverja jön haza külföldről, és az eurós fizuból nem fussa pár nap hostelre. Én pedig gyerekkel, kutyával, cicával lassan sátort verek a Keletinél, vagy valamelyik árnyas parkban, mint nyáron a sok migráns. Aztán lesem, velem is annyira toleráns lesz-e a sok közteres és rendőr, vagy sima és gyors eljárással bevisznek, a gyerekemet pedig elveszik tőlem. Mert én csak egy magyar vagyok, nem migráns, nekem itt nincs jogom tisztességgel élni. Szóval ha eltűnnék innen, ott keressetek.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pride, patrióták, pisilő kisfiú

Valamikor nagyon szerettem Brüsszelt. Kedves, kicsi főváros, a Benelux államok egyik gyöngyszeme, a németalföldi kereskedővárosok egyik legszebbje. Ma pedig a városalapító Goorik, és a Brüsszelt fővárossá kinevező Jó Fülöp forognak a sírjukban. Ma már ez a szépséges város, a klasszicizáló, de gótikus és barokk elemeket is felvonultató csodáival megint méltó lett nevének eredetéhez. Település a mocsárban.  Igen, Brüsszel neve eredetileg, a frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ezt változtatták később Broeklanden aan de Zenne-re, melynek jelentése nem más, mint település a mocsárban. Ebbe a mocsárba süllyedt vissza mára Brüsszel, az Európai Unió és a NATO fővárosa. A kontrasztok fővárosa. A kontraszt jó és kell, ám van, amikor már túl sok, amikor már zavaró a szemnek és az agynak. Ezt éltük most Brüsszelben… Most hétvégén európai patrióták tüntettek az unió fővárosában. A nyolc ország polgárai, bár kis létszámban, de annál elkötelezettebben álltak ki el...

A MIGRÁCIÓ IGAZI ARCA

Temérdek kérdés, kétely, kétség. Egy új helyzet, amivel most Magyarország szembesül. Péter – nevezzük így – korábban a BÁH-nál dolgozott. Napjait bevándorlók, letelepülők és menekültek között töltötte, még akkor, amikor egy ügyintéző ráért beszélgetni velük, amikor még volt esély és erő az egyéni sorsokkal foglalkozni. Szabadidejében imád olvasni, a földrajz, a történelem, a vallástörténet és a jog komolyan érdekli. Ezek miatt is átfogóan ismeri, összefüggéseiben látja a jelenlegi helyzetet. Nem akartam többet, mint beszélgetni vele. Beszélgetni a hazánkat elárasztó menekültekről, történeteket osztani meg egymással, és megkérdezni mindent, ami ma, Magyarországon a hétköznapi emberek számára érthetetlen és zavaró. Péter pedig mesélt, ám ez a mese keserű jövőt mutat.  -           Annyi féle fogalom kering! Tegyük tisztába, mi a különbség bevándorló, menekült, migráns között…. -        ...

Kutyaszilveszter

Amíg nem volt petárda, ostorokkal csattogtattak, egyszerre többel. Meg lövöldöztek. Régen néha ágyúkkal is. Egyszerre többel. Kedves “állatvédők”, pontosabban orvaceznórai magasságokba emelt posztokat agyatlanul osztogatók! Az nem zavar titeket hogy agyontenyésztett, őseire már kicsit sem hajazó kutyát dédelgettek? Hogy nektek köszönhetően nincsenek kutyák, mert teljesen megváltoztattátok a kutyák eredeti valóját? Lakásban tartjátok, ruhákban, csilivili cicomával, ami a legnagyobb állatkínzás, ami csak létezik, közben meg ti vagytok a nagy megmondó állatvédők? Naponta néhányszor engeditek valós környezetükbe a kutyákat, és nagyjából azt csináljátok vele mint a 16 éves gyereketekkel, aki nem tudja eldönteni, fiú-e vagy lány. Szerencsétlen ötvenkilós eb meg éli a plüssmacik életét. Nem kutyával ÉLEK, hanem kutyát TARTOK, annak megfelelően, ahogy több mint tízezer évig tartották. Ebben az is benne van, hogy igényeinek megfelelően etetem, nem trendi vegánul....